Téli kenderikék egy agrársivatagban 2021.11.23. 09:13

A nagyméretű, több hektáron egybefüggő szántók nem tartoznak a legjobb madár-élőhelyeink közé, hisz a legtöbb faj nem találja meg életfeltételeit a gyakran intenzíven vegyszerezett, ezért kevés rovartáplálékot nyújtó, valamint fészkelőhelyekben is szegény területeken. Ilyen nagyméretű mezőgazdasági táblák találhatók a Bogács-Mezőkövesd-Tard közötti háromszögben.

Ennek ellenére ennek a területnek is megvannak a jellemző fajai. Nyáron a repce, napraforgó, kukorica és búzatáblákban mezei pacsirták (Alauda arvensis) és sárga billegetők (Motacilla flava) fészkelnek, felettük pedig egerészölyvek (Buteo buteo), barna rétihéják (Circus aeruginosus), vörös vércsék (Falco tinnunculus), ritkábban békászó sasok (Clanga pomarina) és pusztai ölyvek (Buteo rugfinus) lesik elsősorban mezei pockokból (Microtus arvalis) álló zsákmányukat. Nem véletlenül van ilyen sok ragadozó madár a területen, hiszen az egyik legnagyobb számban előforduló táplálékállat az előbb említett mezei pocok. Az, ezeket a táblákat megtörő, szintén elég sivár élőhelyeknek minősülő akácfasorok néhány újabb fajjal gazdagítják a madárfaunát. Olyanokkal, mint a mezei veréb (Passer montanus), a tövisszúró gébics (Lanius collurio), a tengelic (Carduelis carduelis), az örvös galamb (Columba palumbus), az erdei fülesbagoly (Asio otus) és nagyritkán a szalakóta (Coracias garrulus). Bár impozánsnak tűnik ez a fajlista, viszont ha hozzátesszük, hogy majdnem az összes itt előforduló madárfajt felsoroltuk, akkor már szomorúbb az összkép. Ha itt egy természetközeli élőhely, mondjuk egy gyep, egy tájhonos cserje- és fafajokból álló erdő, vagy akár csak egy kisparcellás, fasorokkal tagolt agrárterület lenne, akkor akár háromszor, négyszer ennyi faj is megtalálná életfeltételeit. És nem csak madárból lenne több, hanem más állatból is! Az ősz végi, téli frissen szántott, vagy éppen már vetőmagot rejtő földeken még kevesebb madarat lehet látni. Ilyenkor az egerészölyvek és vörös vércsék mellé társulnak az északi tundrák irányából érkező gatyás ölyvek (Buteo lagopus) és kékes rétihéják (Circus cyaneus). Meg néhány egyéb, ritkább vendég is…

Egy apró novemberi meglepetés a földút szélén: sárgacsőrű kenderike (Linaria flavirostris) (Fényképezte: dr. Sós Endre)

Egy ilyen, mára sajnos erősen megritkult „vendégbe” sikerült belefutnom 2021. november 18-án, mikor is a területet átszelő földúton egy kisebb csapat énekesmadarat pillantottam meg. Már elsőre, szabad szemmel is látszott, hogy ezek bizony sárgacsőrű, régi nevükön téli kenderikék (Linaria flavirostris) lesznek. Természetesen mire előszedtem a távcsövemet, odébb repültek, de szerencsére láttam, hogy nagyjából hova szálltak le. Így a repcehajtások közepette követtem őket, és miután megtaláltam az 5 példányos csapatukat, már szemernyi kétség sem maradt bennem a határozásukat illetően.

A sárgacsőrű kenderike nálunk is előforduló alfaja Skandinávia magasabb, kopár térszínein költ, ahol a földre, esetleg alacsonyabb bokorra rakja a fészkét. A hazai pusztákon még az elmúlt évszázad végén is rendszeres őszi átvonuló és téli vendég volt, ám az utóbbi évtizedekben nagyon megritkultak hazai megfigyelései. Most már évente csak 2-3 alkalommal észlelik kisebb csapatait. A fogyásuk okáról/okairól csak találgatunk, de valószínűleg köze lehet éghajlatunk változásához. Ugyan az európai állománya csak kismértékű csökkenést mutat, viszont a fészkelőterülete déli részeiről eltűnt a faj.

A mezőgazdasági táblák közti apró gazosokban táplálkozik a „téli kenderike” (Fényképezte: Mohácsi Gábor)

Az itteni madarak híre gyorsan körbement a honi madarászok között, és az elmúlt napok során többeknek sikerült szemügyre venniük ezeket az aprócska pintyféléket. Érdekes, hogy a terület ugyan ténylegesen egy „agrársivatag”, ám mégis viszonylag rendszeresen előfordulnak itt olyan énekesmadár-fajok, amelyek az északi tundrákon költenek. Nem igazán tudjuk, hogy mi lehet ennek az oka. Elképzelhető, hogy ez egy tradicionális vonuló-, telelőhelyük, vagy éppen a Kárpátokat átrepülve ez az egyik első alföldi terület, ahol megpihenhetnek, esetleg a máshol is gyakori, gyomnövényként számon tartott madárkeserűfű (Polygonum avicalare) állományai vonzzák őket. De ami biztos, hogy a hósármányok (Plectrophenax nivalis) kisebb csapatait vagy magányos példányait minden évben látjuk ezen a környéken, de megfigyeltük már itt a jóval ritkább sarkantyús sármányt (Calcarius lapponicus) és havasi fülespacsirtát (Eremophila alpestris) is. Valamint, reméljük nem utoljára, a sárgacsőrű kenderikét!

Egy másik, a területre jellemző téli madarunk, a hósármány (Fényképezte: Fitala Csaba)

Szerző: Balázsi Péter

Felhasznált irodalom:

Keller, V., Herrando, S., Vorísek, P. et al. (2020). European Breeding Bird Atlas 2: Distribution, Abudance and Change. European Bird Census Council & Lynx Edicions, Barcelona.

Szép T., Csörgő T., Halmos G., Lovászi P., Nagy K. & Schmidt A. (szerk.) (2021). Magyarország madáratlasza. Agrárminisztérium, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, Budapest.

Kapcsolódó

8 Unsere Erfahrungen als Freiwillige in Ungarn

8 Unsere Erfahrungen als Freiwillige in Ungarn

2023.04.19. 14:31
Seit fast fünf Monaten sind wir nun schon hier in Ungarn und arbeiten im Direktorat des Bükk-Nationalparks. Schon etwas emotional schauen wir auf den letzten Monat und die Zeit, die uns noch in unserem Freiwilligendienst bleibt. Aber vor allem schauen wir voller Dankbarkeit auf die Zeit, die wir hier schon verbracht haben. Der sechsmonatige Freiwilligendienst hier in Ungarn war für uns beide die erste lange und vor allem alleinige Reise ins Ausland und am Anfang haben wir uns natürlich unsere Gedanken gemacht, ob alles so verlaufen würde, wie wir es uns erhofften. Wenn wir eins gelernt haben, dann ist es, dass man aus schwierigen Situation am besten lernen kann und dass Erfahrungen – egal ob gute oder schlechte – uns als Menschen wachsen lassen. In unserer Zeit hier hatten wir das Glück, vor allem gute Erfahrungen machen zu dürfen: Wir haben die Gastfreundschaft vieler Ungar:innen kennengelernt, Freundschaften fürs Leben geknüpft und sind ein ganzes Stück eigenständiger geworden. In den letzten fünf Monaten sind wir viel gereist, haben unser Bestes im Ungarisch lernen gegeben und viele neue Menschen kennengelernt. Des Weiteren haben wir einen Einblick in die Natur des Bükk-Gebirges und die vielfältigen Aufgaben des National- und Geoparks gewinnen können. Besonders bei der Arbeit mit den Ranger:innen war es spannend, ihren Blick auf Bio- und Geodiversität vermittelt zu bekommen. Aber nicht nur die Vielfalt der Natur haben wir ganz neu betrachten und verstehen gelernt, wir haben auch gelernt zuzuhören. Wenn wir mit Freund:innen und Verwandten von Zuhause telefoniert haben, wurden wir oft gefragt, wie Ungarn und seine Menschen denn so seien. Während der Zeit hier haben wir gelernt, dass es keine einfache Antwort auf diese Fragen gibt; es ist nicht leicht zu sagen, wie ein ganzes Land ist oder alle Menschen in diesem Land sind. Denn jeder Mensch ist ein Individuum mit eigener Geschichte und eigenem Blick auf die Welt. Wir können bloß zuhören und versuchen, zu verstehen, wie die einzelnen Menschen denken, ohne etwas verallgemeinern zu wollen. Und mit je mehr Menschen wir uns unterhalten haben, desto vielschichtiger wurde unsere Sichtweise. Denn wie in jedem Land haben die Menschen auch hier ganz unterschiedliche Sichtweisen und Perspektiven auf unterschiedliche Themen – egal ob im Alltag, bei Persönlichem, der Lebensweise oder Politik. Der Freiwilligendienst hat uns gelehrt, dass ganz viel Schönes geschehen kann, wenn man etwas Neues ausprobiert, offen an Herausforderungen herangeht und einfach mal „ja“ sagt. Beim Einleben hat es sehr geholfen, uns unser Zuhause gemütlich einzurichten und mit Fotos, Pflanzen und Kerzen zu personalisieren sowie die Stadt Eger und ihre Menschen möglichst gut kennenzulernen. Momentan nehmen wir zum Beispiel an einem Jumping-Kurs teil; mit vielen Einheimischen Sport zu machen, ist jedes Mal ein Highlight unserer Woche. Uns hat dieser Auslandsaufenthalt im Rahmen eines Freiwilligendienstes unglaublich stark bereichert und können ihn aus vollem Herzen weiterempfehlen. Wir wünschen dir alles Gute für die nächste Reise! Marei und Ronja
Tovább olvasom