Egy hét egy faj 11. - A 40 éves Mátrai Tájvédelmi Körzetet ünnepeljük 2025.12.29. 09:00

A Mátrai Tájvédelmi Körzetet 1985-ben hozták létre a Mátra-hegység központi részén. A védetté nyilvánítás célja a területen található földtani értékek, a táj jellegét meghatározó felszínformák, a felszíni vizek, a természetes növénytársulások, a védett növény-és állatfajok megőrzése, a felüdülést is szolgáló erdei- és gyógyklíma megóvása és fenntartása volt.

Az idén 40 éves Mátrai Tájvédelmi Körzetről többek között az év hátralévő részében hetente megjelenő kis cikksorozatunkkal is igyekszünk megemlékezni, melyekben az itt élő emblematikus fajok közül mutatunk be egyet-egyet.



Szőrös szarvasbogár

A szőrős szarvasbogár (Aesalus scaraboides) a rovarok (Insecta) osztályának bogarak (Coleoptera) rendjébe, a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe és a szarvasbogárfélék (Lucanidae) családjába tartozó faj.

Szőrös szarvasbogár (Fotó: Urbán László)

A szarvasbogárfélék általában nagytestű bogarak, melyekre jellemző, hogy csápjuk térdesen ízesül. Magyarországon 6 fajuk él, melyek közül a legkisebb termetű a szőrős szarvasbogár. A nagytermetű rokonaitól eltérően itt az ivari kétalakúság (dimorfizmus) sem figyelhető meg, a hímeket és a nőstényeket szinte lehetetlen megkülönböztetni.

Teste rövid, tojásdad alakú, sötétbarna színű, 5-7 mm hosszú. Szárnyfedőit sorokba rendezett pikkelyszőrök borítják. A más szarvasbogárfajoknál megfigyelhető fejlett rágók itt mindkét ivar esetében rövidek

Közép- és Dél-Európa hegyvidékeinek zárt erdeiben fordul elő.

A faj rejtett életmódot folytat, így ritkán kerül szem elé. Főként az északi oldalak, szűk völgyek, szurdokok lakói, melyek közös jellemzője a nedves mikroklíma. A rövid életű imágók nyár elején az alkonyati órákban rajzanak, egyedei fényre is repülnek. Ennek ellenére, életmódja, élőhelyi igényei ismeretében sokkal könnyebb kimutatni rajzás előtt télen vagy kora tavasszal. Ekkor a lárvákat, bábokat, illetve az imágókat a földön fekvő, belül vörösen korhadó, de gyakran kívül még kemény fatörzsben találhatjuk meg. Főleg tölgyekben, de gyakran bükkben, kőrisben és cseresznyében fejlődik, ahol több generációjuk él együtt.

Jelenléte egyfajta indikátorként mutatja az erdőállomány természetességét, lárvái gyorsítják az elhalt faanyag lebomlását, ezzel segítve a tápanyagok visszaforgását a talajba.

A szőrős szarvasbogár védett fajunk, egyedenkénti természetvédelmi értéke 5 000 Ft.

Irodalomjegyzék:

13/2001. (V. 9.) KöM rendelet a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről

Merkl O. & Víg K. (2009): Bogarak a pannon régióban. – Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, B. K. L. Kiadó, Magyar Természettudományi Múzeum, Szombathely

Kapcsolódó

2023/1 5. Butterfly studies

2023/1 5. Butterfly studies

2023.07.10. 15:54
Am heutigen Tage durfte ich zwei Ranger und einen aus Deutschland angereisten Forscher (juhuu) in ein Waldstück nahe Kerecsend begleiten. Der Forscher wollte die gefährdete Schmetterlingsart Maivogel (Euphydryas maturna) (Wikipedia-Link für die Interessierten: https://de.wikipedia.org/wiki/Maivogel ;) ) untersuchen, bzw. besser gesagt deren Raupen und Lebensraum.Der Maivogel kommt natürlicherweise in Ost- und Mitteleuropa vor, jedoch nur sehr lokal und die Populationen liegen weit verstreut. Leider ist er, wie so viele Arten, stark vom Aussterben bedroht (unter anderem aufgrund von Lebensraumverlust durch Forstwirtschaft und dem Einsatz von Insektiziden). In Deutschland gibt es beispielsweise nur noch vier verschiedene Populationen. In Ungarn gibt es noch eine etwas weitere Verbreitung (bei der letzten Zählung wurden etwa zwanzig Individuen festgestellt), unter anderem auf dem Gebiet des Bükk Nationalpark Direktorats in der Nähe der Kleinstadt Kerecsend. Aus diesem Grund ist der Forscher extra aus Deutschland angereist, um sich hier ein Bild der Lebensräume zu machen.Wir machten uns also auf die Suche nach den Raupen des Maivogels, welche für gewöhnlich an Eschen und Ligustern zu finden sind. Leider hat das Wetter mal wieder nicht mitgespielt (warum schneit es im April L ??) und die Raupen haben sich alle verkrochen, sodass nicht einmal der speziell darauf trainierte Artenspürhund die Raupen finden konnte.Alles in allem war es jedoch ein interessanter (wenn auch seeehr kalter) Nachmittag, bei dem ich wieder etwas Neues gelernt habe.Zum Abschluss haben wir uns noch bei einem Kaffee aufgewärmt und dann war es Zeit für den Feierabend!
Tovább olvasom