Ne csókolgasd, ne simogasd! 2021.04.18. 16:22

Persze épeszű ember nem csókolja meg a békát, a szalamandrát pedig még annyira sem, hogy is jut ilyesmi valakinek az eszébe?

Ugyan ott van a népmesei motívum, lásd bánatos-magányos királylány, rusnya béka, csók csattan és ím a világszép királyfi karjában a bánatos királylány.

Azonban elvonatkoztatva ettől a mesebeli jelenettől, mégiscsak komoly veszélyt jelenthetünk a tavaszi tavacskák, tócsák, holtágak kétéltűire, méghozzá pont azzal, hogy kézbe vesszük őket, vagy épp ujjunk közül siklatjuk vissza a vízbe, miután közelről megcsodáltuk formáját, színét. Mert bármilyen óvatosan, szeretettel zárjuk tenyerünkbe a malachitzöld ékszerként csillogó levelibékát, vagy a lassan somfordáló, szurokfekete alapon narancssárga-pöttyös foltos szalamandrát, ezzel az egy mozdulattal önkéntelenül is, akár lassú kínhalálukat okozhatjuk. Persze az ilyen esetekben mi csak közvetítői lehetünk a „kétéltűgyilkos gombáknak”, amelyek a kétéltűek vékony bőrén megtapadva fokozatosan megbetegíthetik őket, végül pusztulást hozva rájuk.

A foltos szalamandrára és a többi farkos, illetve farkatlan kétéltű fajra leselkedő legfőbb veszélyt világszerte az egyre több élőhelyen megjelenő rajzóspórás gombafajok (kitridgomba - Batrachochytrium dendrobatidis, szalamandraevő kitridgomba - B. salamandrivorans) jelentik. Ezek a Délkelet-Ázsiából származó bőrgombák a kétéltűek globális és többnyire illegális kereskedelmén keresztül jutottak el a világ különböző részeire, így Európába is.

A kitridgombát (amely farkos és farkatlan kétéltűeket egyaránt támad) az 1990-es évek végén fedezték fel, és a világ egészen távoli helyein okozott már tömeges kétéltű elhullásokat, és sajnos, eddig mintegy 90 faj kihalását is a számlájára írhatjuk. Ezt a gombafajt hazánkban is megtalálták több tájegységben, de hozzá köthető állománycsökkenést még nem tudtak kimutatni.

A csak farkos kétéltűeken élősködő szalamandraevő kitridgombát a 2010-es évek elején, Nyugat-Európában fedezték fel. Feltételezések szerint, a díszállatként tartott kínai tűzhasú gőtével (Cynops orientalis) hurcolták be kontinensünkre, aztán szépen kikerült a természetes vizekbe és onnantól nem volt megállás, elképesztő pusztulás szegélyezte a terjedése útját. Itt az állatok testfelületén elszaporodva súlyos fekélyeket okoz, a bőr erőltetett hámlását indítja meg és végül szegény állat rövid időn belüli elhullását okozhatja. Ez olyan mértékű veszélyforrás, hogy Nyugat-Európában már több terület foltos szalamandra állományának írmagja sem maradt, az utolsó szálig kipusztult. Hazánk ebből a szempontból még ideig-óráig szerencsésnek mondhatja magát, mert a szalamadragyilkos gomba eddig még nem került elő régiónkból. Azonban ahogy mondani szokás: az ördög, pontosabban az éghajlatváltozással egyre nagyobb európai területeket meghódító szalamandragyilkos bőrgomba nem alszik.

Mit tehetünk azért, hogy legalább ettől a katasztrófától megóvjuk kétéltűinket? Egyrészt a kórokozó terjedésének megállítása érdekében Magyarországon 2017 júliusa óta tilos a szalamandrafélék (Salamandridae) és a szögletesfogsorú-gőtefélék (Hynobiidae) bármely fajának, valamint a koreai hasadékszalamandrának (Karsenia koreana) a forgalmazása, tartása és tenyésztése. Másrészt, és ez még inkább személyes felelősségünk is az ügyben, hogy egy-egy tavaszi, nyári kirándulásunk során, bármennyire is csábító ötletnek tűnik, de semmiképpen ne fogjuk meg a szalamandrákat, gőtéket és a békákat. Ha sorozatosan, kézfertőtlenítés nélkül veszünk kézbe több kétéltű példányt, akkor egyik helyről a másikra, az egyik állatról a másik állatra akaratlanul is átvihetjük a gomba spóráit. Rejtő Jenő szavait kicsit kifordítva, azt mondhatjuk, hogy „Nem állíthatunk minden szalamandragyilkos gombaspóra mellé egy természetvédelmi őrt!”. És persze a kitridgomba fertőzéstől függetlenül is ne feledjük, hogy hazánkban minden kétéltű- és hüllőfaj jogi oltalom alatt áll!

Szemléletesen mutatja be fenti témát a Vadonleső Program e célra összeállított videója:


A szalamandraevő kitridgomba okozta fertőzésről letölthető és nyomtatható leporelló a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület oldalán található.

Bakó Botond
gerinces-zoológiai szakreferens
Harmos Krisztián
Harmos Krisztián
tájegységvezető

Kapcsolódó

4 Austausch mit dem Kiskunság Nationalpark / Exchange with the Kiskunság National Park

4 Austausch mit dem Kiskunság Nationalpark / Exchange with the Kiskunság National Park

2023.04.19. 14:18
Vom 23. bis zum 28. Oktober waren wir in dem Kiskunság Nationalpark, der Nationalpark wurde im Jahr 1975 gegründet und liegt zwischen Donau und Theiß in der Mitte von Ungarn. Die beiden Freiwilligen Paul und Tristan absolvieren hier ihren Freiwilligendienst, wie Marei und ich sind sie auch mit dem Kulturweit Programm in Ungarn. Damit wir die diversen Landschaftsformen in Ungarn etwas besser kennen und verstehen lernen können, haben wir uns, so wie die Freiwilligen vor uns für ein gemeinsames Austausch Projekt entschieden. Während sich das bewaldete Bükk Gebirge durch verschiedene Karstformationen und Kalksteinberge auszeichnet, sind im Kiskunság Nationalpark verschiedene Steppen, Salzwiesen und Weiden vorzufinden. Beide Nationalparks sind also sehr unterschiedlich und in ihrer Biodiversität einzigartig, weshalb der Austausch eine spannende Lernmöglichkeit darstellt. An dem meisten Tagen waren wir mit Csaber einem der Ranger des Kiskunság Nationalparks unterwegs, dieser hat uns viel über die Artenvielfalt in Nationalpark erklärt. Die Puszta steppe bieten ein Lebensraum für zahlreiche Pflanzen und Tiere, so hatten wir das Glück an einem Tag great bustards (Großtrappen) zu sehen. Diese gehören mit einem Gewicht von bis zu 16 kg zu den schwersten flugfähigen Vögeln der Welt. In den letzten zweihundert Jahren ging der Mitteleuropäische Bestand fast verloren, weshalb die Vögel heute besonders geschützt werden müssen. Weiterhin haben wir Common Hackberries (Amerikanischer Zürgelbaum) herausgerissen, diese aus Amerika importierte Pflanze stellt durch ihre rasante Verbreitung eine starke Gefährdung für die Artenvielfalt da. Die Lebensbedingungen im Nationalpark sind günstig für die Common Hackbeeries, so dass sie sich schnell weiterverbreiten können, weshalb ihr Bestand reguliert werden muss. Breitet sich eine invasive Pflanzenart zu weit aus und gefährdet die heimische Artenvielfalt, so wird eingegriffen. Würden sich die invasiven Pflanzen weiter ausbreiten und dann von einer Krankheit befallen werden, so wären direkt alle Pflanzen betroffen, aus diesem Grund soll die Artenvielfalt geschützt werden. Im Kiskunság Nationalpark durften aber auch viele andere spannende Erfahrungen machen, in der Waldhütte in welcher wir in der Woche unseres Aufenthalt gelebt haben, gab es keine Heizung, weshalb wir Holz gehakt haben um zu heißen, Trinkwasser gab aus Kanistern und zum Duschen haben wir ein Duschfeuer angemacht. Durch diese Erfahrung sind uns viele Privilegien noch einmal deutlich bewusster geworden und wir haben sie noch mehr zu schätzen gelernt. Die Erfahrungen im Kiskungság Nationalpark waren also auf ganz vielen verschiedenen Ebenen sehr bereichernd.
Tovább olvasom
2023/1 2. The first few days

2023/1 2. The first few days

2023.04.19. 14:37
Am 14. Maerz stieg ich ins Flugzeug in Richtung Budapest. Natürlich war ich ziemlich aufgeregt und gespannt. Ich war vorher noch nie in Ungarn. Wie werden die Leute dort sein und wie wird meine neue Heimatstadt aussehen? Was wird mich im Bükk-Region Geopark erwarten? Fragen über Fragen… Glücklicherweise wurde ich von Balázs am Flughafen abgeholt und meine Aufregung legte sich etwas nach dem herzlichen Empfang. Auf dem Weg in die Wohnung machten wir sogar noch einen Zwischenstopp bei Aldi, da am 15. Maerz ein Feiertag in Ungarn ist (Gedenktag der Revolution von 1848) und die Geschaefte geschlossen hatten. Ich nutzte den freien Tag direkt, um etwas die Innenstadt zu erkunden. Dort habe ich den Dobó-István-Platz, das Rathaus, sowie die Basilika gesehen. Erster Eindruck? Hier laessts sich aushalten! Am Samstag hat mich Balázs und sein Vater auf eine Wanderung im nahegelegenen Aggtelek Nationalpark eingeladen. Wir marschierten im Wald 15 km entlang der slowakischen Grenze von Aggtelek in Richtung Gömörszőlős. Kurz vor unserem Ziel wurden wir noch mit einem schönen weitlaeufigen Ausblick belohnt. Dort konnten wir bis zum Mátra-Gebirge sehen! In Gömörszőlős, wo es unter Anderem ein ökologisches Ausbildungszentrum gibt, haben wir dann zusammen noch zu Abend gegessen (Ungarische Gulaschsuppe) und den Abend mit einem Kartenspiel ausklingen lassen (auf ungarisch gar nicht so einfach ;) ) Es war ein sehr schöner Tag, vor allem, da ich von allen Teilnehmern herzlich empfangen und direkt in die Gemeinschaft aufgenommen wurde. Am Sonntag stand dann die Besichtung der Burg von Eger an. Von dort hat man einen guten Ausblick über die Stadt. Im Keller der Burg befindet sich eine Ausstellung zu einer der grössten Waffensammlung in Ungarn und es kann das ehemalige Verlies besichtigt werden. Für Geschichtsinteressierte sehr interessant!
Tovább olvasom