Jó gyakorlati módszer a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságtól
Még pár évtizeddel ezelőtt szakmai körökben is élénk vitákat váltott ki az a kérdés, hogy élnek-e farkasok a Bükkben, vagy a fellelt nyomok inkább kóbor kutyákat valószínűsítenek a védett területeken.
A Természet azonban hamar és látványosan megválaszolta ezt a kérdést azzal, hogy egyre több, a bükki ordasok megtelepedésére utaló életnyom, majd kameracsapdás felvétel került elő ezekről a 2001 óta fokozott jogi védelmet élvező nagyragadozókról. 2000-ben még egy kölyökkel együttmozgó nőstény farkast tudtak azonosítani a szakemberek, míg ez az észlelési szám 2018-ra egy teljes, ötkölykös családra bővült csak a Bükk-hegység területén.
2019-ben négy, míg 2020-ban három kölyök és szülei, rokonai jelentek meg a felvételeken. Ezek és a fellelt életnyomok alapján kijelenthetjük, hogy a Bükk és peremi élőhelyein egy rendszeresen szaporodó farkas család lakik, míg az Igazgatóság teljes működési területei pedig három-négy farkas falkának biztosítanak otthont. Ez országos viszonylatban is kiemelkedő értéknek minősül, Igazgatóságunk területein kívül ugyanis csak az Aggteleki- és a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság erdős területein élnek kis számban farkas családok.
A rendszeresen szaporodó farkasokon kívül , időszakos vendégként a barna medve is átkóborol a szomszédos szlovákiai élőhelyekről, de Magyarországon nem szaporodik.
A farkasok megtelepedésével megjelentek az aggályokra a gazdálkodók részéről is. Ez nem is csoda, hiszen generációk óta nem kellett ezzel a kihívással szembenézniük, egyszerű kerítéssel körbekerített erdőszegélyi legelőkön is több-kevesebb biztonságban tudhatták a legelő jószágaikat. Kárt bennük legfeljebb a kóbor kutyák tehettek. A farkas állomány egyedszámának fokozatos emelkedésével párhuzamosan azonban a félelmek is erősödtek: kárt tesznek-e a juhokban, szarvasmarhákban a farkasok? Mit lehet tenni ennek megelőzésére? A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság úttörő módon egy olyan megközelítéssel igyekszik orvosolni ezt kérdést, hogy nem a már bekövetkezett kárt próbálja kompenzálni - hiszen ennek bizonyítása, kivizsgálása körülményes és a gazdálkodó számára is nehézkes, akár lelkileg is megterhelő lehet - hanem megelőzni kívánja bajt. A gazdákkal együttműködve egy nagyragadozó-barát gazdálkodási formát terjesztünk el a működési területünkön. Ennek az alapja az, hogy amennyiben olyan területen folyik a külterjes állattartás, ami egyben a nagyragadozók életterében található, úgy kérésre ingyenesen biztosítunk egy 5+1 soros villanypásztor rendszert a gazdálkodóknak. Ennek beüzemeléséhez, kezeléséhez is nyújtunk szakmai segítséget. Ezen felül, szintén igény esetén, a Magyar Kuvasz Fajtagondozó Egyesülettel együttműködő Kuvasz-Őr Nagyragadozó Védelmi Program jóvoltából és segítségével őshonos kuvaszkölyköket kaphatnak a gazdálkodók, amelyek beszoktatásában, nevelésében is segítséget nyújt az egyesület.
Ez a kettős védelem már kellő hatékonyságú biztosítéka annak, hogy a farkasok ne tudjanak kárt tenni a legelő állatállományban. A működési területünkön jelenleg húsz gazdálkodó kapott a kártalanítási költségvetési keret terhére villanypásztor-rendszert és 2020. november folyamán még öt újabb gazda részesülhet ebben. Szintén a működési területünkön jelenleg tizenegy gazdálkodó jutott kuvaszokhoz a Kuvasz-Őr Nagyragadozó Védelmi Program révén. Ez összesen tizenhat őrkutyát jelentett.
Ezzel párhuzamosan számos lakossági- és gazdálkodói fórumot szervezett az Igazgatóság az elmúlt években, ahol a hallgatósággal közösen kerestük a tényleges megoldásokat, és szakmai felkészítésekkel, előadásokkal is segítettük a nagyragadozókkal való konfliktusmentes együttélés lehetőségeit. Minden bejelentett valós vagy vélt káreseményt szakembereink valamint a természetvédelmi őrszolgálat tagjai haladéktalanul ellenőriznek a helyszínen. Nem csupán a fellelhető nyomokat azonosítják, de minden esetben genetikai mintavételezést is végeznek, amely segítségével teljes bizonyossággal lehet azonosítani a ragadozó fajt. Emellett szakmai tanácsadással is segítik a helyszínen a gazdálkodókat. Általánosságban kijelenthető, hogy elmúlt években egy jó gyakorlatot sikerült a gazdákkal kialakítani és ennek számos hozadéka már most megmutatkozik. Drasztikusan csökkent a farkasok által a haszonállatban okozott kár aránya és ezzel párhuzamosan a gazdálkodói panaszok száma is. Jó úton haladunk afelé, hogy egy kölcsönös bizalmon alapuló rendszeres kapcsolattartással sikerüljön egy hosszú távú együttműködést kialakítanunk, amelynek a gazdálkodók és a farkasok is a nyertesei lesznek.