Szép álmokat!

1

Aludni tértek a bükkaljai ürgék.

Fokozottan védett

kisemlősünk, a közönséges ürge (Spermophilus citellus) az év egy

jelentős részét átalussza, a hidegebb hónapokat földalatti járatrendszerének

hálókamrájában vészeli át. Az első egyedek már augusztus közepétől elkezdhetik

hosszú pihenőjüket. A megfigyelések szerint először az idősebb hímek vonulnak

el, amin nem is lehet csodálkozni, hiszen tavasszal ők ébrednek a legkorábban

(néha már március első felében), hogy az április elején kezdődő szaporodási

időszakra a lehető legjobb területeket foglalhassák el. Az idei meleg

szeptemberben az ürgék sokáig aktívak maradtak, de az október elején hűvösebbre

és csapadékosabbra forduló időjárás már az ez évi fiatalokat is aludni „küldte”,

egy-két renitens kivételével.

Udvarlás idején

Kotorék karbantartásáról árulkodik a frissen kiásott föld

Eleség gyűjtése közben

Kollégánk, Bakó Botond írásában olvashattunk már idén erről a fajról. Többek között megtudhattuk, hogy Igazgatóságunk teljes működési területét tekintve a Kelet-bükki Tájegységbe eső, Szirmabesenyő és Miskolc határán található repülőtéren élő kolónia a legnépesebb (tavaly 1000 egyed körülire becsülték létszámukat). Most egy másik, szintén tájegységünkben található kolónia életéből szeretnék néhány képet felvillantani, az ürgének és életmódjának részletes bemutatását mellőzve (a fentebb említett írások ezt már megtették korábban).

„Reflektorfényben” az ürge

Az egykor mezőgazdasági kártevőnek tartott, mára azonban drasztikusan megfogyatkozott (elsősorban élőhelyeinek megszűnése okán) hazai állományú ürge a rövid füvű gyepterületek lakója. Legelőkön, vagy repülőterek rendszeresen kaszált területein találja meg életfeltételeit, bár napjainkban ismerünk autópálya rézsűjében, vagy bevásárlóközpont parkolójának nyírt pázsitján élő kolóniákat is (ez utóbbiak azonban mindig kényszerűségből, jobb híján választott élőhelyek). A Kelet-bükki Tájegység területén napjainkban ismert öt ürgeállomány közül a fentebb említett az egyetlen reptéren élő, a másik négy legelőkhöz kötődik. Ez utóbbiak közül a legnagyobb létszámú (idei felmérések alapján nem sokkal marad el a szirmabesenyőitől), legstabilabb kolónia a Bükkalján, Tard községtől keletre, az un. Száraztó (dűlőnév) kiterjedt legelőin él. A Száraztó területe része a Natura 2000 hálózatnak (HUBN20009, Tard környéki erdőssztyepp kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület). Régebben, a XX. század közepéig ez a legelő közvetlenül érintkezett a többi bükkaljai legelővel, a délre futó vízfolyásokat kísérő gyepeknek köszönhetően még a Borsodi-sík legelőivel is, élő kapcsolatot biztosítva az ürgék és egyéb, gyepekhez kötődő növény- és állatfajok állományai számára is. Mára a gyepek jó részét feltörték, szántóként hasznosítják, azok között megszűnt az összeköttetés. Izolálódtak a területek és velük együtt az ott előforduló élő természeti értékek állományai is. Ez a jelenség sajnos a genetikai elszegényedés, leromlás veszélyét hordozza. Nagyon fontos lenne az összeköttetés újbóli megteremtése, a természetközeli élőhelyek összefüggő hálózatának kialakítása!

A területet több száz éve legelőként hasznosítják. Napjainkban juhokkal, kecskékkel, szarvasmarhákkal, és csekélyebb létszámban még lovakkal is legeltetik. Ráadásul az ürgék nagy szerencséjére, talajtani okok miatt olyan kopár, gyér növényzetű vízmosások is találhatóak itt, melyek szűkebb környezetében azokat a nehezebb időszakokat is átvészelte az állomány, amikor is évekre teljesen megszűnt a legeltetés, vagy intenzitása minimálisra csökkent. A fent felsorolt haszonállatok mindegyike más „technikával” legel, így igazán mozaikos, eltérő növényzeti borítottság jellemzi az élőhelyet, melyet a változatos mikrodomborzat tovább gazdagít.

Juhnyáj a Száraztóban

Legelő szarvasmarhák

Kotorék-sorozat vízmosás napsütötte oldalában

Az ürgék szempontjából nagy jelentőséggel bírnak a területen elszórtan álló cserjék és vadgyümölcsök, melyek egyrészt a kotorék bejáratát rejthetik, másrészt gyümölcseik az ürgék táplálékkínálatát színezik. Rágcsálóként természetesen főleg növényevők, de a kora tavaszi időszakban jellemző a rovarevés, amikor is legtöbbször a fekete gyalogcincér (Carinatodorcadion aethiops) az áldozat. Nyár közepétől a hullott gyümölcsöt is szívesen fogyasztják (almát, körtét, de főleg a mirabolánt, más néven „vadszilvát”, vagy „cseresznyeszilvát”).

Kotorék nyílik a csipkebokor tövében

Gyalogcincérek maradványai, a tettes ürge volt


Elfogyasztott gyümölcsök magjai a kotorék előterében

Egy ürgés legelő színes, gazdag élővilágnak ad otthont. Számos, természetvédelmi szempontból értékes faj kötődik ezekhez a területekhez, rovarviláguk rendkívül változatos. A Száraztó területein előfordul a bonyolult utódgondozásáról ismert, az utóbbi évtizedekben szintén nagyon megritkult állományú nagyfejű csajkó (Lethrus apterus). Van olyan faj, amely kifejezetten szorosan kötődik az ürgéhez, mint pl. az ürgevendég trágyatúró (Onthophagus vitulus), mellyel a lakott kotorékokban találkozhatunk.

Nagyfejű csajkó

Ürgevendég trágyatúrók

A gazdag rovarvilág számos madárfajt vonz. Költ a területen a Bükkalján ritkának mondható szalakóta (Coracias garrulus), a parlagi pityer (Anthus campestris), vagy a jóval gyakoribb búbosbanka (Upupa epops) és a tövisszúró gébics (Lanius collurio). A madarak között is akad, akinek fontos az ürge föld alatti tevékenysége. Elhagyott kotorékaiban költ itt a hantmadár (Oenanthe oenanthe), mely esetében ez a régebben gyakoribbnak mondható fészkelőhely-választás mára nagyon megritkult.

Szalakóta zsákmányával


Parlagi pityer

Búbosbanka

Fiatal tövisszúró gébics

Építő az albérlőkkel (ürge hantmadarakkal)

A ragadozómadaraink közül előszeretettel vadásznak ezen a legelőn (nem kifejezetten az ürgére, bár néha ez is előfordul…) a vörös vércsék (Falco tinnunculus), egerészölyvek (Buteo buteo), a békászó sas (Clanga pomarina). Persze az ürge sincs biztonságban. A tundrán lévő költőhelyeikre némileg késve induló, hazánkban telelő gatyás ölyvek (Buteo lagopus) találkozhatnak a Száraztóban a korán ébredő ürgékkel, utóbbiak nagy bánatára! Nyáron ritkán tűnik fel a rokonságból a pusztai ölyv (Buteo rufinus), amely szintén kedveli az ürgediétát. Rendszeresen látogatja a területet egy-két, az ürgefogásra is hajlamos héja (Accipiter gentilis), és a közelben költő parlagi sasok (Aquila heliaca), kerecsensólymok (Falco cherrug) is gyakori vendégek. Utóbbi két, kiemelkedő madártani értékünk esetében régebben nagyobb jelentőséggel bírt az ürge, mint a fiókanevelés idején fontos táplálékállat. Mára, megritkulása okán országos léptékben veszített jelentőségéből, de lokálisan (mint itt is) gyakrabban szerepelhet ragadozómadaraink étlapján. Emlősök közül, mint a száraztói ürgék gyakoribb predátora, a vörös róka (Vulpes vulpes) érdemel említést.

Békászó sas vártán

Vadászó parlagi sas

Pihenő kerecsensólyom

A tavaszi, nyári zsongás most egy időre alábbhagy a Száraztó ürgés legelőin, de márciustól újra láthatjuk az ide-oda iramodó ürgéket, és hallhatjuk - először talán kissé álmos - füttyögésüket!


Kleszó András
tájegységvezető

Kapcsolódó