Sasszinkron, avagy sasszámlálás… idén a huszonegyedik 2024.01.18. 13:47

Számolni a sasokat, már huszonegy éve. Nem unalmas ez egy kicsit? – merülhet fel a kérdés. Számomra az idei évben is kiderült, hogy egyáltalán nem, hiszen a természetben mindig van valami érdekesség vagy jelenség, amit csodálva szemlélhetünk.

A 2024-es esztendőben a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) január 12. és 15. között rendezte meg az Országos Sasszinkront a nemzetipark-igazgatóságokkal, civil szervezetekkel és helyi önkéntesekkel együttműködve.

Az MME Ifjúsági Tagozatát képviselve a szombati napon csatlakoztunk Marci barátommal (Szőke Márton) a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Dél-Hevesi Tájegységéhez, ahonnan egy reggeli, gyors eligazítást követően mentünk is a kijelölt területünkre. Térkép, távcső, spektív, fényképezőgép összekészítve és már sétáltunk is az egyik meglehetősen ritkás, „téli arcát” mutató akácfasor mellett, ahol egy egerészölyv (Buteo buteo) gubbasztó példányára figyeltünk fel. Hideg idő jellemezte a felmérés előtti napokat, reggelre a hőmérséklet erősen a mínusz tartományba süllyedt. Látszatra az ölyv ennek nem örült annyira, ellenben mi annál inkább, mivel sárnak nyoma se volt. Az elmúlt időszakokban lehullott nagy mennyiségű csapadék olykor kisebb jégpályaként csillogott a gyepek és szántóföldek felszínén a tiszta, napfényes időben.

Nem kellett sokat várnunk és a távolban, egy meglehetősen picinek tűnő, de terebélyes fán kettő, nagyobbacska gombócot pillantottunk meg. Öreg parlagi sas pár (Aquila heliaca), derült ki a spektívvel jobban szemügyre véve a két madarat, melyek sötét vállán két-két jókora fehér folt díszelgett. Az idős madarak ismertetőjegye ez, míg a fiatalok egyöntetűen barnásak és majd csak évek alatt válnak ivaréretté.

Boldogan dokumentáltuk a látottakat a térképünkön, hiszen a sasoké most a főszerep, ezen a tájon annál is inkább. Elsőként az országban itt kezdték el a fokozottan védett sasok és társaik felmérését a szakemberek, amely felmérés mára nemzetközi keretekig bővült, aktivitásra csábítva ezzel a Kárpát-medence ornitológusait.

Közben egy erdősávhoz értünk, melynek túloldalán egy jókora gyep terült el. Első ránézésre sivárnak tűnt és kihaltnak a maga néhány kicsi bokrocskájával. Nincs itt semmi látnivaló – gondoltuk –, amikor egy vörös róka (Vulpes vulpes) és egy mezei nyúl (Lepus europaeus) szaladt ki a közeli cserjésből nem éppen a megszokott felállásban. Elől a róka, impozáns téli bundájában, majd mögötte a nyúl, ami határozatlan, de gyors léptekkel követte. Fura látvány, ez tény, a nyúlon is látszott, hogy ez a felállás őt is meglepte.

Ilyen érdekes és nem mindennapi jelenetek helyszínen haladtunk tovább, lassan túránk vége felé közeledve. A kissé megélénkülő szélben egy vörös vércse „szitált”, mely szó a mozgására utal. Így vadászik. Szinte megáll a levegőben ügyesen kihasználva a szelet, miközben a talajt vizslatja, hátha akad valami kiadós, pocokcsemege.

Tapasztalataink alapján visszaeshetett a kis rágcsálók száma, ugyanis a télen rendszeresen előforduló gatyás ölyvvel (Buteo lagopus) és kékes rétihéjával (Circus cyaneus) nem találkoztunk túránk során.

Hasonló élményekről számoltak be a felmérés további résztvevői is, akikkel a nap végén a besenyőtelki Végállomás presszóban tudtuk megosztani a nap folyamán tapasztaltakat, egy kellemes forró csoki kíséretében.

Itt megtörtént az adatlapok összegyűjtése, melyeken a feljegyzett madarak faj- és egyedszámuk alapján bontásban szerepeltek. A szinkronszámlálás során a szakemberek számba veszik az MME címerében található túzok (Otis tarda) állományait is, valamint az idei felmérésen, az év madaraként, ugyancsak kiemelt szerepet kapott a kerecsensólyom (Falco cherrug).

Végezetül szeretnénk köszönetet mondani a résztvevőknek az egész napos kitartó munkájukért, és biztatni minden érdeklődőt a természetben való időtöltésre, mert sokszor nem is gondolnánk, milyen csodás élővilág vesz körül bennünket. Óvjuk, védjük természeti értékeinket! Ne feledjék, január második hétvégéje minden évben sasszinkron!

2024 Sasszinkron megfigyelési eredmények a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén:

Parlagi sas212
Rétisas95
Szirti sas5
Kerecsensólyom17
Vándorsólyom3
Kékes rétihéja65
Egerészölyv1178
Vörös vércse405
Túzok4
Gatyás ölyv72
Karvaly32
Héja8


Szerző: Juhász Benedek

Kapcsolódó

2022/1. - 5. Ipolytarnóc: our stay in the wilderness

2022/1. - 5. Ipolytarnóc: our stay in the wilderness

2022.08.23. 15:40
Ipolytarnoc; Unser Aufenthalt im Nirgendwo[26.5.2022- 5.6.2022.; 28.6.2022.-7.7.2022]Während unseres Freiwilligendienstes wohnten wir insgesamt einen Monat in Ipolytarnóc, einmal Anfang Juni und einmal Anfang Juli. Das Visitorcenter gehört nicht direkt zum Bükk Nationalpark wird aber vom Direktorat mitverwaltet. Wir wohnten in einem der Gästehäuser am Waldrand und hatten immer mal wieder pelzigen Besuch durch den dort lebenden Kater. Unsere Arbeit war etwas anders als im Direktorat, wir saßen nicht im Büro sondern waren meist draußen unterwegs. Bevor wir nach Ipolytarnóc fuhren gab uns Balázs Excel Tabellen über verschiedene Wanderpfade rund um Ipolytarnóc. Unsere Aufgabe war die Pfade abzulaufen, die Infotafeln mit einem GPS-Gerät zu markieren und alles mit Fotos festzuhalten. Anschließend trugen wir alle Auffälligkeiten in den Tabellen zusammen. Eine weitere unserer Aufgaben war etwas sehr besonderes, Ipolytarnóc ist für seine Fülle und Qualität an Fossilien bekannt und noch ist längst nicht alles freigelegt. Wir durften die Ausgrabungen weiterführen und uns selbst als Archäologen versuchen. Die Arbeit machte viel Spaß aber natürlich war auch die Umgebung traumhaft schön. Unsere Unterkunft befand sich mitten im Wald, was wir durch kleine Ausflüge und Spaziergänge nutzen Während unseres zweiten Aufenthaltes fand die Reevaluation statt, mehr dazu können sie im Blogeintrag „Hoher Besuch in Ungarn“ lesen.
Tovább olvasom