A fél évszázada még sokfelé elterjedt folyami rákot (Astacus astacus) napjainkra kihalás fenyegeti a Cserhátban. A vízfolyások medrének átalakítása, a vízszennyezés és feltételezhetően az őshonos európai rákokat pusztító, rákpestis nevű fertőző betegség egyaránt hozzájárulhattak, hogy az utóbbi években már csak a tájegység négy patakjából kerültek elő a faj állományai. 2026 nyarán azonban ezek a megmaradt, kis egyedszámú populációk is veszélybe kerültek.
Folyami rák
A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság alapvető feladata, hogy működési területén figyelemmel kísérje az élőhelyek, életközösségek állapotának változását, és lépéseket tegyen a felmerülő problémák kezelésére. A természetvédelmi kezelésben a hosszú tervezést igénylő, komoly költségvetésből megvalósuló projektek mellett szükség van az adott helyzetre gyors reagálást biztosító, saját munkával végzett beavatkozásokra is. Az idei év nyarára kialakult aszályhelyzetben különös figyelmet igényeltek a Cserhát olyan, korábban állandó vizű patakjai, amelyek még értékes élővilágnak adnak otthont. A júliusi ellenőrzések azt mutatták, hogy valamennyi ilyen patak részlegesen kiszáradt; csak a medrük mélyebb részein megmaradt – a felszínen csordogáló néhány mm-es mélységű vízből vagy a felszín alatti szivárgásból táplált – kisebb állóvizek biztosítanak menedékhelyet a vízi élőlények számára.
A Zsunyi-patak kiszáradt medre a Keleti-Cserhátban
Igazgatóságunk munkatársai megkezdték a kiszáradó mederrészeken ragadt halak, kétéltűlárvák és egyes gerinctelenek átmentését a még víz alatt álló medermélyedésekbe, de a fokozódó hőségben ezek a menedékek is egyre-másra tűntek el. A legsúlyosabb helyzet a folyami ráknak még élőhelyet adó Garábi-patakon, illetve kozárdi Mérges-patakon alakult ki; utóbbi belterületi szakaszán a mederburkolatként beépített térkövek mélyedéseiben kísérelték meg a túlélést a rákok.
Térkő mélyedésében meghúzódó folyami rák a Mérges-patakban
A korábbi években (2022 és 2025 száraz nyarán) már készítettünk kézi eszközökkel medermélyítéseket mindkét patakon, és kedvező tapasztalataink voltak velük. Azokon a mederszakaszokon, ahol a felszínen vagy az alatt még szivárog a víz, a mederanyagot kisebb mélységben kiásva megfelelő víztereket hozhatunk létre ahhoz, hogy érzékenyebb vízi élőlények is menedéket találjanak bennük. Hasonló mélyületek gyakran alakulnak ki a szabályozatlan medrekben, de feltöltődéssel felgyorsul a kiszáradásuk.
Medermélyítés a Garábi-patakon
A Garábi-patakon 8 menedékhelyet készítettünk, és éjjel, lámpával kerestük a kiszáradt szakaszokon a túlélő rákokat. Sajnos voltak esetek, amikor már elkéstünk…
Folyami rák tetem a Garábi-patak medrében
Szerencsére találtunk még élő rákokat is, amelyek a meder falába vájt, még nedves üregekből jöttek elő. Ezeket gumikesztyűben vittük át a kiásott menedékhelyekre. (A kesztyűre – akárcsak kétéltűek kézbevétele során – az adott fajra veszélyes kórokozók egyik egyedről másikra történő áthurcolásának megelőzése céljából van szükség.)
Még élve talált rák
A kozárdi Mérges-patak belterületi szakaszán – miután csak itt él benne folyami rák – a részben térkővel kirakott vagy betonozott meder burkolatlan részein kellett megkeresnünk az alkalmas helyeket, és 6 mélyítést sikerült elkészítenünk.
Menedékhely a Mérges-patakon
Az ellenőrzések során mindkét patakon azt figyelhettük meg, hogy a medermélyítéseket elfoglalták a folyami rákok, és tartósan (jelen cikk írásakor másfél hónapja) túl tudták élni a számukra rendkívül kedvezőtlen időszakot.
Bár az ilyen beavatkozások is egyre nagyobb szerepet kaphatnak a biológiai sokféleség megőrzésében, ezek nem helyettesíthetik a táji szintű vízmegtartást szolgáló intézkedéseket és a vízfolyások természetesebb állapotának helyreállítását. A vízgyűjtő területek hatékonyabb vízmegtartása a vízfolyások kiegyenlítettebb vízjárását és késleltetett kiszáradását eredményezi. A természeteshez közeli mederviszonyok pedig, a partot kísérő fák árnyékoló hatásával kiegészülve alkalmas menedékhelyeket nyújthatnak a vízi élőlények túléléséhez a legszárazabb nyári hónapokban is.
Természetes patakmeder kimélyülő, beárnyékolt részén kialakult menedékhely
Képek: Harmos Krisztián
