A „deviáns” tarnai vándorsólyom sikere 2022.06.08. 10:31

Április elején adtunk hírt a megszokott sziklafal helyett, erdőben, gallyfészekben költő tarnavidéki sólyompárról.

Nagy örömmel számolunk be róla, hogy a Tarnavidéki Tájvédelmi Körzetben ismert költőpárok költési és kirepülési eredményeinek monitorozása során kiderült; a világszerte alig néhány esetben feljegyzett költési módot választó pár az idén három fiókát költött ki és nevelt föl sikeresen.

Néhány hetes fiókák, fotó: Illyés Evelin

A madarak március végén már kotlottak, ahogyan az a fajra magyarországi körülmények közt jellemző. A hazai fészekaljak általában 1-4 db tojásból állnak, így a három fióka nem számít ritkaságnak, de azért átlag fölöttinek mondható. Mivel a tojások lerakása között kb. két nap telik el, a fiókák is ennyi idő különbséggel kelnek ki. Kikelésükhöz nagyjából egy hónapra van szükség. Ebben az időszakban a hím és a tojó munkamegosztásban „oldják meg” a tojások melegen tartását, azaz amíg a tojó vadászik, a hím kotlik. A fiókák 3-4 hetes koráig elsősorban a hím szerzi a táplálékot, amelyet a tojó ilyenkor még apró darabokban adagol a kicsiknek, „akik” önálló táplálkozásra a fészekbe hordott zsákmányból csak később képesek. Ilyenkor már 2-3 óránál többet is kibírnak evés nélkül és hőháztartásuk is stabilizálódik, nem szorulnak rá, hogy a tojó folyamatosan melengesse őket. A szülőknek ekkor „nagyüzem” van, a fiókák gyorsan nőnek, egyre többet esznek, négy hetes korukra már elérik kikeléskori súlyuk tízszeresét. A fészekben folyamatosan mozgolódva készülnek a kirepülésre, amely az első fészekbeli szárnypróbálgatások után kb. 40-42 napos korukban érkezik el. Nem lesznek azonban rögtön önállóak; nyár végéig a „családi vadászterületen” maradnak, ahol a szülők az élettelen zsákmány leejtésével, élő zsákmány elengedésével folyamatosan tanítják számukra a zsákmányszerzés létfontosságú képességét, de a fiatal madarak a levegőben egymást kergetve is finomítják vadászati technikájukat.

A hazai adatok alapján a kirepült fiatal madarak mintegy 40%-a éli meg az egyéves kort. Reméljük, hogy a tarnai „erdei” sólyomfiókák is ezt a csoportot gyarapítják majd!

Köszönöm kedves kollégámnak, Domboróczki Gábornak a fotózáshoz nyújtott segítségét!

Fiatal madarak kirepülés előtt fotó: Illyés Evelin

Felhasznált irodalom:

  • Bagyura J., Haraszthy L. : „Magyarország ragadozó madarai és baglyai”
  • Joseph B. Buchanan: „Tree-nesting by peregrine falcons in North-America: Historical and additional records”

Kapcsolódó

4 Austausch mit dem Kiskunság Nationalpark / Exchange with the Kiskunság National Park

4 Austausch mit dem Kiskunság Nationalpark / Exchange with the Kiskunság National Park

2023.04.19. 14:18
Vom 23. bis zum 28. Oktober waren wir in dem Kiskunság Nationalpark, der Nationalpark wurde im Jahr 1975 gegründet und liegt zwischen Donau und Theiß in der Mitte von Ungarn. Die beiden Freiwilligen Paul und Tristan absolvieren hier ihren Freiwilligendienst, wie Marei und ich sind sie auch mit dem Kulturweit Programm in Ungarn. Damit wir die diversen Landschaftsformen in Ungarn etwas besser kennen und verstehen lernen können, haben wir uns, so wie die Freiwilligen vor uns für ein gemeinsames Austausch Projekt entschieden. Während sich das bewaldete Bükk Gebirge durch verschiedene Karstformationen und Kalksteinberge auszeichnet, sind im Kiskunság Nationalpark verschiedene Steppen, Salzwiesen und Weiden vorzufinden. Beide Nationalparks sind also sehr unterschiedlich und in ihrer Biodiversität einzigartig, weshalb der Austausch eine spannende Lernmöglichkeit darstellt. An dem meisten Tagen waren wir mit Csaber einem der Ranger des Kiskunság Nationalparks unterwegs, dieser hat uns viel über die Artenvielfalt in Nationalpark erklärt. Die Puszta steppe bieten ein Lebensraum für zahlreiche Pflanzen und Tiere, so hatten wir das Glück an einem Tag great bustards (Großtrappen) zu sehen. Diese gehören mit einem Gewicht von bis zu 16 kg zu den schwersten flugfähigen Vögeln der Welt. In den letzten zweihundert Jahren ging der Mitteleuropäische Bestand fast verloren, weshalb die Vögel heute besonders geschützt werden müssen. Weiterhin haben wir Common Hackberries (Amerikanischer Zürgelbaum) herausgerissen, diese aus Amerika importierte Pflanze stellt durch ihre rasante Verbreitung eine starke Gefährdung für die Artenvielfalt da. Die Lebensbedingungen im Nationalpark sind günstig für die Common Hackbeeries, so dass sie sich schnell weiterverbreiten können, weshalb ihr Bestand reguliert werden muss. Breitet sich eine invasive Pflanzenart zu weit aus und gefährdet die heimische Artenvielfalt, so wird eingegriffen. Würden sich die invasiven Pflanzen weiter ausbreiten und dann von einer Krankheit befallen werden, so wären direkt alle Pflanzen betroffen, aus diesem Grund soll die Artenvielfalt geschützt werden. Im Kiskunság Nationalpark durften aber auch viele andere spannende Erfahrungen machen, in der Waldhütte in welcher wir in der Woche unseres Aufenthalt gelebt haben, gab es keine Heizung, weshalb wir Holz gehakt haben um zu heißen, Trinkwasser gab aus Kanistern und zum Duschen haben wir ein Duschfeuer angemacht. Durch diese Erfahrung sind uns viele Privilegien noch einmal deutlich bewusster geworden und wir haben sie noch mehr zu schätzen gelernt. Die Erfahrungen im Kiskungság Nationalpark waren also auf ganz vielen verschiedenen Ebenen sehr bereichernd.
Tovább olvasom