XVIII. Országos Sasszinkron 2021.01.22. 12:04

XVIII. Országos Sasszinkron (2021.01.15-17) eredmények a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén.

Ha január akkor ragadozómadár számlálás! Ez már hagyomány, tradíció madaras berkekben. A Dél-hevesi Tájegységben már a 28. alkalom! 1994-ben életrehívott számlálás országos, majd határon átívelő Kárpát-medencei méretűvé bővült!

Decemberben, az ünnepek előtt már jönnek a kérdések, mikor lesz, jó idő lesz, merre megyünk? Izgatottan várják, sőt várjuk, hogy minden összeálljon. Elég csapadékosra sikerült a november, december, a terület, az utak feláztak, minden tiszta sár, köd, pára. Jó hosszúra sikerült az idei ősz, a tél még nem mutatta igazi arcát, csak jelképesen írjuk le, hogy a január bizony téli hónap.

A szervezés január első napjaiban elkezdődött, annak figyelembevételével, hogy bizony járvány időszakot élünk. Most nem lesz összejövetel a végén, nem ünnepeljük meg a közös munkát, nem tudjuk személyesen elmondani a minket ért élményeket. A megszokott dél-hevesi vacsora, az egész napos hideg után testet-lelket felmelengető meleg étel, Laci bácsi (Tóth László: Tájegység vezető) kedves szavai, összefoglalója most csak emlék marad az előző évekről.

Rétisas, fotó: Széles Tamás

Most a terepre figyel mindenki, a madarak vannak célkeresztben. A területek felosztásra kerültek, vannak megszokott útvonalak, vannak újdonságok. Az időjárás több, mint biztató. Végre megjött a tél, fagyos napok előzték meg a szombati napot. A sár megkeményedett, még egy kis hóleplet is kapott, gyönyörű, tiszta száraz, hideg idő várt a résztvevőkre. Az Igazgatóság szervezésében 74 ember indult el ezen a hétvégén gyűjteni az információt, hogy környezetünkben hol, milyen helyeken, mennyi, főleg nappali ragadozó madár fordul elő. Cserhát, Mátra, Bükk, Dél-Heves, Dél-Borsod, Mátra és Bükkalja, Kesznyéten változó természeti környezetében a helyi ismeretekre alapozva indultak el a számlálók.

Parlagi sas, fotó: Antal András

Elsősorban sasszinkron, tehát mindenki azt várja, hogy milyen sasokat lát majd. A résztvevők gerincét jelentő természetvédelmi őrszolgálat a területek leosztásában természetesen azokat vette alapul, ahol a leginkább van rá esély. Telelőterületek, táplálkozóterületek, ismert költőhelyek. Az utóbbi évtizedek védelmi munkáinak köszönhetően szerencsére egyre több ilyen égi vadászt láthatunk. Az alföldi-hegylábperemi területekre inkább jellemző parlagi sasok és elsősorban folyók és ártereik, halastavak közelében költő réti sasok számbavétele volt a feladat. A hétvégén több, mint 400 darab 2,5x2,5 km-es UTM négyzet került felmérésre és ez alapján minimum 63 rétisas, 122 parlagi sas és 1 szirti sas került a távcsövek elé.

Rétisas, fotó: Sasvári János

Az év ezen szakaszában felduzzad a ragadozómadarak létszáma, a tőlünk északabbra és keletebbre előforduló madarak vonulásuk során a rendelkezésre álló táplálék alapján döntenek arról, hogy vándorlásuk során az alapvető útvonalaikat hol és mennyi időre szakítsák meg vagy esetleg véglegesítsék. Vannak lucernák, repceföldek, gyepterületek, ahol kis területen nagy mennyiségben is összesűrűsödhet sok-sok madár. 50-60 egerészölyv, 40 gatyásölyv igen komoly segítséget tud nyújtani a helyben gazdálkodóknak a pocokgradáció megfékezésében! Hazánkban a legáltalánosabban előforduló nappali ragadozómadárból, az egerészölyvből a hétvégén minimum 1982 példányt láthattunk. A vártamadár ölyvek mellett igen hatékony kiegészítő eleme a téli pocok vadászatnak a kékes rétihéja. Idei évben már nemek alapján megkülönböztetve kellett-e fajt jegyzetelni, és akinek még volt lelkesedése a nap végén a fajnál szokásos gyülekező helyeken a beérkező madarak felvételezésével kiegészíthette a szinkronszámlálást. Belőlük minimum 247 példány került szem elé. Egyéb ragadozómadarakból kiemelhető a kerecsensólyom 14, a vörös vércse 430, valamint a héja és karvaly 13 és 29 egyede.

Parlagi sas, fotó: Széles Tamás

A jó látási viszonyok, a jó terepjárhatóság, a lelkes résztvevők igen kellemes napot tölthettek madártani szempontból fontos természeti környezetben. Eredményes és hatékony munkájuknak köszönhetően folytatódhatott a mára Kárpát-medencei méreteket felkaroló ragadozómadár számlálás! Aktív szerepvállalásukat, pontos adatfelvételezésüket ezúton is köszöni a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság!

Sasvári János
természetvédelmi őr

Kapcsolódó

4 Austausch mit dem Kiskunság Nationalpark / Exchange with the Kiskunság National Park

4 Austausch mit dem Kiskunság Nationalpark / Exchange with the Kiskunság National Park

2023.04.19. 14:18
Vom 23. bis zum 28. Oktober waren wir in dem Kiskunság Nationalpark, der Nationalpark wurde im Jahr 1975 gegründet und liegt zwischen Donau und Theiß in der Mitte von Ungarn. Die beiden Freiwilligen Paul und Tristan absolvieren hier ihren Freiwilligendienst, wie Marei und ich sind sie auch mit dem Kulturweit Programm in Ungarn. Damit wir die diversen Landschaftsformen in Ungarn etwas besser kennen und verstehen lernen können, haben wir uns, so wie die Freiwilligen vor uns für ein gemeinsames Austausch Projekt entschieden. Während sich das bewaldete Bükk Gebirge durch verschiedene Karstformationen und Kalksteinberge auszeichnet, sind im Kiskunság Nationalpark verschiedene Steppen, Salzwiesen und Weiden vorzufinden. Beide Nationalparks sind also sehr unterschiedlich und in ihrer Biodiversität einzigartig, weshalb der Austausch eine spannende Lernmöglichkeit darstellt. An dem meisten Tagen waren wir mit Csaber einem der Ranger des Kiskunság Nationalparks unterwegs, dieser hat uns viel über die Artenvielfalt in Nationalpark erklärt. Die Puszta steppe bieten ein Lebensraum für zahlreiche Pflanzen und Tiere, so hatten wir das Glück an einem Tag great bustards (Großtrappen) zu sehen. Diese gehören mit einem Gewicht von bis zu 16 kg zu den schwersten flugfähigen Vögeln der Welt. In den letzten zweihundert Jahren ging der Mitteleuropäische Bestand fast verloren, weshalb die Vögel heute besonders geschützt werden müssen. Weiterhin haben wir Common Hackberries (Amerikanischer Zürgelbaum) herausgerissen, diese aus Amerika importierte Pflanze stellt durch ihre rasante Verbreitung eine starke Gefährdung für die Artenvielfalt da. Die Lebensbedingungen im Nationalpark sind günstig für die Common Hackbeeries, so dass sie sich schnell weiterverbreiten können, weshalb ihr Bestand reguliert werden muss. Breitet sich eine invasive Pflanzenart zu weit aus und gefährdet die heimische Artenvielfalt, so wird eingegriffen. Würden sich die invasiven Pflanzen weiter ausbreiten und dann von einer Krankheit befallen werden, so wären direkt alle Pflanzen betroffen, aus diesem Grund soll die Artenvielfalt geschützt werden. Im Kiskunság Nationalpark durften aber auch viele andere spannende Erfahrungen machen, in der Waldhütte in welcher wir in der Woche unseres Aufenthalt gelebt haben, gab es keine Heizung, weshalb wir Holz gehakt haben um zu heißen, Trinkwasser gab aus Kanistern und zum Duschen haben wir ein Duschfeuer angemacht. Durch diese Erfahrung sind uns viele Privilegien noch einmal deutlich bewusster geworden und wir haben sie noch mehr zu schätzen gelernt. Die Erfahrungen im Kiskungság Nationalpark waren also auf ganz vielen verschiedenen Ebenen sehr bereichernd.
Tovább olvasom