Vörös vércse látogató Finnországból 2021.10.06. 08:42

Egy Finnországban gyűrűzött vörös vércse került kézre a Mátra déli lábánál, Domoszlón.

A megkerült egyed sajnálatos módon minden bizonnyal áramütést szenvedett, valószínűleg az egyik közelben lévő középfeszültségű villanyoszlopon. A madarat helyi lakosok találták meg röpképtelen állapotban, akik értesítették a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságot. A sérült példányt a természetvédelmi őrszolgálat igazgatóságunk madármentő állomásra szállította, ahol igyekeznek mindent megtenni a madár felépüléséért.

Golen Gerhard, a BNPI Mátrai csoportjának természetvédelmi területfelügyelője és az áramütött vércse

A vörös vércse az egyik legelterjedtebb kistestű ragadozómadarunk. Az emberi tevékenységekhez viszonylag jól alkalmazkodó faj. A természetben főleg más madarak által készített fészkeket (varjú, csóka, stb.) foglalja el, de egyes egyedek a városokba is bemerészkednek, ahol épületek tetején, párkányain költenek.

A hazai állomány jelentős része délebbre vonul telente, miközben a tőlünk északra fekvő területekről szintén érkeznek hozzánk vörös vércsék. Egyesek csak megpihenni a hosszú és kimerítő vonulás alatt, míg mások ide költöznek télire, a hidegebb, zordabb időjárás okozta táplálékhiány elől.

Egy élőlényt akkor veszélyeztet áramütés, hogyha teste hidat képez egy magasabb és egy alacsonyabb elektromos potenciálú hely között. Ez szabadvezetékek oszlopain kétféleképpen alakulhat ki: két vezető egyidejű érintésével (fázis-fázis zárlat), illetve egy vezető és egy földelt oszlopelem (pl. kereszttartó kar vagy leesésgátló) egyidejű érintésével. Ezt nevezzük földzárlatnak.

Leggyakrabban földzárlat okozza a madarak áramütését, mivel a szabad vezetékek nagyobb távolságra vannak egymástól. A kereszttartón tollászkodva viszont könnyen hozzáérintheti tollait a szabad vezetékhez, ahol létrejön az elektromos híd. Ez sok esetben nem jár rögtön a madár elpusztulásával, azonban az áramütött madarak gyakran lebénulnak, szakértői kezelés hiányában elpusztulnak.

Az akadálymentes égbolt megállapodás 2008 óta érvényben van, melyben prioritásokba sorolták Magyarország villanyvezeték szakaszait, hogy a problémát ott tudják orvosolni legelőször ahol a legnagyobb tömegben élnek, vonulnak madarak. Eddig összesen 3446 km hosszú vezetékszakaszon történt meg az oszlopfejek szigetelése (áramütés elleni védelem), 120 km hosszú légkábelt cseréltek le földkábellel és 2724 láthatóság-növelő eszközt helyeztek ki az ütközéses balesetek csökkentése érdekében. (forrás)

A természetvédelmi őrszolgálat rendszeresen felügyeli a szigetelt oszlopok állapotát, valamint továbbra is dolgozik azon, hogy megállapítsa jelenleg mely területek veszélyeztetettek még, hogy mielőbb biztonságossá lehessen tenni, az összes veszélyes légvezeték szakaszt.

Amennyiben áramütésben elpusztult madarat talál, azt kérjük az alábbi bejelentő oldalon jelezze: https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLScOKEFFKD...

Ha sérült, röpképtelen de élő madárral találkozik, kérjük értesítse a lakóhelye szerinti illetékes Nemzeti Park Igazgatóságot.


Szerző: Golen Gerhard, a BNPI Mátrai csoportjának természetvédelmi területfelügyelője

Golen Gerhard
természetvédelmi területfelügyelő

Kapcsolódó

6 Höhlenbesichtigungen mit den Freiwilligen aus dem Kiskunság Nationalpark

6 Höhlenbesichtigungen mit den Freiwilligen aus dem Kiskunság Nationalpark

2023.04.19. 14:25
Marei Im Zeitraum vom 27. November bis zum 4. Dezember 2022 haben uns die beiden Freiwilligen aus dem Kiskunság Nationalpark besucht. Neben der Arbeit hatten wir aber auch die Gelegenheit, Höhlen zu besichtigen. Insgesamt beträgt die Zahl der bekannten Höhlen im Bükk-Gebirge fast 1200 und ist damit von besonderem Wert. Am 29. November 2022 hat uns unser Ansprechpartner im Geopark Balázs mit nach Lillafüred genommen, wo wir an einer Führung in der Anna-Höhle, einer Kalktuffsteinhöhle, teilgenommen haben. Vor dem Betreten sahen wir neben dem Eingang den Szinva-Wasserfall. Wie wir im Inneren feststellen konnten, sorgt dieser Wasserfall dafür, dass die sich an der Decke befindenden Baumwurzeln und Reste weiterer Pflanzen von Süßwasserkalkstein aus dem herunterfließenden Wasser bedeckt werden. Die Länge der Höhle beträgt 400 m. Anschließend ging es weiter zur St. Stephan-Höhle, die sich ebenfalls in Lillafüred befindet, aber mit 1514 m deutlich länger als die Anna-Höhle ist. Diese streng geschützte Höhle ist zudem eine Tropfsteinhöhle. Ein bestimmter Teil der Höhle ist für Besucher:innen selbst mit geführten Touren nicht betretbar. Aufgrund der besonders reinen Luft wird dieser Teil für Krankenhaus- und Therapie-Gruppen genutzt. Nachdem wir am 30. November 2022 zuerst Daten von Bäumen gesammelt hatten, die besonders wichtig für die Biodiversität sind, ist der Ranger Roland mit uns nach Cserépfalu gefahren. Von dort ging es für uns in die Szeleta-Höhle. Diese ist für Besucher:innen nach einem etwas anspruchsvolleren Anstieg zum Eingang frei zugänglich. Ihr besonderer Wert liegt in prähistorischen Funden, auf die Archäolog:innen bei Ausgrabungen gestoßen sind.
Tovább olvasom