Újabb helyről került elő a szöcskeegér! 2021.05.26. 19:59

A magyar szöcskeegér (Sicista trizona) az egyik legveszélyeztetettebb gerinces állatfajunk, ezért védelmére kiemelt figyelmet kell fordítanunk. Az elmúlt másfél évtizedben - a 2006-os „újrafelfedezése” óta – intenzív kutatás folyik a faj megőrzése érdekében a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Dél-Borsodi Tájegységében.


Egy érdeklődő tekintet (Fotó: Cserkész Tamás)

Mint ahogy korábbi cikkeinkben is írtuk a magyar szöcskeegér két elkülönülő alfaja napjainkban már csak a Borsodi-Mezőség Tájvédelmi Körzet néhány pontján és a Kolozsvár melletti gyepeken él. Jelen tudásunk szerint ez az állat ritkábbnak tekinthető, mint a mindenki által jól ismert és közkedvelt óriáspanda (Ailuropoda melanoleuca)! Épp ezért hatalmas felelőssége van az itt tevékenykedő kutatóknak és természetvédelmi szakembereknek, hogy ne jusson ez az aranyos rágcsáló az óriásalka (Pinguinus impennis) vagy éppen a vándorgalamb (Ectopistes migratorius) sorsára. A megőrzésük viszont nem lehetséges anélkül, hogy ne ismernénk a faj életmódját, populációjának méretét, a genetikai jellemzőit, valamint az elterjedését. A magyar szöcskeegér fokozottan védett, pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 1 millió forint, az IUCN listáján a veszélyeztetett fajok között szerepel.

A 2021-es tavaszi kutatóhetet, a hideg és csapadékos időjárási körülmények miatt a tervezettnél később, május közepén sikerült megvalósítanunk, bár az időjárás ekkor sem volt optimálisnak nevezhető. Még szerencse, hogy a kutatók a Batúz-tanya Természetvédelmi Kezelési Központ dolgozóinak vendégszeretetét élvezhették, és nem a szabad ég alatt, sátraikban ücsörögve kellett várniuk az esőzések végét. Ám egy kis égi áldás nem szeghette a lelkes csapat kedvét, így végül 5 helyszínen, több mint 250 leásott élvefogó csapdával folyt az állatok keresése. A már korábban is ismert három élőhelyfoltból kettőn, míg az újonnan próbált két területből az egyiken sikerült megfognunk az állatot. Ráadásul az új helyszínen rögtön két hím egyed is a csapdáinkba került. (A 3 átcsapdázott éjszaka alatt összesen 8 példányt sikerült fognunk.) Így hazánkban most már nem „csak” Mezőnagymihály, Mezőcsát, Tiszadorogma, Gelej és Szentistván lakosai mondhatják el, hogy a településeik közigazgatási határain belül előfordul ez a faj, hanem Mezőkeresztes polgárai is büszkélkedhetnek ennek a ritkaságnak a jelenlétével.

A csapdában összegömbölyödve pihenő szöcskeegér (Fotó: Balázsi Péter)

Érdekes, ám tavasszal megszokott jelenség, hogy ugyan nagyszámú élvefogó csapdát helyeztünk ki, ennek ellenére szöcskeegereken kívül alig találtunk bennük más állatot. Csak néhány fürge gyíkkal (Lacerta agilis), futrinkával, gyalogcincérrel és cickánnyal találkoztunk, az ősszel tömegesen fogott mezei pockok (Microtus arvalis) most egy egyeddel sem képviseltették magukat. Ez alapján az egyszeri kutató azt is gondolhatná, hogy a magyar szöcskeegér a terület domináns rágcsálófaja, pedig mi sem áll távolabb a valóságtól. További váratlan, egyszersmind kellemes meglepetés volt, hogy a potenciálisan szöcskeegeres területek felkeresése közben ráakadtunk a fokozottan védett debreceni torma (Armoracia macrocarpa) egy eddig ismeretlen, pusztai állományára is.

A szöcskeegér-kutatás mellékterméke: a fokozottan védett debreceni torma (Fotó: Balázsi Péter)

Ez a pár nap arra is kiváló volt, hogy a kutatásban résztvevők megoszthatták egymással a „sicistás” tapasztalataikat, benyomásaikat, elméleteiket, valamint egy nagyon érdekes és informatív előadást is meghallgathattak a borsodi-mezőségi szöcskeegér-populáció genetikai vizsgálatainak eredményeiről. A végkövetkeztetés a fajjal kapcsolatban az volt, hogy a vizsgálati eredmények alapján a populáció „állapota” nem a legjobb, ám közel sem tragikus, és továbbra is érdemes ilyen módon is figyelemmel kísérni az abban bekövetkező változásokat.

Csapdából kiszedett védett rovar, a barna gyalogcincér (Dorcadion fulvum) (Fotó: Péter Dávid)

A 2021. tavaszi szöcskeegér felmérések legaktívabb, csapdaásó résztvevői a következő személyek voltak: Balázsi Péter, Cserkész Tamás, Ferge Dávid, Kiss Csaba, Magos Gábor, Péter Dávid, Riezing Norbert, Seres Nándor, Sramkó Gábor, Szatmári Lajos és Szitta Tamás.


A szöcskeegér szabadon engedése (Videó: Balázsi Péter)

A magyar szöcskeegér kutatása és megőrzése a Bükki Emlőstani Kutatócsoport Egyesület, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, a Fővárosi Állat- és Növénykert, a Magyar Természettudományi Múzeum és a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. együttműködésében, az Európai Unió LIFE Programjának, a LIFE IP GRASSLAND-HU (LIFE17 IPE/HU/000018) projektnek a támogatásával valósul meg.

Magyar szöcskeegér (Fotó: Cserkész Tamás)

Index kép: Cserkész Tamás

A LIFE IP GRASSLAND-HU projekt célja a füves élőhelyek és az ezekhez kötődő fajok természetvédelmi helyzetének javítása és hosszú távú megőrzése. A LIFE IP GRASSLAND-HU (LIFE17 IPE/HU/000018) projekt az Európai Unió LIFE Programjának támogatásával valósul meg. További infó: http://www.grasslandlifeip.hu

Balázsi Péter
Balázsi Péter
természetvédelmi területfelügyelő

Kapcsolódó

2022/1. - 3. Fieldwork in the national park

2022/1. - 3. Fieldwork in the national park

2022.08.23. 15:27

Bastardindigo Sträucher und eine Tonne Fledermauskot

[21.03.2022-26.03.2022]

Es gab bereits und wird noch viele Tage geben, an denen wir im Büro sitzen und Recherche Arbeit zu unterschiedlichen Themen leisten, Zusammenfassungen und Übersichten erstellen oder auch mal Buchausschnitte einscannen. Jedoch wollen wir unsere Blogeinträge besonders den Aktivitäten draußen widmen.

Somit waren wir in der letzten Woche unter anderem in der Nähe von Tiszabábolna. Hier mussten Bastardindigo Sträucher (Amorpha fruticosa) in einem sumpfigen Gebiet abgesägt, zum Rand des Sumpfgebietes und von dort über eine Grasfläche zu einer Häckselmaschine transportiert werden. Bei diesen Sträuchern handelt es sich auch dieses Mal um eine invasive Art. Diese kommt aus China und verbreitet sich aggressiv und sehr schnell. Somit verschlechtert sich die Qualität des Ökosystems und einheimische Pflanzen werden verdrängt.

An einem anderen Tag waren wir in der reformierten Kirche von Bánhorváti um diese von Fledermauskot zu befreien. Im Gebälk der Kirche leben circa dreihundert Fledermäuse, unter anderem kleine Hufeisennasen und große Mausohren. Da der Nationalpark sich dafür einsetzt, dass diese Tiere weiterhin den Lebensraum in der Kirche nutzen können, sind sie auch für die Beseitigung des Kots zuständig. Es sind verschiedene Gebäude, wo dies gemacht werden muss und findet so ungefähr in einem drei Jahres Abstand statt. In dieser Zeit hat sich ca. eine Tonne an Kot gesammelt, die wir in Säcke schippten und die steilen Treppen vom Dachboden heruntertragen mussten. Nach mehreren Stunden harter Arbeit und ca. 80 Säcken mit Kot waren wir endlich fertig und ziemlich erschöpft.

Am Samstag war ein normaler Arbeitstag, da dieser freie Tag auf den 14. März verlegt wurde, um ein verlängertes Wochenende zu ermöglichen. Diesen verbrachten wir erneut mit dem Sammeln von Müll.

Tovább olvasom