Július 24. és 28. között a természet iránt érdeklődő 8-12 éves gyermekeket fogadtuk hagyományos Túramanó napközis táborunkban.
Az első délelőttöt a Felsőtárkányi-tó élővilágának felfedezésével töltöttük, amely a kétéltűek közül, a barna varangy fontos szaporodó helye. Az ebihalak többsége már végtagokat növesztett és apró békaifjoncként elhagyta lárvakori bölcsőjét, néhány átalakulóban lévő egyedet azért még sikerült megfigyelnünk a sekély parti részen. A mintavételben és határozásban a közkedvelt guruló laboratóriumunk, a Vidra Verda és vezetője Csákiné Dobos Laura környezeti nevelő volt segítségünkre. A gyerekek csapatokat alkotva igyekeztek minél többféle élőlényt a mintavevő edénybe halászni. A kisebb verseny persze megfelelő motivációként szolgált, hogy aztán a legeredményesebb csapat 13 különböző fajhoz tartozó makrogerinctelen élőlényt határozhasson meg, melyeket kinagyítva, nagyképernyőn is megfigyelhettünk. Délután sem „jöttünk ki a vízből”, egy ősi mesterséget, a papírmerítést próbáltuk ki, mely nagyszerű lehetőséget kínál a hulladék papír újrahasznosításához.
Kedden – táborunk nevéhez hűen – túracipőt húztunk és Felsőtárkányból Noszvajra gyalogoltunk át. A természetközeli, holtfákban gazdag bükköst elhagyva a Várhegy déli oldalán ereszkedtünk úticélunk felé. Útközben, az Attila-kútnál Bodzás János természetvédelmi őrrel futottunk össze, no nem véletlenül, János a madárgyűrűzés rejtelmeibe avatott be minket, a közelben felállított madárhálóknak köszönhetően.
Szerdán kisvonatra ültünk, és egészen a Stimecz-házig zakatolt velünk a a mozdony a felújított, nyitott vagonokkal. A végállomástól a tanösvényen bandukolva értünk el a nagy örömünkre még működő Vörös-kői karsztforráshoz. Útközben kétszer is elkapott minket a zivatar, de ez nem szegte kedvét a Túramanóknak, sőt, nagyobb lelkesedéssel fogtunk hozzá a kemencében sült pizza elkészítéséhez. Nem is maradt éhesen senki, így aztán jóllakottan vártuk alkonyatkor a denevérek érkezését. A tóparton felállított hálóba öt különböző faj is berepült, Gombkötő Péter zoológiai referens mindig érdekfeszítő előadásán a denevérek mellett a kérdések is repkedtek. Igen későre járt már, mikor kénytelenek voltunk takarodót fújni.
Csütörtök délelőtt a Barát-rétig sétáltunk, lepke- és fűhálókkal felszerelkezve. „Végre! Megyünk rovarokat gyűjteni!” – hangzott az örömkiáltás, hiszen évek óta ez az egyik legnépszerűbb programunk. Az első nap megalakult csapatok újabb kihívás elé néztek, ezúttal egy rét élővilágát lehetett feltérképezni. A természetben való szabad futkározás mellett a felfedezés öröme is ott volt a mosolyokban: „Jé, mennyi minden bújik meg a fűszálak között!”, „Mekkora szöcske!”, „Odanézz! Éppen elkapta a hálójával!”. És valóban, egy gyönyörű darázspók kötötte gúzsba a szemünk láttára aznapi ebédjét, egy pórul járt sáska alakjában. Bogarak, lepkék, poloskák, kabócák, szöcskék, sáskák, megannyi rovarrend képviselőivel megismerkedhettünk, mert nyitott szemmel jártunk a vadvirágos réten. A sokszínűség a délutáni foglalkozáson is visszaköszönt, ezúttal szó szerint: a batikolás technikáján keresztül varázsoltuk színessé a fehér pamutpólókat.
Pénteken Felsőtárkányból a Nagy-Eged csúcsáig túráztunk, a tetőről csodálatos kilátás nyílt a Mátra vonulataira. Az Eged-hegyi tanösvényen leereszkedve jutottunk el aznapi végcélunkig, a Mátyus udvarig, ahol egy finom ebéddel zártuk az ötnapos természetismereti tábort.