Szépség és szörnyeteg: Az inváziós Szosznovkszkij-medvetalp elleni védekezés 2023.10.18. 10:15

A Szosznovszkij-medvetalp (Heracleum sosnowskyi) a Kelet- és Közép-Kaukázusban, a Transzkaukázusban, Északkelet-Törökországban, Örményországban, Grúziában és Azerbajdzsánban őshonos.

Európa legtöbb országába kísérleti céllal került, többek közt takarmánynövényként való hasznosíthatóságát kutatták. Több más, Heracleum fajjal együtt a 20. század közepén Kelet-Közép-Európában vizsgálták e célból a gazdaságokban, azonban befolyásolta a húsok és a tej ízét, így ezeket a próbálkozásokat megszüntették. Nagytermetű, dekoratív megjelenése miatt kertekben, botanikus kertekben is megtalálható volt. Az emberre is veszélyes növény, ugyanis a benne lévő furokumarin vegyület a bőrrel érintkezve égési sérüléseket okoz! A bőrreakciót a növény szőrei és a szárban lévő nedv is kiváltja. Az érintett bőrfelületen a fénnyel érintkezve hólyagok és égéshez hasonló sérülések keletkeznek. A sérülések akár hetekkel az érintkezés után is megjelenhetnek még.

Hazánkban kevés helyen fordul elő, „kivadulásának” egyik helyszíne Kompolt (Heves vármegye), ami a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területéhez tartozik. Kifejlett egyedei feltűnően nagyméretűek, 1-3 méteres magasságot is elérhetik. Az Európában őshonos medvetalp fajoknál termetesebb növény, nagy levelei lekerekítetten fogasak, és virágernyőjének átmérője 20-80 cm-es is lehet. Könnyen kiszorítja az őshonos növényzetet mérete és domináns tulajdonságai okán.

A „kompolti medvetalp” elleni védekezés története Igazgatóságunk életében 2019-ben kezdődött, mikor kollégánk a községen keresztülhaladva felfigyelt a növény egyedeire. A határozóbélyegeket ismertetve rögtön kiderült, hogy az inváziós tulajdonságokkal rendelkező Szosznovszkij-medvetalpról van szó.

Rövid utánajárás után kitudódott, hogy a növény valószínűleg a helyi kutatóintézet (Fleischmann Rudolf Kutatóintézet) egyik „szökevénye”, ugyanis régen silós takarmányként történő használhatósága miatt kísérleteztek vele. Ennek következtében a kutatóintézet egykori szántóföldi parcellái szegélyében terjedt el egy szakaszon, a Tarna-patak partján, az illetékes vízügyi igazgatóság körzetében, valamint a Tarna nyugati oldalán, egy felhagyott telken. A lakosság több évtizede együtt élt a növénnyel, sokan ismerték is a fajt és annak egészségügyi kockázatait.

Felfedezésének évében nagy médiaérdeklődés övezte a Szosznovkszkij-medvetalpat, az interneten „laborból kiszabadult”, „emberre veszélyes óriásnövényként” is emlegették. A probléma felismerését követően az önkormányzat, az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság és a Heves Vármegyei Kormányhivatal együttműködésével megkezdtük az állomány monitorozását és kezelését. A kezelés kapcsán az érintett földtulajdonosok ugyancsak tájékoztatást kaptak. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján összeállt egy „ütemterv” a növény kezelését illetően, amit azóta évről-évre megismétlünk, és az egyedek számát felmérjük.

Ez idén sem történt másként:

Júniusban a terület természetvédelmi őre észlelte a medvetalp virágzását. Ezután az illetékesek (önkormányzat, természetvédelmi hatóság, vízügy) bevonásával a területeket traktoros szárzúzással és benzines bozótvágóval kezeltük, valamint a növény már meglévő virágernyőjét levágtuk, magszórását megakadályoztuk. Idén kétszer is szükség volt kaszálásra, ugyanis a bőséges csapadék következtében ezek a növények is gyorsan „magukhoz tértek”, és újrahajtottak.

Ebben az évben azt tapasztaltuk, hogy csökkent a Szosznovkszkij-medvetalp egyedeinek száma a területen. Ez részben az évek óta tartó kezelésnek, valamint valószínűsíthetően a tavalyi szárazabb időjárásnak köszönhető. A munkák során mindvégig védőöltözékben és körültekintően jártunk el, ugyanis a bőrrel érintkezve a növény égési sérüléseket okoz.


A helyszínen más idegenhonos vagy inváziós tulajdonságokkal bíró növény is jelen van. Ilyen az óriás fejvirág (Scabiosa gigantea), amivel szintén silós takarmányként kísérleteztek hajdanán a területen. Ezen kívül – ha nyitott szemmel járunk –, fellelhetünk még csészekórót (Silphium perfoliatum), selyemkórót (Asclepias syriaca), csicsókát (Helianthus tuberosus) és számos, fásszárú inváziós fajt is, mint pl. mirigyes bálványfa (Ailanthus altissima) és amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica).

A Szosznovkszkij-medvetalp az Európai Unió által kiadott, veszélyt jelentő, idegenhonos inváziós fajok jegyzékében is szerepel. Ezen jegyzékben szereplő fajokra minden tagállamnak szigorú intézkedéseket kell hoznia és alkalmaznia. Kompolton a faj „felfedezése” óta tapasztaljuk az önkormányzat, valamint az érintett felek együttműködését és segítségét (vízügyi igazgatóság, természetvédelmi hatóság), amit ezúton is köszönünk.

A Szosznovkszkij-medvetalp magvai a talajban akár 15 évig is csíraképesek maradhatnak. Tevékenységünk még korántsem ért véget, azonban kitartó munkával és a termésérés megakadályozásával idővel hatékonyan felszámolhatjuk ezt az állományt.

Ezúton is felhívjuk a figyelmet az inváziós fajok elleni védekezés első és legfontosabb szabályára: ne vásároljunk, és ne ültessünk inváziós növényeket sem a kertünkbe, sem a természetes környezetbe!


Írta: Hák Flóra Farkas Roland, Sasvári János

Fotók: Nagy Gergő Gábor

Kapcsolódó

7 Aufenthalt im Harkály Ház von Mátrafüred / Our stay in the Harkály Ház in Mátrafüred

7 Aufenthalt im Harkály Ház von Mátrafüred / Our stay in the Harkály Ház in Mátrafüred

2023.04.19. 14:28
Im Zeitraum vom 05. bis zum 08. Dezember 2022 hatten wir einen Aufenthalt im „Harkály Ház”, was so viel wie „Spechthaus” bedeutet. Dieses ist ein Besucherzentrum in Mátrafüred. Die Mátra-Region gehört nicht direkt zum Bükk Nationalpark, aber die Naturschutzgebiete in dieser Region werden vom Direktorat des Nationalparks verwaltet. Daher konnten wir die Personen dort für einige Tage bei ihrer Arbeit unterstützen.Am Montagnachmittag hat uns der Ranger Gábor mit zum Harkály Ház genommen, wo wir uns erst einmal mit den Räumlichkeiten vertraut machen sollten. Am nächsten Morgen wollten wir eigentlich draußen arbeiten, aber es hat so in Strömen geregnet, dass sich stattdessen auf die Vorbereitungen für die später am Tag stattfindende Feier anlässlich des Jahresendes und der Heirat einer Mitarbeiterin konzentriert wurde. Dabei konnten wir uns viel mit dem Ranger Marton und der Mitarbeiterin Dora unterhalten, die uns nicht nur über ihre Arbeit, sondern auch über ihren Alltag einiges erzählt haben. Außerdem durften wir einige selbstgemachte ungarische Köstlichkeiten wie „Palacsinta“ – eine Art dünner Pfannkuchen – probieren. Als wir am Mittwochmorgen aus dem Fenster geschaut haben, konnten wir mit Vergnügen feststellen, dass nicht nur der Regen aufgehört hatte, sondern auch die Sonne schien. Dadurch konnten wir die anderen an diesem Tag bei der Arbeit rund um das Haus unterstützen, die vor allem Gartenarbeit vorsah. Unser letzter Tag in der Mátra-Region begann mit Arbeit auf den Grünländern mit vier Ranger:innen. Das bedeutet, dass wir in Mátraszentimre die Bäume, die die Ranger gefällt und kleingesägt hatten, auf Stapel schichten sollten. Gefällt wurden die Pinien, weil diese in Ungarn eine invasive Pflanzenart sind. Als invasive Pflanzenart haben sie hier keine natürlichen Feinde und damit einen Vorteil gegenüber einheimischen Pflanzenarten, denen sie dann auch Platz, Licht und Mineralien wegnehmen. Nach getaner Arbeit ging es dann von Gyöngyös mit dem Bus für uns zurück nach Eger.Im Zeitraum vom 05. bis zum 08. Dezember 2022 hatten wir einen Aufenthalt im „Harkály Ház”, was so viel wie „Spechthaus” bedeutet. Dieses ist ein Besucherzentrum in Mátrafüred. Die Mátra-Region gehört nicht direkt zum Bükk Nationalpark, aber die Naturschutzgebiete in dieser Region werden vom Direktorat des Nationalparks verwaltet. Daher konnten wir die Personen dort für einige Tage bei ihrer Arbeit unterstützen. Am Montagnachmittag hat uns der Ranger Gábor mit zum Harkály Ház genommen, wo wir uns erst einmal mit den Räumlichkeiten vertraut machen sollten.
Tovább olvasom