Ritka, téli énekesmadarak a Cserhátalján 2024.01.18. 15:50

Az idei télen hósármány (Plectrophenax nivalis), és sárgacsőrű kenderike (Linaria flavirostris) is megjelent a Cserhátalján. Néhány évvel ezelőtt sikerült felfedezni, hogy a térség mezőgazdasági területein rendszeresen telelnek hósármányok.

Jellemzően csak néhány példány jelenik meg, de kb. 70 példányos csapatát is sikerült már észlelni itt. Az idei tél szenzációja volt, hogy két példány sárgacsőrű kenderike is feltűnt, mely régiós szinten kiemelkedő ritkaság.

Sárgacsőrű kenderike Fotó: Molnár Márton

Mindkét faj szórványos téli vendég hazánkban, megjelenésük mindig örömmel tölti el a madarászokat. E két faj hazai helyzete azonban rendkívül sokat változott az elmúlt évtizedekben. Ma már szinte ritkaságszámba megy megfigyelésük, a múlt században azonban még rendszeresek voltak hatalmas, akár több százas, vagy ezer feletti csapataik is. A drámai változás egyértelmű, ezért is fontos figyelemmel kísérni mozgalmaikat.

A hósármány hatalmas elterjedési területtel bír, Észak-Amerika és Eurázsia tundráin fészkel. A legészakibb elterjedésű énekesmadarak közé tartozik, még Grönland északi részén, és a Spitzbergákon is költ. Télen délebbre vonul, Európában akár a Földközi-tenger partvonalát is elérhetik a telelő példányok. Magyarországon elsősorban az alföldi puszták téli madara, de kisebb csapatai szinte bárhol feltűnhetnek, például nagyobb vizek mentén, mezőgazdasági területeken, kőbányákban. Főként gyommagvakkal táplálkozik. Az Alföldön – elsősorban a Hortobágy szikes pusztáin – valaha több százas csapatokban tűnt fel. Az ilyen nagy csapatok mára nagyon megritkultak, és országosan is egyre kevesebb észlelése van a fajnak. Szembetűnő a változás.

Hósármány Fotó: Molnár Márton

A sárgacsőrű kenderike eurázsiai elterjedésű faj. Két jól elkülönült állománya létezik, az egyik a Kaukázusban és Közép-Ázsiában, a másik Észak-Európában (Skandinávia és Nagy-Britannia). Az európai állományok a hósármányhoz hasonlóan délebbre vonulnak, így hazánkat is elérik. Magyarországon elsősorban az alföldi pusztákon telel, de máshol is feltűnhet nyílt, gyepes élőhelyeken, vagy mezőgazdasági területeken.

Valaha szintén gyakori telelő faj volt hazánkban, ezer fölött példányszámú csapatait is lehetett észlelni. A hósármányhoz képest azonban még drasztikusabb csökkenésen ment keresztül magyarországi telelő állománya. Az elmúlt egy-két évben már csupán néhány megfigyelése volt az egész országban. A több százas csapatokból egy-egy kóborló példány, vagy néhány kisebb csapat maradt csupán.

Nehéz megmondani, hogy pontosan mi okozza a drasztikus csökkenést e két faj hazai telelőállományában. Az biztos, hogy összetett folyamatokról van szó, nem csak egy ok váltja ki a változást.

Hasonló életmódot folytatnak, fészkelőterületük is részben átfed, így valószínűleg ugyanazok a hatások érik a két fajt. Mindkettő fészkelőállományai globálisan csökkenő trendet mutatnak. Nyilvánvalóan ez is hozzájárul a nálunk telelő madarak számának összeomlásához. A fészkelőállományok csökkenése azonban nem olyan drasztikus mértékű, mint a hazai telelő madarak számának csökkenése. Emellett valószínűleg a klímaváltozás egyre inkább kézzel fogható hatásai jelentenek magyarázatot a drasztikus számbeli változásokra. A hómentes, egyre enyhébb telek valószínűleg kevésbé kényszerítik délebbre a madarakat.

Hósármányok párban Fotó: Molnár Márton

Felmerül a kérdés, hogy vajon mit tehetünk? Mivel szembetűnő negatív irányú változásról van szó, mindenképp' fontos az adatgyűjtés, a hazai telelő állományok nyomon követése. Emellett élőhelyeik általános védelmére is szükség van; fontos a természetes gyepek megőrzése, területük növelése, valamint a mezőgazdasági területek természetközelibb állapotának elérése (gyomsávok kialakítása, változatos tájszerkezet létrehozása, az extenzív gazdálkodás előtérbe helyezése).

Sajnos azonban úgy tűnik, hogy ezek a madárfajok is komoly vesztesei lehetnek a klímaváltozásnak, és a globalizáció okozta rendkívüli tájátalakításoknak.

Kapcsolódó

2022/1. - 9. Tree studies

2022/1. - 9. Tree studies

2022.08.23. 15:57
Baumstudie[28.07.2022]Gemeinsam mit einer ungarischen Studentin haben wir in der letzten Zeit begonnen Bäume auf einer Weide zu tracken und nach einem ausführlichen Katalog zu beurteilen. Im Nationalpark sprechen wir immer von „Veteran Trees“, also besonders alten Bäumen. Bisher kann keiner Abschätzen wie viele es sind, es sind nur recht grobe Angaben von ca. 1000 Bäumen. Jedem Baum ist ein A4 Zettel gewidmet, auf dem erst Daten wie die Koordinaten, der lateinische Name und Maße wie z.B. die Höhe und der Umfang angegeben werden müssen. Für die Ermittlung der Höhe des Baumes wird eine Entfernung von 20m abgemessen. Von dort aus wird mit einem analogen Höhenmesser der Winkel zum Beginn des Stamms und der Winkel zum höchsten Teil der Baumkrone bestimmt. Die beiden Zahlen ergeben gemeinsam die Höhe. Danach kommen 36 Felder in denen unter anderem Angaben über Astlöcher, Kronen- oder Starkastabbrüche, Krankheits- oder Pilzbefall, Moos- und Flechtenvorkommen und Nester, die sich im Baum befinden. Zusätzlich kommen dann noch einmal 15 weitere Felder, wo z.B. nach anderen Bäumen in der direkten Umgebung gefragt wird. Die Aussagen, die wir über die Bäume treffen werden immer mit der Hilfe von für solche Studien angefertigte Kataloge getroffen. So sind in manchen Fällen verschiedene Bilder dargestellt und wir müssen entscheiden, welches dem untersuchten Baum am nächsten kommt. Zusammengefasst ist es eine sehr detaillierte Studie, weshalb wir am ersten Tag auch nur insgesamt 8 Bäume geschafft haben. Mit der Zeit wird man jedoch deutlich routinierter und muss nicht mehr alles erst im Katalog nachschlagen, wodurch die Arbeit deutlich schneller vorangeht. Insgesamt haben wir dennoch nur 60 von den ca. 1000 Bäumen tracken und beurteilen können.
Tovább olvasom
2 Unterwegs mit Ranger / ​Our experiences  with the rangers

2 Unterwegs mit Ranger / ​Our experiences with the rangers

2023.04.19. 14:04
RonjaInsgesamt gibt es im Bükki Nationalpark 34 Ranger/Innen, die Aufgaben von Ranger/Innen sind sehr vielfältig. Die ursprüngliche Bedeutung ist die Betreuung eines Schutzgebietes, zu ihren Aufgaben gehören zum Beispiel Instandhaltungsarbeiten, sie kümmern sich um invasive, so wie schützenswerte Tier und Pflanzenarten, sie führen Exkursionen im Nationalpark und arbeiten an Forschenden Tätigkeiten. Häufig haben Ranger:Innen ein Gebiet in welchem sie Spezialisiert sind, so dass sich einige Ranger besonders gut mit Vögeln auskennen und andere mit Insekten oder Pflanzen. Als ersten Ranger durften wir Atila bei seiner Arbeit in Szilvásvárad begleiten, wir haben von ihm viel über die Relevanz von Biodiversität gelernt und warum Monokulturen so gefährlich für einen Wald sein können. Die Artenvielfalt von Pflanzen in einem Gebiet bietet vielen Tieren einen Lebensraum, deshalb ist eine kontrollierte Abholzung der Wälder kombiniert mit einer kontrollierten Aufforstung relevant für die Aufrechterhaltung von Artenvielfalt. So fällt es beispielsweise in Atilas Aufgabenbereich die Holzfällung zu kontrollieren. Wenn an den falschen Stellen oder zu viele Bäume gefällt werden, kann dies die Biodiversität in einem Gebiet gefährden. Deshalb gibt es genaue Pläne, welche Bäume gefällt werden dürfen. Bei der Aufstellung dieser Pläne gilt es die Interessen der Forstindustrie und die des Naturschutzes in Einklang miteinander zu bringen. Auch Totholz ist ein wichtiger Bestandteil des Nährstoffkreislaufs im Wald, da dieses durch Insekten und Pilze abgebaut wird und so wieder Nährstoff für neue Pflanzen darstellt. Deshalb ist es wichtig, dass Totholz nicht direkt aus dem Wald gebracht wird, sondern für einige Jahre im Naturkreislauf zu lassen. Weiterhin haben wir Fußspuren von Wölfen und Hirschen gesehen und durften etwas über die Verhaltensweisen dieser Tiere erfahren. Am 14. Oktober waren wir Wasservögel zählen, die Aufnahme des Bestandes ist wichtig um den Schutz von bedrohten Arten gewährleisten zu können, so kann erfasst werden wie sich die Rastbestände entwickeln. Ist eine Vogelart vor dem Aussterben bedroht, dann kann diese beispielsweise unter Artenschutz gestellt werden, so wird der Fortbestand gewährleistet. Außerdem haben wir die Bedrohung durch invasive Tierarten verstehen gelernt, so kann ein ehemaliges exotisches Haustier, welches achtlos in der Natur ausgesetzt wird dort eine Bedrohung für die heimischen Tiere sein. Außerdem haben wir Bieber Dämme gesehen und verstehen gelernt, welchen Einfluss sie aus auf das Pflanzenwachstum um den Damm herum haben können. In Verpelét haben wir an einer invasiven Pflanzen Kontrolle teilgenommen, hier haben wir Büsche rausgerissen, welche invasiv waren, da diese eine Bedrohung für die Artenvielfalt in Verpelét darstellen. Durch das Herausreißen der invasiven Büsche soll der Platz für die heimische Artenvielfalt erneut hergestellt werden. Die Wiesen bieten vielen Blumen einen Platz zum Blühen doch die Büsche stellen eine Konkurrenz in Bezug auf die zur Verfügung stehenden Mineralien da, weshalb es notwendig ist sie zu entfernen.
Tovább olvasom