Gyönyörű őszi levélpompában és fényjátékkal fogadott bennünket a Bánya-hegyen a Természet az idén második alkalommal is megrendezett Őserdő szakvezetésen.
A háton hordott, de azért az alkalmanként már az önjárást kiéneklő legifjabb érdeklődőtől a szépkorúakig, valóban minden korosztály képviseltette magát a mintegy 15 kilométernyi bakancsos területtel-ismerkedés során.
A kissé hirtelen emelkedő kezdeti keringésfokozást követően a Török-út még ma is látható, sziklába vájt keréknyomvonalán jutottunk föl a terület természetvédelmi őre vezetésével a Bükk-fennsík peremére. Itt, egy demokratikus szavazást követően és nem első alkalommal, hazánk legmagasabban nyíló víznyelő barlangjához, a Kis-kőháti zsombolyhoz hatolt föl a résztvevők csapata, ahol is a barlang történetével és élővilágával, valamint az erdő barlangra gyakorolt védőhatásával ismerkedtek meg.
Némi bokorűzést követően a Kőhát egy öregerdejében a természetszerű erdőgazdálkodás és a természetvédelem célkitűzéseit, és problematikáit a terepen bemutatva kaptak látogatóink ízelítőt a védett területen történő erdőkezelésből és vadgazdálkodásból. Ezután a Három-kő kilátópontjára jutva, a Bükk geológiájában és tájtörténetében merülhettek el.
Utunk a fokozottan védett Zsidó-rét peremén futó, Király Lajos erdőmérnök által megálmodott és építtetett, mára ipartörténeti emlékké vált erdészeti kisvasút nyomvanalán haladt. Innét kaptak a résztvevők belátást és természetvédelmi bemutatást a fennsíki töbörrétek botanikai, geológai értékeiről és jellegzetességeiről, valamint ezen élőhelyek gyakorlati megóvásáról, kezeléséről. Közben az általános iskolás korosztály helyi képviselői témakövető, valós érdeklődést mutató kérdésekkel ostromolták természetvédelmi őrünket, aki azért mondhatjuk, derekasan helytállt és megválaszolta azokat.
A hagyományosan ilyenkorra elszürkülő ég alatt, a Kistanyán keresztül, hamarosan eljutottunk az Őserdőbe! A résztvevők megismerhették az Őserdőként ismert 25,64 hektárnyi, többszáz éves öregerdő, s az azt magába foglaló, 375,3 hektár kiterjedésű Őserdő Erdőrezervátum történetét és élővilágát, valamint – a holtfán keresztül – ökológiáját is. Ezt követően az emberi kéz nyomát még felismerhetően hordozó terepi formák segítségével betekintést nyerhettek a valamikori erdei mesterségekbe, s a mára elfeledett, kiterjedt emberi jelenlétbe.
Az időközben eleredő csendes esőben, s többek között egy alpesi gőte-élőhely kapcsán, sikerült a klíma és az erdő viszonyrendszerébe is beavatni a csapatot, valamint az eltűnő fenyvesek példáján a klímaváltozás, a madarak és a nagyragadozók világában is elkalandoztunk. Végül, miután a bánya-hegyi találkozópontra hiánytalanul visszaérkezett mindenki, a terület természetvédelmi őre, megköszönve a látogatók részvételét, a Nemzeti Park tervezett programjaira hívta föl a résztvevők figyelmét.