Minden, amit az óriás tőrösdarázsról tudni akartál 2023.05.26. 13:48

Az óriás tőrösdarázs a mediterrán régióban élő faj. Elsősorban a száraz, meleg, napsütötte régiókat, fákkal tarkított, virágos réteket kedveli, azonban az utóbbi években viszonylag gyakorivá vált, így városi parkokban, kertekben is felbukkanhat. Méretei miatt megjelenése többnyire riadalmat okoz, ezért szeretnénk bemutatni ezt az egyébként ártalmatlan darázsfajt.


Óriás tőrösdarázs nősténye. Fotó: Ujhelyi Sándor

Az óriás tőrösdarázs (Megascolia maculata) az állatok országába (Regnum Animalia), ízeltlábúak törzsébe (Phylum Arthropoda), rovarok osztályába (Classis Insecta), hártyásszárnyúak rendjébe (Ordo Hymenoptera), tőrösdarazsak családjába (Familia Scoliidae) és Megascolia nemzetségbe tartozó faj. Magyarországon védett, egyedenkénti természetvédelmi értéke 50.000 Ft.

Megjelenés

Testének alapszíne fekete, a tor felső fele, illetve a potroh utolsó pár szelvénye vörösbarna szőrökkel borított. A toron négy, élénk citromsárga, ovális alakú foltot találunk. Szárnyai füstbarna színűek. A faj testhossza akár 4-5 cm is lehet, míg szárnyfesztávolsága a 6-7 cm-t is elérheti. A nemek jól elkülöníthetőek, ugyanis a hímek feje fekete és erősen szőrözött, míg a nőstényeké narancssárga és csupasz. Emellett méretbeli különbségeket is találunk a két nem között, ugyanis a hímek - akárcsak a legtöbb darázsfaj esetében - kisebbek a nőstényektől.

Elkülönítés más fajoktól

Hazánkban összesen 6, a tőrösdarazsak családjába (Scoliidae) tartozó faj él, amelyek a következők:

  • hatfoltos tőrösdarázs (Colpa sexmaculata)
  • sávos tőrösdarázs (Colpa quinquecincta)
  • óriás tőrösdarázs (Megascolia maculata)
  • mediterrán tőrösdarázs (Scolia fusciformis)
  • sötétszárnyú tőrösdarázs (Scolia hirta)
  • négyfoltos tőrösdarázs (Scolia sexmaculata)

Az alábbi összehasonlító ábrák segítséget nyújthatnak a védett óriás tőrösdarázs elkülönítésére a többi tőrösdarázs-fajtól.

Ugyan az óriás tőrösdarázs és a lódarázs (Vespa crabro) nincs olyan közeli rokonságban, mint az óriás tőrösdarázs a többi tőrösdarázs-fajjal, mégis gyakran összetévesztik a két fajt, hasonló méretük miatt. Ezen okból tekintsük át ezen fajok közötti különbségeket is.

Életmód

Az óriás tőrösdarazsak sok más darázs-testvérükkel ellentétben magányos életmódúak, nem építenek fészket, nincs királynőjük. Emiatt sok esetben pl. a városközpontokba betelepült (valójában a korhadékokból kirajzó vagy nőstények után kajtató hímekből álló) csapatot nem lehet átköltöztetni, hiszen a társas darazsakkal és társas méhekkel ellentétben a királynő hiánya miatt nem lehet őket a “fogd a királynőt és fuss” módszerrel befogni. (Megj.: A méhrajbefogók megkeresik a méhcsapat királynőjét, kiemelik a kaptárból, a dolgozó méhek (herék) pedig követik a királynőjüket, így a társas méhek (és társas darazsak) könnyűszerrel átköltöztethetők más helyre.)

Magányos életmódjuk miatt minden darázs mama saját maga gondoskodik a saját utódai biztonságáról és túléléséről. Szaglószervként működő csápjaikkal kiszagolják, hogy hol találhatók az utódoknak alkalmas bogár lárvák (pajorok), majd azon a helyen megkezdik az ásást. Első pár lábaikon nagy méretű tüskék találhatók, melyek az ásást segítik elő.

Miután a nőstény darázs eljut a pajor járatához, fullánkjával megbénítja az orrszarvúbogár (Oryctes nasicornis), illetve más lemezescsápú bogár (Scarabaeiforma) pajorját. Ezt követően a nőstény (az anyuka) ráteszi a petéit (a jövő nemzedékét) a pajorra, a kikelő darázslárva pedig a megbénított, még élő pajort fogyasztja el. Fontos, hogy a pajor megbénítása sikeres legyen, mert ha csak egy kicsit is mozgásképes marad, képes összenyomni a darázs petét. Emellett viszont fontos mozzanat az is, hogy a pajor életben maradjon, különben az elpusztult pajort fogyasztó darázs lárva szintén halálra van ítélve.

A nőstény a bénítást követően rágóival végigharapdálja a pajort, hogy megbizonyosodjon róla: életben van, de mozgásképtelen. Ha a pajort rendben találja, lerakja petéjét: nagyméretű pajorra megtermékenyített petét, amiből nőstény fog kifejlődni, kis méretű pajorra megtermékenyítetlen petét, amiből hím fog kifejlődni.

Az óriás tőrösdarázs lárvájának egyik gazdafaja, az orrszarvúbogár (Oryctes nasicornis) pajorja. Fotó: Balogh Diána

A pajorra rakott petéből kikel a kisméretű darázslárva, mely belefúrja magát a pajor testébe és belülről fogyasztja el azt. Amikor már csak a pajor bőre veszi körül, gubót sző maga köré és következő év tavaszáig nyugalmi állapotba vonul. Tavasszal bebábozódik, majd hamarosan imágóként bukkan a felszínre.

A kikelő imágók kevés nektárral táplálkoznak a párzás megkezdése előtt.

Ha a lárva megtermékenyítetlen petéből bújt elő, a kikelt hím imágó elindul nőstényt keresni, hogy elvégezze egyetlen feladatát: pározzon vele. Ha a lárva megtermékenyített petéből bújt elő, a kikelt nőstény imágó a hímmel való párzást követően elindul petéinek biztonságos helyet keresni.

A darazsak párzási időszaka 2-3 hétig tart. Ezt követően a hímek elpusztulnak, a nőstények pedig pajorokat keresnek a föld alatt, majd az ősz beköszöntével ők is elpusztulnak.

Hol, mikor és miért találkozhatunk velük?

Amint már fentebb említettük, az óriás tőrösdarázs a mediterrán régióban élő faj. Elsősorban a száraz, meleg, napsütötte régiókat, fákkal tarkított, virágos réteket kedveli, ám az utóbbi években viszonylag gyakorivá vált, így városi parkokban, kertekben is felbukkanhat.

A darazsak nyár elején keltenek leginkább riadalmat, amikor imágó létükbe érvén kirajzanak egy-egy üregből és a nőstények megfelelő helyet keresnek utódaiknak. A nőstény a korhadékokban élő pajorokat keresi fel, a hímek pedig a feromont követve keresik fel a nőstényeket. Ilyenkor a hímek tömeges röptét figyelhetjük meg egy-egy korhadó fa, tuskó, esetleg komposztáló körül.

Ezen tumultust látván szoktak riadalmat okozni: biztosan egy lódarázs fészek épül! Ám itt nem erről van szó. Mivel a nőstények petéiket bogár pajorokra rakják egyesével, nem építenek fészket, nem társasan élnek pl. a lódarázzsal ellentétben. Itt a tumultus egy (esetleg néhány) nőstény óriás tőrösdarázs és sok, velük párzani akaró hím óriás tőrösdarázs jelenlétét jelenti.

Tényleg olyan jámbor teremtmények, mint ahogy azt regélik?

Igen, tényleg.

A méheknél és darazsaknál kizárólag a nőstények és a dolgozók rendelkeznek fullánkkal. Ezeknél a csoportoknál a tojócső (amin keresztül a nőstény kitolja a petét) módosult fullánkká. A nőstények esetében még mindig alkalmas a peték lerakására, ám mivel a dolgozók nem raknak petéket, hanem kizárólag a királynő utódait nevelgetik, elvesztette a peterakási funkcióját, náluk már csak a fészek és a benne lévő utódok (illetve természetesen saját maguk) megvédésére szolgál. A hímek (herék) nem rendelkeznek fullánkkal, révén, nem ők rakják a petéket, így nincs tojócsövük, ennek következtében pedig fullánkjuk sem (módosult tojócső), teljesen ártalmatlanok.

A tőrösdarazsak magányosan élnek, fészket nem készítenek, utódaik a föld alatt, annak védelmében fejlődnek, így a betolakodók elleni megvédésre nem szorulnak.

Emellett az óriás tőrösdarázs egy rendkívül birkatürelmű faj, hessegetésre, salapálásra, ingerlésre sem lép fel támadólag. Ám ha megfogjuk, rátenyerelünk, ráülünk, ez a faj is képes szúrni, méghozzá igen fájdalmas a szúrása. Kis odafigyeléssel viszont a baj könnyen megelőzhető.

Amennyiben lakóhelye közelében óriás tőrösdarázs rajzással találkozik és veszélyben érzi az egyedek biztonságát, kérjük, töltse le, nyomtassa ki és a rajzás közelében helyezze el EZT A FIGYELEMFELKELTŐ PLAKÁT-ot, amely a faj védelmére hivatott felhívni az emberek figyelmét.

Források:

  • Vas, Z. 2019. Darazsak - Gesta Hymenopterorum. Magyar Természettudományi Múzeum, 200 pp.
  • Képek forrása: www.izeltlabuak.hu, licenc: CC BY 4.0.

A képek felhasználása a szerzők hozzájárulásával történt. A képek szerzői kizárólag ehhez a cikkhez járultak hozzá fotóik felhasználásához, így további használatuk szerzői jogokhoz és a szerzők hozzájárulásához kötött.

Szöveg: Zsupos Vivien

A fotók alapján az ábrákat és a leírásokat készítette: Zsupos Vivien



Kapcsolódó

8 Unsere Erfahrungen als Freiwillige in Ungarn

8 Unsere Erfahrungen als Freiwillige in Ungarn

2023.04.19. 14:31
Seit fast fünf Monaten sind wir nun schon hier in Ungarn und arbeiten im Direktorat des Bükk-Nationalparks. Schon etwas emotional schauen wir auf den letzten Monat und die Zeit, die uns noch in unserem Freiwilligendienst bleibt. Aber vor allem schauen wir voller Dankbarkeit auf die Zeit, die wir hier schon verbracht haben. Der sechsmonatige Freiwilligendienst hier in Ungarn war für uns beide die erste lange und vor allem alleinige Reise ins Ausland und am Anfang haben wir uns natürlich unsere Gedanken gemacht, ob alles so verlaufen würde, wie wir es uns erhofften. Wenn wir eins gelernt haben, dann ist es, dass man aus schwierigen Situation am besten lernen kann und dass Erfahrungen – egal ob gute oder schlechte – uns als Menschen wachsen lassen. In unserer Zeit hier hatten wir das Glück, vor allem gute Erfahrungen machen zu dürfen: Wir haben die Gastfreundschaft vieler Ungar:innen kennengelernt, Freundschaften fürs Leben geknüpft und sind ein ganzes Stück eigenständiger geworden. In den letzten fünf Monaten sind wir viel gereist, haben unser Bestes im Ungarisch lernen gegeben und viele neue Menschen kennengelernt. Des Weiteren haben wir einen Einblick in die Natur des Bükk-Gebirges und die vielfältigen Aufgaben des National- und Geoparks gewinnen können. Besonders bei der Arbeit mit den Ranger:innen war es spannend, ihren Blick auf Bio- und Geodiversität vermittelt zu bekommen. Aber nicht nur die Vielfalt der Natur haben wir ganz neu betrachten und verstehen gelernt, wir haben auch gelernt zuzuhören. Wenn wir mit Freund:innen und Verwandten von Zuhause telefoniert haben, wurden wir oft gefragt, wie Ungarn und seine Menschen denn so seien. Während der Zeit hier haben wir gelernt, dass es keine einfache Antwort auf diese Fragen gibt; es ist nicht leicht zu sagen, wie ein ganzes Land ist oder alle Menschen in diesem Land sind. Denn jeder Mensch ist ein Individuum mit eigener Geschichte und eigenem Blick auf die Welt. Wir können bloß zuhören und versuchen, zu verstehen, wie die einzelnen Menschen denken, ohne etwas verallgemeinern zu wollen. Und mit je mehr Menschen wir uns unterhalten haben, desto vielschichtiger wurde unsere Sichtweise. Denn wie in jedem Land haben die Menschen auch hier ganz unterschiedliche Sichtweisen und Perspektiven auf unterschiedliche Themen – egal ob im Alltag, bei Persönlichem, der Lebensweise oder Politik. Der Freiwilligendienst hat uns gelehrt, dass ganz viel Schönes geschehen kann, wenn man etwas Neues ausprobiert, offen an Herausforderungen herangeht und einfach mal „ja“ sagt. Beim Einleben hat es sehr geholfen, uns unser Zuhause gemütlich einzurichten und mit Fotos, Pflanzen und Kerzen zu personalisieren sowie die Stadt Eger und ihre Menschen möglichst gut kennenzulernen. Momentan nehmen wir zum Beispiel an einem Jumping-Kurs teil; mit vielen Einheimischen Sport zu machen, ist jedes Mal ein Highlight unserer Woche. Uns hat dieser Auslandsaufenthalt im Rahmen eines Freiwilligendienstes unglaublich stark bereichert und können ihn aus vollem Herzen weiterempfehlen. Wir wünschen dir alles Gute für die nächste Reise! Marei und Ronja
Tovább olvasom