Az óriás tőrösdarázs a mediterrán régióban élő faj. Elsősorban a száraz, meleg, napsütötte régiókat, fákkal tarkított, virágos réteket kedveli, azonban az utóbbi években viszonylag gyakorivá vált, így városi parkokban, kertekben is felbukkanhat. Méretei miatt megjelenése többnyire riadalmat okoz, ezért szeretnénk bemutatni ezt az egyébként ártalmatlan darázsfajt.
Óriás tőrösdarázs nősténye. Fotó: Ujhelyi Sándor
Az óriás tőrösdarázs (Megascolia maculata) az állatok országába (Regnum Animalia), ízeltlábúak törzsébe (Phylum Arthropoda), rovarok osztályába (Classis Insecta), hártyásszárnyúak rendjébe (Ordo Hymenoptera), tőrösdarazsak családjába (Familia Scoliidae) és Megascolia nemzetségbe tartozó faj. Magyarországon védett, egyedenkénti természetvédelmi értéke 50.000 Ft.
Testének alapszíne fekete, a tor felső fele, illetve a potroh utolsó pár szelvénye vörösbarna szőrökkel borított. A toron négy, élénk citromsárga, ovális alakú foltot találunk. Szárnyai füstbarna színűek. A faj testhossza akár 4-5 cm is lehet, míg szárnyfesztávolsága a 6-7 cm-t is elérheti. A nemek jól elkülöníthetőek, ugyanis a hímek feje fekete és erősen szőrözött, míg a nőstényeké narancssárga és csupasz. Emellett méretbeli különbségeket is találunk a két nem között, ugyanis a hímek - akárcsak a legtöbb darázsfaj esetében - kisebbek a nőstényektől.
Elkülönítés más fajoktól
Hazánkban összesen 6, a tőrösdarazsak családjába (Scoliidae) tartozó faj él, amelyek a következők:
Az alábbi összehasonlító ábrák segítséget nyújthatnak a védett óriás tőrösdarázs elkülönítésére a többi tőrösdarázs-fajtól.
Ugyan az óriás tőrösdarázs és a lódarázs (Vespa crabro) nincs olyan közeli rokonságban, mint az óriás tőrösdarázs a többi tőrösdarázs-fajjal, mégis gyakran összetévesztik a két fajt, hasonló méretük miatt. Ezen okból tekintsük át ezen fajok közötti különbségeket is.
Az óriás tőrösdarazsak sok más darázs-testvérükkel ellentétben magányos életmódúak, nem építenek fészket, nincs királynőjük. Emiatt sok esetben pl. a városközpontokba betelepült (valójában a korhadékokból kirajzó vagy nőstények után kajtató hímekből álló) csapatot nem lehet átköltöztetni, hiszen a társas darazsakkal és társas méhekkel ellentétben a királynő hiánya miatt nem lehet őket a “fogd a királynőt és fuss” módszerrel befogni. (Megj.: A méhrajbefogók megkeresik a méhcsapat királynőjét, kiemelik a kaptárból, a dolgozó méhek (herék) pedig követik a királynőjüket, így a társas méhek (és társas darazsak) könnyűszerrel átköltöztethetők más helyre.)
Magányos életmódjuk miatt minden darázs mama saját maga gondoskodik a saját utódai biztonságáról és túléléséről. Szaglószervként működő csápjaikkal kiszagolják, hogy hol találhatók az utódoknak alkalmas bogár lárvák (pajorok), majd azon a helyen megkezdik az ásást. Első pár lábaikon nagy méretű tüskék találhatók, melyek az ásást segítik elő.
Miután a nőstény darázs eljut a pajor járatához, fullánkjával megbénítja az orrszarvúbogár (Oryctes nasicornis), illetve más lemezescsápú bogár (Scarabaeiforma) pajorját. Ezt követően a nőstény (az anyuka) ráteszi a petéit (a jövő nemzedékét) a pajorra, a kikelő darázslárva pedig a megbénított, még élő pajort fogyasztja el. Fontos, hogy a pajor megbénítása sikeres legyen, mert ha csak egy kicsit is mozgásképes marad, képes összenyomni a darázs petét. Emellett viszont fontos mozzanat az is, hogy a pajor életben maradjon, különben az elpusztult pajort fogyasztó darázs lárva szintén halálra van ítélve.
A nőstény a bénítást követően rágóival végigharapdálja a pajort, hogy megbizonyosodjon róla: életben van, de mozgásképtelen. Ha a pajort rendben találja, lerakja petéjét: nagyméretű pajorra megtermékenyített petét, amiből nőstény fog kifejlődni, kis méretű pajorra megtermékenyítetlen petét, amiből hím fog kifejlődni.
Az óriás tőrösdarázs lárvájának egyik gazdafaja, az orrszarvúbogár (Oryctes nasicornis) pajorja. Fotó: Balogh Diána
A pajorra rakott petéből kikel a kisméretű darázslárva, mely belefúrja magát a pajor testébe és belülről fogyasztja el azt. Amikor már csak a pajor bőre veszi körül, gubót sző maga köré és következő év tavaszáig nyugalmi állapotba vonul. Tavasszal bebábozódik, majd hamarosan imágóként bukkan a felszínre.
A kikelő imágók kevés nektárral táplálkoznak a párzás megkezdése előtt.
Ha a lárva megtermékenyítetlen petéből bújt elő, a kikelt hím imágó elindul nőstényt keresni, hogy elvégezze egyetlen feladatát: pározzon vele. Ha a lárva megtermékenyített petéből bújt elő, a kikelt nőstény imágó a hímmel való párzást követően elindul petéinek biztonságos helyet keresni.
A darazsak párzási időszaka 2-3 hétig tart. Ezt követően a hímek elpusztulnak, a nőstények pedig pajorokat keresnek a föld alatt, majd az ősz beköszöntével ők is elpusztulnak.
Amint már fentebb említettük, az óriás tőrösdarázs a mediterrán régióban élő faj. Elsősorban a száraz, meleg, napsütötte régiókat, fákkal tarkított, virágos réteket kedveli, ám az utóbbi években viszonylag gyakorivá vált, így városi parkokban, kertekben is felbukkanhat.
A darazsak nyár elején keltenek leginkább riadalmat, amikor imágó létükbe érvén kirajzanak egy-egy üregből és a nőstények megfelelő helyet keresnek utódaiknak. A nőstény a korhadékokban élő pajorokat keresi fel, a hímek pedig a feromont követve keresik fel a nőstényeket. Ilyenkor a hímek tömeges röptét figyelhetjük meg egy-egy korhadó fa, tuskó, esetleg komposztáló körül.
Ezen tumultust látván szoktak riadalmat okozni: biztosan egy lódarázs fészek épül! Ám itt nem erről van szó. Mivel a nőstények petéiket bogár pajorokra rakják egyesével, nem építenek fészket, nem társasan élnek pl. a lódarázzsal ellentétben. Itt a tumultus egy (esetleg néhány) nőstény óriás tőrösdarázs és sok, velük párzani akaró hím óriás tőrösdarázs jelenlétét jelenti.
Igen, tényleg.
A méheknél és darazsaknál kizárólag a nőstények és a dolgozók (herék) rendelkeznek fullánkkal. Ezeknél a csoportoknál a tojócső (amin keresztül a nőstény kitolja a petét) módosult fullánkká. A nőstények esetében még mindig alkalmas a peték lerakására, ám mivel a herék (dolgozók) nem raknak petéket, hanem kizárólag a királynő utódait nevelgetik, elvesztette a peterakási funkcióját, náluk már csak a fészek és a benne lévő utódok (illetve természetesen saját maguk) megvédésére szolgál. A hímek nem rendelkeznek fullánkkal, révén, nem ők rakják a petéket, így nincs tojócsövük, ennek következtében pedig fullánkjuk sem (módosult tojócső), teljesen ártalmatlanok.
A tőrösdarazsak magányosan élnek, fészket nem készítenek, utódaik a föld alatt, annak védelmében fejlődnek, így a betolakodók elleni megvédésre nem szorulnak.
Emellett az óriás tőrösdarázs egy rendkívül birkatürelmű faj, hessegetésre, salapálásra, ingerlésre sem lép fel támadólag. Ám ha megfogjuk, rátenyerelünk, ráülünk, ez a faj is képes szúrni, méghozzá igen fájdalmas a szúrása. Kis odafigyeléssel viszont a baj könnyen megelőzhető.
Források:
A képek felhasználása a szerzők hozzájárulásával történt. A képek szerzői kizárólag ehhez a cikkhez járultak hozzá fotóik felhasználásához, így további használatuk szerzői jogokhoz és a szerzők hozzájárulásához kötött.
Szöveg: Zsupos Vivien
A fotók alapján az ábrákat és a leírásokat készítette: Zsupos Vivien
