Mi az, amivel egyszerre segítjük a fehér gólyákat és a pompás kosborokat? 2023.03.06. 12:25

A LIFE IP GRASSLAND-HU projekthez kapcsolódva – önkéntes program keretében – ismét gyepkezelési munkákat végeztek a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai a tiszadorogmai Sulymos-laposon.

Az akció keretében, a géppel nem járható részeken kaszálták le a területet, valamint a korábban már kivágott gyalogakác (Amorpha fruticosa) husángokat szedték össze.

A terület madártávlatból. Fotó: Kozma Attila

Az összegyűjtött vesszőkből gólyafészekalapokat készítettek a részvevők, hogy ezzel segítsék a Dél-Borsodi Tájegységbe visszaérkező fehér gólyák (Ciconia ciconia) sikeres fészkelését. A kész fészekalapok a későbbiekben majd tartóállványokra fognak kerülni, így segítve elő a madarak biztonságos költését az elektromos hálózat oszlopain. Az áramszolgáltató szakemberei általában az év első hónapjaiban (március közepéig) végzik a tartó nélküli fészkek eltávolítását, majd ezek helyére rakják fel a fészekalappal ellátott fészektartókat. Így próbálják elérni a gólyáknál, hogy ezeket az oszlopokat válasszák fészkeléshez, ne pedig olyanokat, amik nincsenek ellátva a megfelelő védelemmel.


Készülnek a gólyafészekalapok Fotó: Balázsi Péter

Gyalogakácból készült, némiképp sündisznóra hasonlító fészekalapok. Fotó: Laufer Zsanett

A területről fontos tudni, hogy ez a Tiszadorogma határában, a puszta vizeinek levezetésére épített Sulymos-főcsatorna szomszédságában lévő mocsárrét, a környék egyik utolsó nedves gyepterülete. Körülötte mindenfelé nagy kiterjedésű szántók találhatók, ezért megőrzése kiemelten fontos feladatunk. A mocsárrétek számos védett és közösségi jelentőségű állat- és növényfaj számára biztosítanak élőhelyet. Közéjük tartoznak a kétéltűek, mint a vöröshasú unka (Bombina bombina) és a dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus), amelyeknek ezek a tocsogós, vízállásos területek fontos szaporodóhelyet jelentenek. Emellett ezeket a nedves gyepeket madarak tömkelege is szívesen látogatja. Ilyenek például a gólyák, a gémek és a kócsagok is, amik táplálékszerzés céljából keresik fel rendszeresen a lapost. A mocsárréteken, a számos fűféle mellett megannyi virágos növény is előfordul. A terület védett növényfajai közül mindenképpen meg kell említeni a pompás sisakoskosbor (Anacamptis palustris subsp. elegans) nevű orchideafajt és a fátyolos, vagy más néven korcs nőszirmot (Iris spuria). A korábban kivágott, és most a területről lehordott inváziós gyalogakác ezeknek a növényeknek az életterét is benövi, így szüntetve meg azt.

A mocsárrét nagy része nem járható munkagépekkel, de a dolgos kezeknek köszönhetően nagy területet sikerült megszabadítani a gyalogakáctól (Amorpha fruticosa) Fotó: Gál Renáta


A felvételeket készítette: Kozma Attila és Soós Gábor

Bár most ezeket a virágzó növényeket nem csodálhatták meg a lelkes önkéntesek, ám szerencsére így is akadt látnivaló a pihenésre szánt percekben. A csatorna partján az őszapók (Aegithalos caudatus), a széncinegék (Parus major) és a fenyőrigók (Turdus pilaris) szinte egész nap fáradhatatlanul rajcsúroztak, az égbolton pedig a még éppen hazánkban tartózkodó nagy lilikek (Anser albifrons), valamint a mostanra már megérkezett bíbicek (Vanellus vanellus) és seregélyek (Sturnus vulgaris) csapatai húztak át több esetben. A szomszédos szántókról a mezei pacsirták (Alauda arvensis) énekét lehetett hallani, és szinte mindenki egyszerre nézett fel, mikor gyors egymásutánban egy, a közelben költő öreg és egy, még ivaréretlen rétisas (Haliaeetus albicilla) repült el felettük. Kaszálás közben pedig az előző évi madárfészkek és egy tavalyi törpeegér (Micromys minutus) fészek mellett egy szerencsétlenül járt kékes rétihéja (Circus cyaneus) hím tetemére is rábukkantak.

Ludakat megriasztó rétisas (Haliaeetus albicilla) Fotó: Széles Tamás

A nap végére pedig nem csak a kosborokat veszélyeztető gyalogakác mennyiségét sikerült így csökkenteniük, hanem – ezek vesszőinek felhasználásával – a közelben költő gólyáknak is segíteni tudtak.

A pompás sisakoskosbor (Anacamptis palustris subsp. elegans) legerősebb közép-európai állományai a Kárpát-medencében találhatók, kiemelten a pannon szikesedő réteken és mocsárréteken. Akárcsak a többi hazai orchideánk, ez a növényfaj is védett. (Fotó: Schmotzer András és Balázsi Péter)


A GRASSLAND-HU LIFE integrált projekt célkitűzéseinek, a gyepes élőhelytípusok jellemző állat- és növényfajainak, valamint a projekt eredményeinek bemutatására – ismeretterjesztő céllal – rövid videók készültek. Az alábbi videóból a vizes réteken élő madárfajokat ismerhetik meg:

Fotók: Balázsi Péter, Gál Renáta, Kozma Attila, Laufer Zsanett, Széles Tamás

Drón felvételek: Kozma Attila, Soós Gábor

A projekthez kapcsolódó korábbi írásainkat ITT olvashatják.

A LIFE IP GRASSLAND-HU projekt célja a füves élőhelyek és az ezekhez kötődő fajok természetvédelmi helyzetének javítása és hosszú távú megőrzése. A LIFE IP GRASSLAND-HU (LIFE17 IPE/HU/000018) projekt az Európai Unió LIFE Programjának támogatásával valósul meg.
További infó: http://www.grasslandlifeip.hu

Kapcsolódó

2023/1 5. Butterfly studies

2023/1 5. Butterfly studies

2023.07.10. 15:54
Am heutigen Tage durfte ich zwei Ranger und einen aus Deutschland angereisten Forscher (juhuu) in ein Waldstück nahe Kerecsend begleiten. Der Forscher wollte die gefährdete Schmetterlingsart Maivogel (Euphydryas maturna) (Wikipedia-Link für die Interessierten: https://de.wikipedia.org/wiki/Maivogel ;) ) untersuchen, bzw. besser gesagt deren Raupen und Lebensraum.Der Maivogel kommt natürlicherweise in Ost- und Mitteleuropa vor, jedoch nur sehr lokal und die Populationen liegen weit verstreut. Leider ist er, wie so viele Arten, stark vom Aussterben bedroht (unter anderem aufgrund von Lebensraumverlust durch Forstwirtschaft und dem Einsatz von Insektiziden). In Deutschland gibt es beispielsweise nur noch vier verschiedene Populationen. In Ungarn gibt es noch eine etwas weitere Verbreitung (bei der letzten Zählung wurden etwa zwanzig Individuen festgestellt), unter anderem auf dem Gebiet des Bükk Nationalpark Direktorats in der Nähe der Kleinstadt Kerecsend. Aus diesem Grund ist der Forscher extra aus Deutschland angereist, um sich hier ein Bild der Lebensräume zu machen.Wir machten uns also auf die Suche nach den Raupen des Maivogels, welche für gewöhnlich an Eschen und Ligustern zu finden sind. Leider hat das Wetter mal wieder nicht mitgespielt (warum schneit es im April L ??) und die Raupen haben sich alle verkrochen, sodass nicht einmal der speziell darauf trainierte Artenspürhund die Raupen finden konnte.Alles in allem war es jedoch ein interessanter (wenn auch seeehr kalter) Nachmittag, bei dem ich wieder etwas Neues gelernt habe.Zum Abschluss haben wir uns noch bei einem Kaffee aufgewärmt und dann war es Zeit für den Feierabend!
Tovább olvasom