Kik laknak a fűben, avagy mire is jó az a sok gyep? 2021.06.02. 14:28

Amikor a biológiai sokféleség fogalma a hétköznapi életünkben felmerül, akkor legtöbbeknek az erdők, emberi zavarástól viszonylag érintetlen területek élővilága jut az eszébe. Nem is hinnénk, hogy gyepes élőhelyeink, milyen nagy hányadát őrzik természeti értékeinknek.

alószínűleg kevesen gondolnák, de a mérsékelt övi gyepek fajgazdagsága majdhogynem vetekszik a trópusi esőerdőkével. Veszélyeztetettségük mértéke pedig talán még azokénál is nagyobb. Elmondható, hogy az Európai Unión belül Magyarországon a legnagyobb a gyepek változatossága, ezért a füves területek természetvédelmi szempontból kiemelten fontos élőhelyeknek számítanak hazánkban. Ezt többek között az is indokolja, hogy a hazai védett növényfajok 75 %-ának, valamint a védett állatfajok felének ezek a gyepes élőhelyek jelentik az otthont. Ahhoz, hogy ezeket a gyepeket – hosszútávon is - természetes állapotukban tudjuk megőrizni, elengedhetetlen a természetközeli gyepgazdálkodás széleskörű alkalmazása.

Szalakótaodú, legeltetett gyepen (Fotó: Gál Renáta)

Az ember tájátalakító tevékenysége előtti időszakban valószínűleg a nagytestű növényevők (bölények, őstulkok, vadlovak) legelése akadályozta meg, hogy ezek a füves puszták beerdősüljenek. Később ezek helyét a háziasított utódaik vették át. Hazánkban a pannon gyepeket és azok egyedi élővilágát a több száz éven keresztül gyakorolt hagyományos tájhasználat, a kaszálás és a legeltetéses állattartás alakította ki és őrizte meg. A századfordulón a nagy kiterjedésű gyepes területek még az egész országban gyakorinak számítottak. A nemzedékről nemzedékre szálló tudás és a hagyományokra épülő munkafolyamatok, melyekkel a gyepeket hasznosították, kezelték, szinte alig változtak az idő múlásával. A pásztorok apjuktól, nagyapjuktól lesték el a legeltetés fortélyait, melyet később, a rengeteg természetben töltött idő alatt saját tapasztalataikkal egészítettek ki. Ezek az emberek nagy valószínűséggel nem ismerték sem az ökoszisztéma, sem pedig a biodiverzitás fogalmát, de megtanulták, hogy hogyan kell jól kezelni és megőrizni létük alapjait, a földet és a gyepeket. Így azok hosszútávon szolgálhatták őket, közben fenntartva az állat- és növényvilág biológiai sokféleségét. Ez a fajta tudás és életmód azonban napjainkban kihalófélben van. Éppen ezért a gyepek szempontjából az egyik legnagyobb veszélynek a gyepgazdálkodás gyenge jövedelmezőségéből adódó, egyéb jövedelmezőbb földhasználati módokra való áttérés tekinthető. Ilyen például a területek beszántása, erdősítése, amik a rajtuk található gyepek azonnali megszűnéséhez vezetnek. Egy másik, gyepjeinkre szintén hatalmas veszélyt jelentő probléma manapság a legeltetés felhagyása. Ugyanis a legelő állatállomány mennyisége az elmúlt évtizedekben - országos szinten - folyamatosan csökkenő tendenciát mutat. A megfelelő módon és sűrűségben legeltetett állat kíméletesen kezeli a gyep növényzetét, illetve trágyájával a tápanyagutánpótlást is biztosítja. Ezért elmondható, hogy a gyepek fenntartásának egyik legfontosabb eleme a megfelelő legeltetési módszerek ösztönzése. Bár kisebb mértékben, mint a legeltetés felhagyása, de érdemes megemlíteni, hogy a túllegeltetés is veszélyt jelenthet a füves területekre. Ez fajkészlet-csökkenést eredményezhet a gyepen, emellett felszaporodhatnak egyes zavarástűrő, elsősorban gyomfajok is. Kaszálás esetében is fontos, hogy az körültekintően legyen végrehajtva, hiszen a rossz gépbeállítás, a rosszul megválasztott időpont, az átázott talajok taposása komoly károkat okozhat a gyepekben.

Vegyes nyájjal kezelt hegylábi terület (Fotó: Gál Renáta)

Legelőink sok ritka, őshonos védett növénynek adnak otthont, mint amilyen a fátyolos nőszirom (Iris spuria), a tátorján (Crambe tataria) vagy éppen az agár sisakoskosbor (Anacamptis morio). A gyepgazdálkodás felhagyása általában a gyepek becserjésedéséhez, illetve az özönnövények elterjedéséhez vezet.

A feltűnően szép virágú fátyolos nőszirom (Iris spuria) - amelyet a népnyelv korcs nősziromnak is nevezett egykor - veszélyeztetettsége miatt Európa több országában is védett, pénzben kifejezett természetvédelmi értéke tövenként tízezer forint. (Fotó: Gál Renáta)

Az agár sisakoskosbor (Anacamptis morio) hazánk egyik leggyakoribb orchideaféléje, leggyakrabban száraz gyepeken, legelőkön fordul elő. A legeltetés felhagyása után, a fűavar felhalmozódása miatt néhány év alatt visszaszorul. Védett növény. (Fotó: Gál Renáta)

A művelés felhagyása már rövidtávon is fajcsökkenést eredményezhet, hosszútávon pedig a teljes élőhely átalakulásához, megszűnéséhez vezethet. Ez azt jelenti, hogy a megfelelő kezelés felhagyása miatt eltűnhetnek a területről a védett növények, hiszen állományaikat elnyomják azok a könnyebben terjedő növényfajok, amik addig a legeltetés vagy a kaszálás miatt visszaszorultak. Fontos kiemelni, hogy a helyes gyepgazdálkodással bizonyos inváziós növényfajok térhódítása is megállítható, a már kialakult állományaik ritkíthatóak vagy akár fel is számolhatóak.

A pompás sisakoskosbor (Anacamptis elegans) legerősebb közép-európai állományai, a Kárpát-medencében találhatók, kiemelten a pannon szikesedő réteken és mocsárréteken. Mint ahogy összes hazai orchideánk, ez a növényfaj is védett. Természetvédelmi értéke: 10 000 Ft. (Fotó: Gál Renáta)

Laikus szem számára a gyepek első látásra műveletlen, egyhangú tájnak és emiatt talán kevésbé értékes földterületnek tűnhetnek. Pedig valójában sokszínű és érzékeny ökológiai rendszerek, melyeknek megvannak a maguk egyedi vonásai és értékes sajátosságai. Mint minden élőhelyen itt is összefügg minden mindennel. Ezeket az összefüggéseket nagyon jól meg lehet figyelni a táplálékláncban is, mely alapját a jelenlévő növényzet adja. A sáskák (Acridoidea) pedig kizárólag növényekkel táplálkoznak, kivált a fűféléket (Poaceae) kedvelik. Tehát a füvet megeszi a sáska, a sáskát a fürge gyík (Lacerta agilis), amit aztán elfogyaszt egy szalakóta (Coracias garrulus), ami később egy nyest (Martes foina) zsákmányául eshet. Elég egy apró változás, elegendő, ha a lánc egyik szereplője kiesik a sorból, és a következmények máris önmagukon túlmutatóak lehetnek. Jó példa lehet erre a kék vércse (Falco vespertinus). Ez a kis testű ragadozómadár nagy arányban fogyaszt rovarokat, például sáskákat. A sáskákra főleg rövidfüvű gyepeken vadászik.

A kék vércse (Falco vespertinus) a füves puszták madara, a legeltetett gyepek és a pusztai facsoportok fennmaradása kulcsfontosságú számára. (Fotó: Seres Nándor)

Azonban, ha megfelelő kezelés hiányában nincs rövidfüvű gyep, akkor az adott területről nagy valószínűséggel el fognak tűnni a kék vércsék is, hiszen a vadászatuk a magas fűben nem lesz sikeres. De hasonló a helyzet az egykor gyakorinak számító, ma már fokozottan védett ürge (Spermophilus citellus) esetében is. Prédaállat lévén a túléléséhez szükséges, hogy jól belássa a környezetét, ehhez pedig rövidfüvű gyepre van szüksége. A tapasztalat azt mutatja, hogy a gyepek megfelelő kezelésének felhagyásával az ürgék is hamar eltűnnek az adott területről. Az ürge védelme pedig azért is különösen fontos, mert a faj több fokozottan védett ragadozómadár táplálkozásában játszik szerepet. Olyan fajokéban, mint amilyen a parlagi sas (Aquila heliaca) vagy éppen a kerecsensólyom (Falco cherrug). Emellett az ürge megfelelő életfeltételeket teremt más fajok számára, amelyek üregeik földalatti rendszeréhez kötődnek (pl. zöld varangy (Bufotes viridis), földi poszméh (Bombus terrestris) és sok egyéb rovarfaj). Az ürge jelenléte és tevékenysége tehát egy adott területen meghatározó tényezője lehet számos más faj létezésének is. És máris visszatértünk oda, hogy minden mindennel összefügg és milyen nagy is a gyepek biológiai sokfélesége…

A LIFE IP GRASSLAND-HU projekt célja a füves élőhelyek és az ezekhez kötődő fajok természetvédelmi helyzetének javítása és hosszú távú megőrzése. A LIFE IP GRASSLAND-HU (LIFE17 IPE/HU/000018) projekt az Európai Unió LIFE Programjának támogatásával valósul meg. További infó: http://www.grasslandlifeip.hu

Szerző:

Gál Renáta

projekt koordinátor

Pályázatkezelési Osztály

Kapcsolódó

2022/1. - 6. Visit to Kiskunság National Park

2022/1. - 6. Visit to Kiskunság National Park

2022.08.23. 15:44
Austausch in einen anderen Nationalpark [07.06.2022-12.06.2022]Durch die Freiwilligen vor uns inspiriert, wollten auch wir einen Austausch mit den Freiwilligen aus dem Kiskunság Nationalpark machen. Somit sind wir am Dienstag, den 7. Juni nach Kunpeszér gefahren, ein Ort mit ca. 700 Einwohnern. Wir wurden von den Freiwilligen Lara und Jakob und ihrem Ansprechpartner Csaba abgeholt und mit dem Jeep zum fünf Kilometer entfernten Forsthaus gefahren. Dieses liegt mitten im Wald und dient als Unterkunft, Treffpunkt, um den Arbeitstag zu beginnen und Arbeitsplatz für Aufgaben am Computer. Am nächsten Tag zeigten uns Lara und Jakob die Umgebung und Orte, an denen sie bisher gearbeitet hatten. Im Allgemeinen ist die Region sehr flach und an vielen Stellen auch deutlich trockener als im Bükk. Großflächige Wälder gibt es kaum, die Landschaft ist vorrangig von Graslandschaften geprägt. Diese sind Teil der UNESCO Biosphärenreservate und beinhalten eine große Diversität an Fauna und Flora. Am Nachmittag hat Csaba uns dann noch ihm persönlich wichtige Orte im Nationalpark gezeigt und verschiedene Aspekte des Ökosystems erklärt. Der Kiskunság Nationalpark befasst sich weniger mit Tourismus und deutlich mehr mit dem Erhalt der Diversität. An den nächsten zwei Tagen waren wir unter anderem noch in Kecskemét, haben einen Ort für verletzte Schlangen besucht und haben uns ein Adlernest angesehen. Zwischendurch hat es in Strömen geregnet, weshalb wir drinnen Karten spielten.
Tovább olvasom
2023/1 5. Butterfly studies

2023/1 5. Butterfly studies

2023.07.10. 15:54
Am heutigen Tage durfte ich zwei Ranger und einen aus Deutschland angereisten Forscher (juhuu) in ein Waldstück nahe Kerecsend begleiten. Der Forscher wollte die gefährdete Schmetterlingsart Maivogel (Euphydryas maturna) (Wikipedia-Link für die Interessierten: https://de.wikipedia.org/wiki/Maivogel ;) ) untersuchen, bzw. besser gesagt deren Raupen und Lebensraum.Der Maivogel kommt natürlicherweise in Ost- und Mitteleuropa vor, jedoch nur sehr lokal und die Populationen liegen weit verstreut. Leider ist er, wie so viele Arten, stark vom Aussterben bedroht (unter anderem aufgrund von Lebensraumverlust durch Forstwirtschaft und dem Einsatz von Insektiziden). In Deutschland gibt es beispielsweise nur noch vier verschiedene Populationen. In Ungarn gibt es noch eine etwas weitere Verbreitung (bei der letzten Zählung wurden etwa zwanzig Individuen festgestellt), unter anderem auf dem Gebiet des Bükk Nationalpark Direktorats in der Nähe der Kleinstadt Kerecsend. Aus diesem Grund ist der Forscher extra aus Deutschland angereist, um sich hier ein Bild der Lebensräume zu machen.Wir machten uns also auf die Suche nach den Raupen des Maivogels, welche für gewöhnlich an Eschen und Ligustern zu finden sind. Leider hat das Wetter mal wieder nicht mitgespielt (warum schneit es im April L ??) und die Raupen haben sich alle verkrochen, sodass nicht einmal der speziell darauf trainierte Artenspürhund die Raupen finden konnte.Alles in allem war es jedoch ein interessanter (wenn auch seeehr kalter) Nachmittag, bei dem ich wieder etwas Neues gelernt habe.Zum Abschluss haben wir uns noch bei einem Kaffee aufgewärmt und dann war es Zeit für den Feierabend!
Tovább olvasom