Keresztcsőrű fészkelése a Mátrában 2021.05.05. 11:33

Életmódját tekintve kétségkívül az egyik legkülönlegesebb hazai madárfajunk a keresztcsőrű.

Mint neve is mutatja, az evolúciós versengés során egy egészen speciális „eszközre” tett szert, mégpedig a teljesen keresztben álló csőrkávákra. Ezzel a furcsa csőralakkal lehetősége nyílt kihasználni egy olyan gazdag táplálékbázist, amelyhez csak kevés állatfaj juthat hozzá. Ez nem más, mint a fenyőmag. A fenyőmag ugyan nagy mennyiségben rendelkezésre álló táplálék, azonban a tobozok rendkívül jól elrejtik őket, így különleges képesség kell azok megszerzéséhez. A mókusok éles fogaikkal rágják szét a tobozokat, a fakopáncsok erős csőrükkel püfölik szét, a keresztcsőrű pedig speciális csőrével feszíti szét a tobozpikkelyeket, és nyelvével húzza ki a magot. Mivel e különleges táplálék iránt kicsi a kereslet az állatvilágban, így versenytársak nélkül igen sikeres madárfaj lett a keresztcsőrű.

Vörös fenyő tobozán táplálkozó hím (Fotó: Molnár Márton)

Nem csupán a táplálkozási szokása teszi egyedivé a keresztcsőrűt. Fészkelési szokásait tekintve is renitens madár. A szakirodalom szerint az év szinte bármely hónapjában fészkelésbe kezdhet, köztük a leghidegebb téli hónapokban is. Ez azt jelenti, hogy a csupasz utódok sokszor erős fagyok közepette cseperednek fel a fészekben. Igazi kihívás lehet ez az apró fiókák számára, jól szemléltetik ezt Győry Jenő 1961-es írásának sorai, melyben a keresztcsőrű első bizonyított fészkelését ecseteli a Soproni-hegységből: „A fészekben lévő fiókák kb. 5-6 naposak lehettek és sötétszürke pihével borítottak. Meglehetősen gyámoltalanok. Az erős hidegtől remegve bújtak össze. Három lüktető élet a zúzmarás fenyőágak között; a természet csodálatosan szép színfoltja ez.”

Frissen kirepült keresztcsőrű a Mátrában (Fotó: Hegedűs Sándor)

A keresztcsőrű hazai fészkelő állományáról nagyon kevés információ áll rendelkezésünkre. Középhegységeinkben és a Nyugat-Dunántúlon feltételezhetően rendszeresen költ, azonban nagyon kevés esetben sikerült bizonyítani a fészkelést. Több olyan térség is van, ahol csak sejtjük jelenlétét, de eddig még nem nyert bizonyítást költése. Az idei évig ilyen térség volt a Mátra is, ezért örvendetes, hogy hírt adhatunk az első ismert fészkeléséről a hegységben.

Hím keresztcsőrű fészekanyaggal a csőrében (Fotó: Molnár Márton)

Galyatető térségében már január végén megfigyeltünk egy párt, melynek hím tagja fészekanyagot gyűjtött. A későbbiekben még többször láttuk ezeket a madarakat a területen, de végül itt nem tudtunk a sikeres fészkelésükről megbizonyosodni. Április legelején aztán innen nem messze sikerült megfigyelnünk egy frissen kirepült fiókát vezető párt, mely így az első bizonyított mátrai fészkelését jelentette ennek a madárfajnak. Május elején ráadásul egy újabb helyszínen valószínűsíthettünk fészkelést, Fallóskúton ugyanis egy családot sikerült megfigyelnünk a fenyőkön, a hím a fa csúcsán őrködött, míg az idei fiatalok a fenyőtobozokon csüngve táplálkoztak. Minden bizonnyal ez a pár is a közelben fészkelhetett.

Kirepült fiókát etető hím a Mátrában (Fotó: Hegedűs Sándor)

Kapcsolódó

6 Höhlenbesichtigungen mit den Freiwilligen aus dem Kiskunság Nationalpark

6 Höhlenbesichtigungen mit den Freiwilligen aus dem Kiskunság Nationalpark

2023.04.19. 14:25
Marei Im Zeitraum vom 27. November bis zum 4. Dezember 2022 haben uns die beiden Freiwilligen aus dem Kiskunság Nationalpark besucht. Neben der Arbeit hatten wir aber auch die Gelegenheit, Höhlen zu besichtigen. Insgesamt beträgt die Zahl der bekannten Höhlen im Bükk-Gebirge fast 1200 und ist damit von besonderem Wert. Am 29. November 2022 hat uns unser Ansprechpartner im Geopark Balázs mit nach Lillafüred genommen, wo wir an einer Führung in der Anna-Höhle, einer Kalktuffsteinhöhle, teilgenommen haben. Vor dem Betreten sahen wir neben dem Eingang den Szinva-Wasserfall. Wie wir im Inneren feststellen konnten, sorgt dieser Wasserfall dafür, dass die sich an der Decke befindenden Baumwurzeln und Reste weiterer Pflanzen von Süßwasserkalkstein aus dem herunterfließenden Wasser bedeckt werden. Die Länge der Höhle beträgt 400 m. Anschließend ging es weiter zur St. Stephan-Höhle, die sich ebenfalls in Lillafüred befindet, aber mit 1514 m deutlich länger als die Anna-Höhle ist. Diese streng geschützte Höhle ist zudem eine Tropfsteinhöhle. Ein bestimmter Teil der Höhle ist für Besucher:innen selbst mit geführten Touren nicht betretbar. Aufgrund der besonders reinen Luft wird dieser Teil für Krankenhaus- und Therapie-Gruppen genutzt. Nachdem wir am 30. November 2022 zuerst Daten von Bäumen gesammelt hatten, die besonders wichtig für die Biodiversität sind, ist der Ranger Roland mit uns nach Cserépfalu gefahren. Von dort ging es für uns in die Szeleta-Höhle. Diese ist für Besucher:innen nach einem etwas anspruchsvolleren Anstieg zum Eingang frei zugänglich. Ihr besonderer Wert liegt in prähistorischen Funden, auf die Archäolog:innen bei Ausgrabungen gestoßen sind.
Tovább olvasom