Gólyafejecskék „nőnek” a biztonságosabbá tett fészkeikben 2022.06.10. 10:36

Akárcsak az elmúlt évtizedekben, évszázadban, úgy idén is május legvégén, június elején jelentek meg az első fehérgólya-fiókák (Ciconia ciconia) fejei a főként villanyoszlopokon található fészkeikben.

Majd az elsők után gomba mód szaporodva jelentek meg az újabb fehér, pelyhes fejecskék is a fészkekben. Ám, hogy ez a jelenség évről évre, a lehető legbiztonságosabb módon megvalósulhasson, azért sajnos nem elég „csak” villanyoszlopokat állítani (hiába van a fészkek közel 99%-a rajtuk), hanem ezen kívül is jócskán tenni kell még.

Fehér gólya és pár napos fiókája (Fotó: Seres Nándor)

Ennek a folyamatnak az első lépése a gólyafészkek költési időben történő felmérése. Ekkor nem csak az derül ki, hogy hány pár foglalt fészket, és ezekben a fészkekben hány fióka nevelkedik, hanem az is, hová építettek újabb fészkeket, fészekkezdeményeket a madarak. Ehhez nagy segítséget nyújt a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület internetes gólyafészek adatbázisa. Az itteni adatokból is kitűnik, hogy a dél-borsodi térségben az országos átlagnál jóval nagyobb számú, mintegy 120-150 pár fehér gólya fészkel. Ez köszönhető a táplálkozó-területekként használt nagy kiterjedésű gyepeknek, melyek főképp' a Borsodi-Mezőség és a Kesznyéteni Tájvédelmi Körzet védett területein találhatók meg.

Bálán várakozó fehér gólya (Fotó: Soós Gábor)

Ezt az időszakot kíséri a lakosság is a legnagyobb figyelemmel, hiszen így vagy úgy, de szinte minden gólyafészek közelében lakó érdeklődik a madarak iránt. Van, aki örül a gólyák jelenlétének, minden évben várja vissza a „gólyáit”, míg másoknak vegyesebbek az érzéseik, hiszen a madarak ürülékükkel azért tudnak kellemetlenséget is okozni. Ez a szezonja a nemzeti park igazgatóságokon is a gólyás bejelentéseknek, amik a legváltozatosabbak lehetnek. A leggyakoribbak a „kisgólyák nagy bajban vannak” típusú hívások, amelyek egy része tényleges problémát közöl, míg egy másik része csak a túlzott féltésnek köszönhető, esetleg netes trollkodás miatt következik be. Ilyen volt például a Pünkösd hétvégén az „agyonverték az egri tojó gólyát” is, amit néhány lelkes fotós viszonylag hamar cáfolt, hiszen hogy tudna mindkét szülőmadár a fészekben állni, hogyha az egyiket agyonverték? Sokszor előfordul az is, hogy az egyik felnőtt madarat nem látják egy darabig, és ilyenkor az emberek automatikusan a legrosszabbra gondolnak, pedig sokszor ezek a madarak csak élelemszerzés céljából vannak távol a fészektől. Más esetben, például ha a közelben baleset éri a gólyákat, akkor viszont valós a probléma. Sajnos gyakran előfordul az is, hogy táplálékhiány vagy más, általunk ismeretlen okból a szülőmadár kidobja a legkisebb fióká(ka)t a fészekből, és ilyenkor vagy túléli a csöppség a zuhanást vagy nem. Ha túléli, akkor az emberek jóindulatának köszönhetően ezek a kismadarak madármentőkhöz kerülnek, akik általában fel is tudják nevelni őket. Majd nyár végén következik a szabadon bocsátásuk, és ilyenkor jönnek a problémák, hiszen az ember által nevelt madarak hozzá vannak szokva a jelenlétünkhöz, és sokszor nem tudnak teljes értékű vadgólyaként létezni. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (BNPI) munkatársai megpróbálják (természetesen gyűrűzés után) gólyacsapatok közelében, szabadvezetékektől minél távolabbi helyeken elengedni ezeket a madarakat, és drukkolnak, hogy életképesek legyenek a természetben is. A nemzeti park szakemberei által elengedett gólyákra minden esetben jelölőgyűrű kerül, így későbbi sorsukról ezek segítségével értesülhetünk. Ilyenre van pozitív példa is, mint az alábbi Facebook-bejegyzésünkben is olvasható, de akadnak sajnos az alábbi képen látható negatív esetek is. Fontos, hogy ezeket az áramütéses baleseteket lehetőség szerint bejelentsük a nemzeti park igazgatóságokhoz, ahol a helyi áramszolgáltató segítségével próbálják a jövőbeni hasonló eseményeket megakadályozni.

Első életéves gólya maradványa, melyet a BNPI madármentő állomásán neveltek, és az elengedési helyétől 20 kilométerre lévő villanyoszlop alatt találtak meg (Fotó: Balázsi Péter)

A kis kitekintő után visszakanyarodva az eredeti témánkhoz (biztonságossá tett gólyafészkelés), a felmérés utáni következő lépés a fészektartó nélküli, vagy éppen megdőlt, veszélyessé vált, villanyoszlopokon található fészkek problémáinak bejelentése az áramszolgáltatóhoz. A dél-borsodi területeken ez az MVM Émász Áramhálózati Kft., akikkel az együttműködésünk több mint 20 éves múltra tekint vissza. Ők nem csak a gólyák fészkeléseinek biztonságosabbá tételében segédkeznek, hanem pályázati és saját forrásból már több száz kilométer vezetékszakaszt tettek a lehető „legmadárbarátabbá” (leszigetelték a légvezetékeket vagy földkábellel helyettesítették őket, illetve madárterelő eszközöket helyeztek rájuk és az oszlopokra). Mindezek ellenére még közel sem fejeződött be ez a munka, hisz' még mindig van mit tenni a madarak védelme érdekében. Mindenképpen megjegyzendő, hogy vannak olyan területek is, ahol az Émász szakemberei ősszel vagy tél elején maguk mérik fel a településeken található gólyafészkeket, és ők adják át a nemzeti park természetvédelmi őreinek a valamilyen okból problémás fészkek listáját.

Ezzel egyidejűleg a BNPI megpróbálja beszerezni az előzetesen szükségesnek ítélt mennyiségű fém gólyafészektartót. A fészektartók meglétének szerepe kettős: egyrészt a fészkek és a fiókák számára is biztonságosabb, hogy a fészek nem a vezetéken van, másrészt pedig ez a lakosság áramellátás-biztonságát is növeli, hiszen így a madarak, fészkek kevésbé tudnak a vezetékekhez érni, ezáltal zárlatot, tüzet, valamint a saját pusztulásukat előidézni. Mivel a fészektartók elkészíttetése időbe telik (és nem kevés pénzbe), ezért a tervezett kihelyezés előtt több hónappal meg kell rendelni őket. Ha ez megtörtént, akkor következik az, hogy a felrakni szánt fészektartóra valami olyan „szuperingert” kiváltó dolog kerüljön, amely rávezeti a gólyákat arra, hogy az nekik van szánva, oda kellene fészkelniük. Ezek pedig az eredeti fészkek helyére kerülő fészektartókra rögzített fészekalapok, amiket általában a természetvédelmi őrök készítenek el, és vagy szőlővenyigéből fonják, vagy ha az nincs, akkor másból, legtöbbször az inváziós gyalogakác (Amorpha fruticosa) vesszőiből készítik.

Gyalogakácból készült, némiképp' sündisznóra hasonlító fészekalapok (Fotó: Balázsi Péter)

Az áramszolgáltató szakemberei általában az év első hónapjaiban, március közepéig végzik a tartó nélküli fészkek eltávolítását, illetve a helyükre történő, fészekalappal ellátott fészektartók felhelyezését. Fontos tudni, hogy sosem szoktak random módon, hasraütés-szerűen felhelyezni fészektartókat, azokat mindig a már meglévő fészkek helyére, esetleg kormányhivatali határozat okán vagy lakossági felkérésre rakják fel. Ezek után már csak a lelökött régi fészek eltakarítása van hátra, amire általában az illetékes önkormányzatot kérik fel, valamint az izgulás, hogy a gólya elfogadja az „új fészkét”, és ne gondolja azt, hogy két oszloppal odébb neki sokkal jobb lenne fiókát nevelni. Sajnos ilyenre is akadnak példák…

Így lesz a vezetékeken fekvő, veszélyes fészekből fészektartón lévő, biztonságos otthon a gólyáknak (Fotók: Balázsi Péter)

Az elmúlt egy évben több, mint 20 fészektartó került fel Dél-Borsod számos településén (Tiszalúc, Tiszaújváros, Tiszakeszi, Tiszadorogma, Szentistván, Ároktő, Igrici, Mezőcsát, Mezőkeresztes stb.) található villanyoszlopokra, és ezek nagyobbik részét el is foglalták a madarak. De mindig akadnak újabb és újabb fészkek, amelyek biztonságosabbá tétele mindegyikünk közös érdeke.

Kapcsolódó

2022/1. - 3. Fieldwork in the national park

2022/1. - 3. Fieldwork in the national park

2022.08.23. 15:27
Bastardindigo Sträucher und eine Tonne Fledermauskot[21.03.2022-26.03.2022]Es gab bereits und wird noch viele Tage geben, an denen wir im Büro sitzen und Recherche Arbeit zu unterschiedlichen Themen leisten, Zusammenfassungen und Übersichten erstellen oder auch mal Buchausschnitte einscannen. Jedoch wollen wir unsere Blogeinträge besonders den Aktivitäten draußen widmen. Somit waren wir in der letzten Woche unter anderem in der Nähe von Tiszabábolna. Hier mussten Bastardindigo Sträucher (Amorpha fruticosa) in einem sumpfigen Gebiet abgesägt, zum Rand des Sumpfgebietes und von dort über eine Grasfläche zu einer Häckselmaschine transportiert werden. Bei diesen Sträuchern handelt es sich auch dieses Mal um eine invasive Art. Diese kommt aus China und verbreitet sich aggressiv und sehr schnell. Somit verschlechtert sich die Qualität des Ökosystems und einheimische Pflanzen werden verdrängt.An einem anderen Tag waren wir in der reformierten Kirche von Bánhorváti um diese von Fledermauskot zu befreien. Im Gebälk der Kirche leben circa dreihundert Fledermäuse, unter anderem kleine Hufeisennasen und große Mausohren. Da der Nationalpark sich dafür einsetzt, dass diese Tiere weiterhin den Lebensraum in der Kirche nutzen können, sind sie auch für die Beseitigung des Kots zuständig. Es sind verschiedene Gebäude, wo dies gemacht werden muss und findet so ungefähr in einem drei Jahres Abstand statt. In dieser Zeit hat sich ca. eine Tonne an Kot gesammelt, die wir in Säcke schippten und die steilen Treppen vom Dachboden heruntertragen mussten. Nach mehreren Stunden harter Arbeit und ca. 80 Säcken mit Kot waren wir endlich fertig und ziemlich erschöpft. Am Samstag war ein normaler Arbeitstag, da dieser freie Tag auf den 14. März verlegt wurde, um ein verlängertes Wochenende zu ermöglichen. Diesen verbrachten wir erneut mit dem Sammeln von Müll.
Tovább olvasom