Érdekességek az Ipolytarnóci Ősmaradványok történetéből III. 2020.03.30. 17:00

Halála évfordulóján Tasnádi Kubacska Andrásra emlékezünk.

Ha csak karrierjének titulusait vesszük számba, már az is figyelemre méltó. 1931-től a Magyar Nemzeti Múzeum, Országos Természettudományi Múzeum muzeológusa, 1938-tól a Földtan-Őslénytár igazgatója, 1945-től az Országos Természettudományi Múzeum főigazgatója, majd a Magyar Nemzeti Múzeum alelnöke lett. 1950-től 1973-évi nyugdíjazásáig a Magyar Állami Földtani Intézet Múzeumának vezetője volt, számos elismerésben részesült.

A föld- és ásványtani tudományok akadémiai doktora, a természettudományi muzeológia és ismeretterjesztés egykori vezéralakja, a paleopatológia (az őslények maradványain az egykori állatokat ért sérülések, betegségek nyomait kutató tudomány) magyarhoni megteremtője egyben Ipolytarnócunk ikonikus kutatója volt.

Az ipolytarnóci ősmaradványok kincsestára iránti figyelem Tasnádi Kubacska András egész életét végig kísérte. Az Expedíció az időben című könyve - mely halálának évében jelent meg - egy vallomás, Ipolytarnócot féltő, síron túli szép üzenet. Benne tükröződik egy rendkívüli ember és egy rendkívüli ősmaradvány lelőhely összekapcsolódó története.

Gyermekfővel találkozott először Ipolytarnóc nevével a Magyar- és Erdélyország képekben III. kötetét lapozgatva, néhány évvel később pedig a Földtani Intézetben kiállított lábnyomos homokkő mellett gyökerezett le a lába, alig tudta onnan édesapja elvonszolni.

Az 1930-as években többször is járt a területen, 1937-ben a Természettudományi Múzeum akkori főigazgatóját a helyszínen győzte meg a lábnyomos homokkőlapok múzeumba szállításának szükségességéről. Később a megkövesedett famatuzsálemet kutatta, majd egyes darabjait budapesti múzeumokba szállíttatta.

1940-től kezdte el népszerűsítő cikkeinek írását, sorozatban ismertette a terület ősmaradványait és lábnyomos homokkövét, aminek nem várt következményei is voltak: felkeltették ugyanis a kirándulók érdeklődését és sokan vésővel, csákánnyal kezdték a leleteket gyűjteni. A rossz taapasztalatok alapján elhatározta, hogy a Kőmedence nagyrészt már feltárt lábnyomos felületein túl nem tágítja az ásatást, erre csupán akkor kerülhet sor, ha a leletek megóvása biztosított.

A világháborút követően fáradhatatlanul dolgozott az ősvilági Pompeji megmentése érdekében, a munka folytatásához pedig kinevelt egy új kutató generációt.

Tasnádi Kubacska András tevékenysége nélkül Ipolytarnóc most nem lenne az, ami. Az utókor és a terület kezelője, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, hogy háláját lerója - Tasnádi Kubacska András születésének centenáriuma alkalmából - a Kőmedence lábnyomos homokköve fölé épült védőépületet, Tasnádi Kubacska Csarnoknak nevezte el.

Kapcsolódó

2022/1. - 7. Visitors from Kiskunság National Park

2022/1. - 7. Visitors from Kiskunság National Park

2022.08.23. 15:48
Besucher aus dem Kiskunság Nationalpark [13.06.2022-19.06.2022]Am Montag, den 13. Juni kamen Lara und Jakob dann mit nach Eger, um ein bisschen was vom Bükk Nationalpark zu sehen. Am ersten Tag bestiegen wir einen kleinen Aussichtspunkt in Szarvaskő und besichtigten das Western Gate Besucherzentrum.Dienstag unternahmen wir eine kleine Wanderung direkt vom Direktorat aus und am Mittwoch zum Tar-kő Aussichtspunkt. Auch für Marie und mich war dies einer der beeindruckendsten Orte, die wir im Bükk gesehen haben. Danach besichtigten wir gemeinsam mit einem Ranger das Plateau und er erklärte uns einiges über die vorkommenden Pflanzen und einen Schmetterling, der weltweit nur in einem sehr kleinen Umkreis auf dem Plateau zu finden ist. Anschließend fuhren wir zu einem sogenannten „Virgin Forest“, einem Wald, der weder von der Forstwirtschaft genutzt werden darf noch von Wanderern betreten. Somit soll der Wald sich ohne jeglichen Einfluss des Menschen entwickeln. Am Donnerstag fand eine Art Evaluation des Observatoriums und umliegender Attraktionen statt. Wir halfen bei der Vor- und Nachbereitung und nahmen an den Führungen teil. Am letzten Tag des Austausches besichtigten wir in Lillafüred die Szent István-Höhle und die Annahöhle. Bei der Szent István-Höhle handelt es sich um eine Tropfsteinhöhle, in der ein bestimmtes Klima herrscht, welches besonders gut für die Gesundheit sein soll. Deshalb ist ein bestimmter Bereich der Höhle für Touristen gesperrt. Hier haben Leute mit verschiedenen Krankheiten die Möglichkeit sich, mit Schlafsack oder Decke, für ca. drei Stunden täglich hinzulegen, um die Heilungsprozesse im Körper zu unterstützen.Nach diesen zwei gemeinsamen Wochen war der Austausch vorbei. In der Zeit konnten wir alle einiges über sowohl den anderen als auch den eigenen Nationalpark lernen.
Tovább olvasom