Érdekességek a denevérekről 2021.06.15. 14:55

A hozzájuk fűződő hiedelmek miatt az emberek többsége félelemmel, különleges képességeik miatt a barlangászok pedig tisztelettel vegyes irigységgel tekintenek a denevérekre.

De amíg a velük kapcsolatos babonák jórészt tudatlanságból fakadnak, addig bámulatos tulajdonságaik, ügyességük, amivel egy számunkra teljesen idegen környezetben mozognak, joggal vívták ki az őket megismerő ember csodálatát. Ismerjük hát meg őket egy kicsit közelebbről!

Fotó: Egri Csaba

A denevérek evolúciójáról az ásatag leletek ritkasága miatt elég keveset tudunk, kialakulásukra vonatkozóan főleg elméleti megállapításokat tehetünk. A biológusok egyetértenek abban, hogy őseik éjszakai életmódot folytató, kis termetű, fán lakó rovarevők voltak (erre utal több anatómiai és életmódbeli sajátosságuk, pl.: fogazatuk és hogy zömük a mai napig rovarokat fogyaszt), a leletek alapján pedig már igen korán áttérhettek az aktív repülő életmódra. A két forma közötti átmenetet mutató élőlényről azonban nincs ismeretünk. Az aktív repülésre képes, ultrahanggal tájékozódó denevérek valószínűleg már a késő kréta időszakban megjelentek. Eddigre elterjedtek a virágos növények, a velük párhuzamosan gazdagodó rovarvilág pedig kedvezett a denevéreknek. A legrégebbi ismert fosszília 52,5 millió éves, a wyoming-i Green River Formation lelőhelyről került elő. A németországi Messel melletti külszíni fejtésben talált fosszília korát 48 millió évesre becsülik és a koponyákon található jellegzetességek alapján már fejlett echolokációs szervekkel rendelkező éjszakai vadászok voltak. Evolúciós sikerüket bizonyítja, hogy az antarktisz kivételével minden kontinensen elterjedtek, a leghidegebb és legszárazabb területek kivételével mindenütt megtalálhatók. A világon közel 1100 fajuk ismert, ezzel a rágcsálók után az állatvilág második legnépesebb rendjét alkotják. Európában több mint 40 fajuk él, melyek közül 28 Magyarországon is előfordul.

Fotó: Egri Csaba

Az emlősök között a denevérek az egyedüli csoport, amely aktív repülésre képes. Ebben több anatómiai különlegesség segíti őket. A mellső végtagokon a hüvelykujjak a kapaszkodást szolgálják, a másodiktól kezdve azonban hosszúra nyúlnak az ujjak, köztük bőrvitorla feszül, mely kiterjed a törzsre és a lábak-farok közti régióra is. Ezek a bőrhártyák a levegő számára átjárhatatlanok, ezért röptük különbözik a madarakétól. Térdüket, az emlősök közt szintén egyedülálló módon mindkét irányba képesek mozgatni, ami a leszállásban és a függeszkedésben segíti őket.

Repüléshez tökéletesen alkalmazkodott testük kúp alakú, áramvonalas, sűrű bundájuk eltünteti a test egyenetlenségeit. Méretéhez képest nagy mellkasban erős szív és nagy teljesítményű tüdő biztosítja a repüléshez szükséges többletenergiát. Rövid nyakuk miatt úgy tűnik, mintha fejük törzsükkel egybenőtt volna.

Fotó: Egri Csaba

Koponyaformájuk az adott faj életmódjához idomult. Közismert képességük az ultrahangokkal való tájékozódás (echolokáció). A gégefőben létrehozott nagy rezgésszámú hangokat egyes denevérek a szájukon, mások (patkósdenevérek-Rhinolophus) az orrukon keresztül bocsátják ki. A környezetből visszaverődő hanghullámokat a fülek észlelik, és az agy egy háromdimenziós képpé formálja. Ily módon a denevér pontos képet kap, nem csak a tárgyak helyzetéről, alakjáról, távolságáról, de mozgásáról, sűrűségéről is.

Látásuk nem valami fejlett, de a közhiedelemmel ellentétben egyáltalán nem vakok, sőt a szaglás mellett vadászat közben is használják, bár jóval kisebb mértékben mint hallásukat.

Fotó: Egri Csaba

Kevés kivételtől eltekintve társas lények, kisebb-nagyobb kolóniákat alkotnak, amelyikük azonban magányos életet él, ádázul védelmezi vadászterületét (revír) a vetélytársaktól. A kolóniák egyedszáma fajonként változó, általában elmondható, hogy a barlanglakó fajoké jellemzően nagyobb. A hosszúszárnyú denevérek összes életciklusa a barlangokhoz kötődik. A XX. század elején még több tízezres kolóniái éltek a mai Magyarország területén is. A barlangi turizmus fellendülésével azonban számuk jelentősen megcsappant a folyamatos zavarásnak köszönhetően.

A hazánkban előforduló denevérfajok jellemzően rovarevők. Az egyik leggyakoribb magyarországi faj, a közönséges törpedenevér testsúlyának akár többszörösét is képes egyetlen éjszaka alatt elfogyasztani. A közönséges denevérek futóbogarakat zsákmányolnak a földről vagy épp az avar alól, amiben szaglásuk és kiváló hallásuk segíti őket. A vízi denevérek pedig boszorkányos ügyességgel vadásszák le a vízfelszíni és víz felett röpdöső rovarokat.

A hideg időszak beálltával a rovarok téli menedék után néznek és egészen tavaszig nem is jönnek elő. A denevéreknek két lehetőségük marad: Melegebb klímájú vidékekre vonulnak, vagy követik táplálékuk példáját és átalusszák a telet. Nyári táplálkozó területeikről augusztus 20-a után kezdik vonulásukat, többségük szeptember végére meg is érkezik téli szálláshelyére. Ez a legtöbb hazai faj esetén valamilyen barlang, felhagyott bányajárat vagy egy tágasabb faodú. Párzásuk is ekkor, a vonulás alatt, vagy a párzóbarlangokban történik, a megtermékenyülés azonban csak a tavasszal következik be. Az itteni körülmények - magas páratartalom ami a kiszáradástól, fagypont feletti állandó hőmérséklet, amely a megfagyástól és a zavartalan környezet, mely a ragadozóktól védi őket - csalja a denevéreket a barlangba. A téli álom (hibernáció) alatt szívverésük lelassul, testhőmérsékletük lecsökken, ilyenkor csak az előzőleg felhalmozott tartalékaikból tartják fenn magukat. Azonban, ha zavarás éri őket, felébrednek ebből a nyugalmi állapotból, az anyagcseréjük felgyorsul és gyorsan elhasználják tartalék tápanyagaikat, ez pedig gyakran a pusztulásukhoz vezet.

Március első felében, fagypont feletti éjszakákon a denevérek többsége már elindul táplálkozni, kicsivel később pedig megkezdi vándorlását a nyári kolóniái helyére.

Amint láthattuk, a denevérek életének egy igen fontos szakasza (párzás, téli álom vagy az ellés időszaka, egyes denevéreknél az egész életciklus) kötődik barlangokhoz. Ezért is kiemelt jelentőségű a látogatható, fokozottan védett barlangokban a barlanglátogatás szabályainak betartása, hogy a legkevesebb zavarásnak legyenek kitéve ezek a felettébb hasznos és rendkívül érdekes kis lények.

Ajánlott irodalom:

hunbat.hu

eurobats.org

lilieci.ro

Nature 2008 Feb. 14. (Vol.451) Primitive Earli Eocene bat from Wyomin and the evolution of flight and echolocation.

Majoros Pál Szabolcs
barlangi túravezető

Kapcsolódó

2 Unterwegs mit Ranger / ​Our experiences  with the rangers

2 Unterwegs mit Ranger / ​Our experiences with the rangers

2023.04.19. 14:04
RonjaInsgesamt gibt es im Bükki Nationalpark 34 Ranger/Innen, die Aufgaben von Ranger/Innen sind sehr vielfältig. Die ursprüngliche Bedeutung ist die Betreuung eines Schutzgebietes, zu ihren Aufgaben gehören zum Beispiel Instandhaltungsarbeiten, sie kümmern sich um invasive, so wie schützenswerte Tier und Pflanzenarten, sie führen Exkursionen im Nationalpark und arbeiten an Forschenden Tätigkeiten. Häufig haben Ranger:Innen ein Gebiet in welchem sie Spezialisiert sind, so dass sich einige Ranger besonders gut mit Vögeln auskennen und andere mit Insekten oder Pflanzen. Als ersten Ranger durften wir Atila bei seiner Arbeit in Szilvásvárad begleiten, wir haben von ihm viel über die Relevanz von Biodiversität gelernt und warum Monokulturen so gefährlich für einen Wald sein können. Die Artenvielfalt von Pflanzen in einem Gebiet bietet vielen Tieren einen Lebensraum, deshalb ist eine kontrollierte Abholzung der Wälder kombiniert mit einer kontrollierten Aufforstung relevant für die Aufrechterhaltung von Artenvielfalt. So fällt es beispielsweise in Atilas Aufgabenbereich die Holzfällung zu kontrollieren. Wenn an den falschen Stellen oder zu viele Bäume gefällt werden, kann dies die Biodiversität in einem Gebiet gefährden. Deshalb gibt es genaue Pläne, welche Bäume gefällt werden dürfen. Bei der Aufstellung dieser Pläne gilt es die Interessen der Forstindustrie und die des Naturschutzes in Einklang miteinander zu bringen. Auch Totholz ist ein wichtiger Bestandteil des Nährstoffkreislaufs im Wald, da dieses durch Insekten und Pilze abgebaut wird und so wieder Nährstoff für neue Pflanzen darstellt. Deshalb ist es wichtig, dass Totholz nicht direkt aus dem Wald gebracht wird, sondern für einige Jahre im Naturkreislauf zu lassen. Weiterhin haben wir Fußspuren von Wölfen und Hirschen gesehen und durften etwas über die Verhaltensweisen dieser Tiere erfahren. Am 14. Oktober waren wir Wasservögel zählen, die Aufnahme des Bestandes ist wichtig um den Schutz von bedrohten Arten gewährleisten zu können, so kann erfasst werden wie sich die Rastbestände entwickeln. Ist eine Vogelart vor dem Aussterben bedroht, dann kann diese beispielsweise unter Artenschutz gestellt werden, so wird der Fortbestand gewährleistet. Außerdem haben wir die Bedrohung durch invasive Tierarten verstehen gelernt, so kann ein ehemaliges exotisches Haustier, welches achtlos in der Natur ausgesetzt wird dort eine Bedrohung für die heimischen Tiere sein. Außerdem haben wir Bieber Dämme gesehen und verstehen gelernt, welchen Einfluss sie aus auf das Pflanzenwachstum um den Damm herum haben können. In Verpelét haben wir an einer invasiven Pflanzen Kontrolle teilgenommen, hier haben wir Büsche rausgerissen, welche invasiv waren, da diese eine Bedrohung für die Artenvielfalt in Verpelét darstellen. Durch das Herausreißen der invasiven Büsche soll der Platz für die heimische Artenvielfalt erneut hergestellt werden. Die Wiesen bieten vielen Blumen einen Platz zum Blühen doch die Büsche stellen eine Konkurrenz in Bezug auf die zur Verfügung stehenden Mineralien da, weshalb es notwendig ist sie zu entfernen.
Tovább olvasom