A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság madármentő állomására az idei év nyarán négy fehérgólya-fióka (Ciconia ciconia) került be. Mostanra, az augusztus végi vonulásukhoz közeli időpontban, kollégánk szakszerű ápolásának köszönhetően, hármat közülük jó kondícióban lehetett szabadon ereszteni. A negyedik példány sérülése miatt nálunk tölti a telet.
A most szabadon eresztett példányt pár napos fióka korában, egy Tiszanánán lévő fészek alatt találta meg a Dél-Hevesi Tájegységünkben dolgozó egyik kollégánk. Több sérüléssel is küzdött, amelyeket a mentőállomáson sikerült hosszú távon orvosolni, miközben egy preparált gólya segítségével cseperedhetett fel. Madármentő kollégánk olyan módszerrel etette, hogy a kis gólya közben mindig csak a „műszülővel” találkozhatott, így nem alakult ki nála az emberhez való kötődés. A szabadon engedésre szánt fiókák esetében nagyon fontos, hogy a lehető legkevesebbet találkozzanak emberekkel, hiszen elengedés után csak akkor van esélyük a túlélésre, ha kifejlődik bennük a „gólya-éntudat”, vad társaikhoz hasonló ingerek érik őket és megtanulnak saját magukról gondoskodni, nem pedig az emberektől várják a táplálékukat. A mentőhelyen szerencséjére egy felnőtt korában bekerült, teljesen vad, tartósan sérült gólya társaságában nevelkedett tovább, ahogyan az idén bekerült többi fióka is, így egymáshoz kötődve lassan kialakult bennük az embertől való félelem. Mivel egerészölyvekkel (Buteo buteo) és barna rétihéjákkal (Circus aeruginosus) laktak egy röpdében, megtanultak a táplálékért versenyezni (nem csak egymással, hanem más fajokkal is), és megtanulták önmagukat megvédeni a táplálékkonkurensek között. Az élelem többnyire éjjel került be a röpdébe, amit reggel változatos helyeken, vízbe vagy szénába rejtve, ágra tűzve találtak meg. A gólyák állati eredetű táplálékot fogyasztanak, ezért lisztkukacot, fagyasztott csibét, színhúsfalatokat, halat és egyebeket kaptak, amikhez hasonlóakat a természetben is megtalálnak.
Vele együtt egy fiatal egerészölyvet is szabadon engedtünk, amelyet bekerülése előtt a Mátra környékén gázolt el egy autó. A gólyák és az ölyv is megkapták az azonosításukhoz szükséges gyűrűket, hogy későbbi észlelésük esetén információt kapjunk a mentés sikerességéről, illetve a vándorlásuk során megtett útvonalukról.
Az idei év nagyon ínséges volt a gólyák számára, nem volt elég táplálék a számukra korábban alkalmas gyepes, vizes élőhelyeken. Az elengedésre kiválasztott helyszín a BNPI egy Tiszadorogma közigazgatási határában lévő tiszántúli területe lett. Azért esett erre a választásunk, mivel itt a Tisza mentén még található olyan vizes élőhely, ami megfelelő számukra a vonulás előtti rövid időben szükséges táplálkozáshoz.