Az erdők sápadt hölgye

1

Könnyen elképzelhető, hogy kirándulásaink során a turista ösvény mentén kísért minket, vagy többször is elénk került és mi mégsem vettük észre…

Ne gondoljunk rögtön valami erdőben kísértő titokzatos lényre, hiszen bár valóban erdőben él, rejtelmességét a környezetével tökéletesen egybeolvadó megjelenése kölcsönzi számára.

Ez az élőlény ugyanis egy növény; a madárfészek békakonty (Neottia nidus avis), egy olyan vadon élő orchidea faj, amelyre hazánkban meglehetősen gyakran rábukkanhat az az erdőjáró, aki elég figyelmesen fürkészi az erdő talaj szintjét. Ez a virág egyáltalán nem mondható aprócskának, nagyobb példányai a talajból akár 30-40 cm-re is kimagasodhatnak, ráadásul virágzatának formája is látványos, arányaiban nagyméretű fürt. Megjelenése sem korlátozódik rövid időszakra; bár virágzása május végére, június elejére esik, elszáradt kórója egész évben jelen van. Alak-háttér megkülönböztető képességünket azonban bármikor próbára tehetjük vele, ugyanis tökélyre vitte az álcázást; mivel nem fotoszintetizál, levelei nincsenek, szára és virágja egyáltalán nem tartalmaz zöld színtesteket, az egész növény drappos, barnás színével megtévesztően olvad egybe a körülötte lévő avarral, ágakkal, holt fakéreggel.

Nevét,- a fáma szerint, dús, madárfészekre emlékeztető gyökeréről kapta, ezt azonban jobb, ha senki nem próbálja meg leellenőrizni, ugyanis a növény, csak úgy, mint valamennyi hazai orchideafaj; védett. A magyarországi kosborok között kevésbé gyakori rokonával, a Tojásdad békakonttyal csupán ketten képviselik a Neottia, azaz Madárfészek nemzettséget.

Mivel a nap energiáját nem tudja kihasználni, tápanyagszükségletét mind a csírázó, mind a kifejlett növény más élőlényektől szerzi be; gyökerét (ún. mikorrhiza) különböző gombafajok fonalai hálózzák be, amelyek egyúttal fák gyökereivel is kapcsolatban vannak, így az orchidea már magja csírázásától kezdve teljes „testfelépítéséhez” és fenntartásához a fák által előállított és gombák révén közvetített anyagokat használja föl.

Addig, míg a „szaporodóképes kort” eléri és csírázás után először virágzik, akár 9 év is eltehet, de legkevesebb 3 évre szüksége van. Más orchideáktól eltérően, melyek egyes években csak tőleveleket, esetleg egy rövidke szárat hoznak és virágot nem, a madárfészek kosbor a talaj felszíne fölött mindig virágzó, vagy termést érlelő hajtásaival jelenik meg.

Beporzását rovarok végzik, de ha erre nem kerülne sor, a virág annyira célszerűen „formatervezett”, hogy a virágpor éppen a bibére hullik le. Apró, tartalék tápanyagot egyáltalán nem tartalmazó magjai, amelyből egyetlen virágfürtben 20 000 –nél is több lehet, augusztusban érnek be. A földre hullott magból holt fák és az azokat bontó gombák jelenléte nélkül azonban sosem nőne föl újabb kosbor.

A szemüket ezentúl erőltetni kívánóknak jó hír, hogy szinte minden erdőtípusban találkozhatnak vele, így bükkösökben, tölgyesekben, törmeléklejtő- és szurdokerdőkben, mészkerülő-, liget- és karsztbokorerdőkben, fenyvesekben, nyíresekben, nyárasokban, az alacsonyabb hegyvidékeken, dombividékekben és néhol az alföldön is.

Termőhelyeit a természetvédelmi szempontokat figyelmen kívül hagyó fahasználat, -amelyet a közvélemény gyakran csak az„erdőirtás” megfogalmazással illet, veszélyeztetheti.

Illyés Evelin
természetvédelmi területfelügyelő

Kapcsolódó