Akcióban a Vidra Verda 2020.11.06. 11:23

A szeptemberi gödöllői, majd mátrafüredi bemutatkozást követően októberben már terepen is találkozhattak az érdeklődők a Vidra Verdával, a „guruló természetbúvárral” – igazgatóságunk oktatási célokat szolgáló kisbuszával.

Októberi foglalkozásaink során a vizek élővilágát vettük górcső alá. Salgótarjánban a Baglyaskő-vár Látogatóközpont kis tavainak lakóival ismerkedtek meg a diákok, Karancslapujtőn pedig a Dobroda patak volt vizsgálódásunk célpontja. Az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Területen tartott programunk során ismét egy állóvíz következett: a miocén erdő közvetlen szomszédságában fekvő tóból gyűjtöttünk vízi makrogerincteleneket, azaz szabad szemmel is látható (makroszkopikus) vízi élőlényeket, például vízicsigákat, kérész- és szitakötőlárvákat.

Vízihálózás a Dobroda pataknál. Fiatal természetbúvárok Karancslapujtőn. (Fotó: Bócsó Anita)

A begyűjtött állatok között néhány fura, vagy épp félelmetes kinézetű szerzet is akadt: a kifli formájú, oldalukon „úszó” bolharákokat szinten minden gyerek aranyosnak találta, a víziskorpióra azonban inkább már félelemmel tekintettek. A kedélyek hamar lecsillapodtak, miután kiderült, hogy a rovar teste végén található, fullánkszerű képződmény nem szúrásra szolgál, hanem csak levegőt vesz rajta az állat.

A víziskorpió kicsiben …


… és nagyban, a kivetítőn. (Fotók: Bócsó Anita, Oláh Anita)

A vizsgálóedényben megfigyeltük még a szitakötőlárva zsákmányszerzését is, láttuk, miként használja a fogóálarcát. A gyerekek számára igazi bátorságpróba volt a sebes acsa lárváinak kézbe vétele is. Az aprócska, de annál fürgébben úszó kérészlárva, a víz tetején szaladgáló molnárpoloska, a nyughatatlan csíkbogár szemlélése mind új részleteket villantott fel a kisvizek csodálatos világának titkaiból.

Ezt követően a tápláléklánc magasabb szintjeit vettük szemügyre, immár játékos formában: megtudtuk, mit eszik a fehér gólya, és fény derült arra is, hogy mennyire fontos a fehér és fekete gólyák táplálkozóhelyéül szolgáló vizes területek védelme.

Készül a tápláléklánc… (Fotó: Hives Adrienn)

A kedvező időjárás lehetővé tette, hogy még élőben is találkozzunk néhány kétéltűvel: az ipolytarnóci programon egy erdei béka és néhány kecskebéka is szemünk elé (illetve hálónkba) került. Ez jó alkalom volt arra, hogy beszéljünk a kétéltűek védelméről, és bemutassuk a nógrádi kisvizek két jellegzetes, közösségi jelentőségű kétéltű faját, a vöröshasú unkát és a dunai tarajosgőtét. Utóbbit egy óriás kirakó formájában ismerhettük meg: a valóságban mindössze 14-15 cm-es, miniatűr „sárkányra” emlékeztető állat most háromméteres nagyságban tárult a szemünk elé, amit nem is volt olyan egyszerű összerakni. Buszunk névadójával, a vidrával ugyan egyik helyszínen sem találkoztunk, ennek ellenére a résztvevők bőséges élménnyel és új ismeretekkel gazdagodva távoztak programjainkról.

Egy pannóniai sárkány… Nagy feladat volt összerakni a dunai tarajosgőtét ábrázoló óriáskirakót. (Fotók: Oláh Anita, Papp Ferenc)

A téli hónapokra a Vidra Verda is pihenőre vonul, hiszen ilyenkor a vizsgálódásunk tárgyát képező élőhelyek, az erdők, rétek, kisvizek lakóinak többsége is hibernációját tölti. Márciusban ismét elindul majd guruló természetbúvárunk, hogy bemutassa a körülöttünk élő, európai jelentőségű védett fajokat, valamint a Natura 2000 területek gazdag természeti örökségét.


Kapcsolódó

2022/1. - 6. Visit to Kiskunság National Park

2022/1. - 6. Visit to Kiskunság National Park

2022.08.23. 15:44
Austausch in einen anderen Nationalpark [07.06.2022-12.06.2022]Durch die Freiwilligen vor uns inspiriert, wollten auch wir einen Austausch mit den Freiwilligen aus dem Kiskunság Nationalpark machen. Somit sind wir am Dienstag, den 7. Juni nach Kunpeszér gefahren, ein Ort mit ca. 700 Einwohnern. Wir wurden von den Freiwilligen Lara und Jakob und ihrem Ansprechpartner Csaba abgeholt und mit dem Jeep zum fünf Kilometer entfernten Forsthaus gefahren. Dieses liegt mitten im Wald und dient als Unterkunft, Treffpunkt, um den Arbeitstag zu beginnen und Arbeitsplatz für Aufgaben am Computer. Am nächsten Tag zeigten uns Lara und Jakob die Umgebung und Orte, an denen sie bisher gearbeitet hatten. Im Allgemeinen ist die Region sehr flach und an vielen Stellen auch deutlich trockener als im Bükk. Großflächige Wälder gibt es kaum, die Landschaft ist vorrangig von Graslandschaften geprägt. Diese sind Teil der UNESCO Biosphärenreservate und beinhalten eine große Diversität an Fauna und Flora. Am Nachmittag hat Csaba uns dann noch ihm persönlich wichtige Orte im Nationalpark gezeigt und verschiedene Aspekte des Ökosystems erklärt. Der Kiskunság Nationalpark befasst sich weniger mit Tourismus und deutlich mehr mit dem Erhalt der Diversität. An den nächsten zwei Tagen waren wir unter anderem noch in Kecskemét, haben einen Ort für verletzte Schlangen besucht und haben uns ein Adlernest angesehen. Zwischendurch hat es in Strömen geregnet, weshalb wir drinnen Karten spielten.
Tovább olvasom