A legkisebb, a legkorábban nyíló és a legtöbb szavazatot kapott 2022.05.09. 14:51

Úgy gondoltuk, hogy az év vadvirága szavazás győztesének kihirdetése apropóján érdemes nekünk is szót ejteni az orchideákról, melyek közé érdekes, gyepekhez kötődő növényfajok is tartoznak.

Az év vadvirága az agár sisakoskosbor (Anacamptis morio) Fotó: Kozma Attila

A világban 23 000 orchideafaj él, ebből hazánkban több mint 70 kosborféle fordul elő, közülük sok látványos, a trópusi rokonaik megjelenésével vetekedő fajjal. Az orchideák szinte a szivárvány valamennyi színében pompáznak. Vannak köztük fák ágain élők, és olyanok is, amelyek lápokon, erdők talaján, füves réteken vagy korhadékokban érzik jól magukat. A hazánkban élő kosborfajok talajlakók, és kivétel nélkül védettek, mivel egyre több köztük a kiveszőfélben lévő ritkaság. Az orchideák a keleti kultúrákban a kifinomultság, a műveltség, a szabadságvágy és a gyöngédség jelképei. A legenda szerint szerelmi vágyból születettek ezek a bámulatos virágok. Orkhisz görög ifjú ugyanis szerelmével zaklatta Dionüszosz, a szőlő, a bor és a mámor istenének egyik papnőjét. Az isten kíséretében lévő vadállatok ezért széttépték, a szerelmes hódító teteme pedig orchideavirággá változott. Vélhetően e legendának tudható be, hogy a kosborféléket (az orchideák közé tartozó családot) évezredek óta szerelemkeltő növénynek (afrodiziákumnak) tartják. Ezt a vélekedést nagyban segítette a kosborfélék ikergumójának alakja is, mely a herékre emlékeztet. A kosborfélék görög neve (Orchis) - amit a latin is átvett a nemzettség leírásánál - is „herét” jelent.

Hazánkban sokfelé találkozhatunk orchideákkal, van, hogy csak egy-egy példánnyal, de van, hogy egy egész mezőt is beterítenek ezek a különleges virágok. Az agár sisakoskosbor (Anacamptis morio) legjelentősebb állományai nálunk dombvidéki gyepekben találhatók meg, de ismertek olyan alföldi gyepterületek is, ahol ezres nagyságban élnek (Borsodi-Mezőség, Alsó-Taktaköz). Többségük a tavasz második felében vagy a nyár folyamán, általában csak néhány hétig virágzik. A régi időkben gumóikat a népi gyógyászatban használták fel. Az agár sisakoskosbor nagyon sokféle formában és színvilágban nyílik, vélhetően erre utal tudományos fajneve is, hiszen a „morio” latinul bolondot jelent.

A magyarországi orchideafajokat számos veszély fenyegeti. Ezek közül az úgynevezett antropogén tényezők, az ember által okozott károk, a legjelentősebbek. Legfontosabb veszélyeztető tényezők a legeltetéses állattartás megszűnésével felerősödő gyepfeltörések, amelyek sokszor helyrehozhatatlan károkat okoznak egy-egy állományban. Jelentős kárt tud okozni a virágok szedése is, ami ráadásul éppen a legfeltűnőbb, legszebbnek tartott fajokat érinti leginkább, mivel általában a leglátványosabb virágokat gyűjtik csokorba. A védett növényekre általánosan betartandó szabály, hogy ne szedjük le a virágaikat. A virágokból fejlődik ugyanis a mag, belőlük pedig termés lesz. Ha leszedjük például az adott növény összes virágát, akkor abban az évben nem lesz arra lehetősége, hogy magokat neveljen és így szaporodhasson. Igaz, hogy sok virágos növény sarjakkal, hagymákkal, gumókkal és sok más praktikával ivartalanul is tud szaporodni, azonban a virágok letépése ezeket a növényeket is sok energiától fosztja meg. Ráadásul a legtöbb vadvirág 1-2 óra alatt elhervad a kezünkben, tehát eleve gyors kidobásra van ítélve a leszakítása után.

A tarka pettyeskosbor (Neotinea tridentata) egy hazánkban főként a domb- és hegyvidékekre jellemző kistermetű, igen impozáns megjelenésű orchidea faj. Fotó: Laufer Zsanett

A hazai orchidea fajokat az antropogén hatásokon kívül, meglehetősen sok más veszély is fenyegeti. Egyik alapvető gond, a már korábban is említett, legeltetéses állattartás visszaszorulása. A fényigényes fajok, így a tarka pettyeskosbor (Neotinea tridentata) és az agár sisakoskosbor (Anacamptis morio), a legjobb élőhelyeiket a hegy- és dombvidéki legelőkön találják meg. Az állatok általában nem rágják le az orchideafajokat, de persze könnyedén letaposhatják őket. Ebben az esetben a tő nem hoz magot, következésképpen nem is szaporodik, viszont ikergumóinak köszönhetően a következő évben ugyanott ki tud hajtani. Így kap a természettől egy újabb esélyt arra, hogy szaporodhasson. Viszont az elmúlt évtizedekben visszaszorult a legeltetéses állattartás aránya, emiatt a korábban rövidre rágott és a használat mértékétől függően taposott legelőkön megjelentek az úttörő cserjék: a kökény (Prunus spinosa), a közönséges galagonya (Crataegus monogyna), a közönséges fagyal (Ligustrum vulgare) és a vadrózsafajok (Rosaceae). A már régebben felhagyott legelők napjainkra teljesen be is erdősödhettek. A fásszárúak árnyékában a fénykedvelő kosborfajok már nem élnek meg, ahogyan nem tudnak a túlságosan magasra növő, kaszálatlan lágyszárú növényzet alatt sem. Különösen az idegenhonos, agresszíven terjeszkedő, nagytermetű lágyszárú növények nyomhatják el őket, persze a többi őshonos növénnyel együtt.

Az agár sisakoskosbor tipikus élőhelye a hegylábperemi száraz gyepek. Fotó: Schmotzer András

Az év vadvirágának választott agár sisakoskosbor (Anacamptis morio) a leggyakoribb tavasszal nyíló orchideafajunk és nagyon sokféle színváltozatát fedezhetjük fel a sötétlilától a halvány rózsaszínen és tarkán keresztül a fehérig. Az agár sisakoskosbor áprilistól május végéig virágzik. Kedveli a száraz és sovány talajú réteket, mezőket és a gyepes területeket, de a homokos, mészkőben gazdag talajon és kaszálókon is fellelhető. Az agár sisakoskosbort a sisakot alkotó, csíkozott, tompás csúcsú lepellevek jól elkülönítik a hozzá kissé hasonló rokon fajoktól. Népiesen nevezik még agármonynak és leánygumónak is.

Hazánk egyik leggyakrabban előforduló kosbora, amely a „megmérettetés” során maga mögé utasította a mocsári békaliliomot (Hottonia palustris) és a csillagőszirózsát (Aster amellus) is. Fotó: Schmotzer András

A védett növényfajok természetes élőhelyükön gyönyörködtetnek minket leginkább, ezért eredeti környezetükben való megőrzésük mindannyiunk közös érdeke. Ezért akármerre is járunk, vigyázzunk ezekre a ritka növényekre. Ne tépjük le, ne vigyük haza, hagyjuk a mezőn, az erdőn és csak a szemünkkel gyönyörködjünk bennük! Hadd élvezhesse más is, ha évek múlva majd arra sétál!

A LIFE IP GRASSLAND-HU (LIFE17 IPE/HU/000018) projekt az Európai Unió LIFE Programjának támogatásával valósul meg.
További infó:
http://www.grasslandlifeip.hu

Kapcsolódó

2022/1. - 7. Visitors from Kiskunság National Park

2022/1. - 7. Visitors from Kiskunság National Park

2022.08.23. 15:48
Besucher aus dem Kiskunság Nationalpark [13.06.2022-19.06.2022]Am Montag, den 13. Juni kamen Lara und Jakob dann mit nach Eger, um ein bisschen was vom Bükk Nationalpark zu sehen. Am ersten Tag bestiegen wir einen kleinen Aussichtspunkt in Szarvaskő und besichtigten das Western Gate Besucherzentrum.Dienstag unternahmen wir eine kleine Wanderung direkt vom Direktorat aus und am Mittwoch zum Tar-kő Aussichtspunkt. Auch für Marie und mich war dies einer der beeindruckendsten Orte, die wir im Bükk gesehen haben. Danach besichtigten wir gemeinsam mit einem Ranger das Plateau und er erklärte uns einiges über die vorkommenden Pflanzen und einen Schmetterling, der weltweit nur in einem sehr kleinen Umkreis auf dem Plateau zu finden ist. Anschließend fuhren wir zu einem sogenannten „Virgin Forest“, einem Wald, der weder von der Forstwirtschaft genutzt werden darf noch von Wanderern betreten. Somit soll der Wald sich ohne jeglichen Einfluss des Menschen entwickeln. Am Donnerstag fand eine Art Evaluation des Observatoriums und umliegender Attraktionen statt. Wir halfen bei der Vor- und Nachbereitung und nahmen an den Führungen teil. Am letzten Tag des Austausches besichtigten wir in Lillafüred die Szent István-Höhle und die Annahöhle. Bei der Szent István-Höhle handelt es sich um eine Tropfsteinhöhle, in der ein bestimmtes Klima herrscht, welches besonders gut für die Gesundheit sein soll. Deshalb ist ein bestimmter Bereich der Höhle für Touristen gesperrt. Hier haben Leute mit verschiedenen Krankheiten die Möglichkeit sich, mit Schlafsack oder Decke, für ca. drei Stunden täglich hinzulegen, um die Heilungsprozesse im Körper zu unterstützen.Nach diesen zwei gemeinsamen Wochen war der Austausch vorbei. In der Zeit konnten wir alle einiges über sowohl den anderen als auch den eigenen Nationalpark lernen.
Tovább olvasom