A Délnyugati-Bükk láthatatlan történelmi emlékeinek nyomában

1

A Bükköt járva rengeteg, a múltban fontos szerepet játszó hely mellett sétálhatunk el anélkül, hogy eszünkbe jutna, hogy itt egykor egy vár, erődített település vagy kolostor állt.

A térképekről leolvasható helyneveknek és a közelmúlt feltárásainak köszönhetően azonban közelebb kerülhetünk a hegység színes történelmi múltjához. Felsőtárkányból indulva egy túrára felfűzve bárki felfedezheti ezeket a láthatatlan történelmi emlékeket.

Ha autóval érkezünk, a legegyszerűbb, ha a túrát az Imókő üdülő és a Park Hotel Táltos melletti parkolóból kezdjük. Innen a tanösvény jelzésén (fehér négyzetben kék átlós sáv) a Kő-köz felé vesszük az irányt.

A túra útvonala

A Kő-közi szurdok sáncai

A Bükk nyugati kapujának tartják a Kő-köz szurdokát, melyen autóval áthaladva egészen a Bükk keleti kapujáig, a Hámori-szorosig egy összefüggő utat járhatunk be. A Lök-völgyből lefolyó Tárkányi-patak vize fűrészelte ketté a sziklát, létrehozva ezt a pompás szurdokot, melyben egy via ferrata pályát is létrehoztak (igaz, majd csak tavasszal adják át). Nemrégiben fedezték fel, hogy a jól védhető sziklaszirt felett egy három részből álló sáncvár fekszik, melyet az úgynevezett vörössánc-technikával, agyagégetéssel emeltek. Nagy méretei ellenére rejtélyes építményről van szó, hiszen semmilyen írásos adat nem maradt fenn róla.

A mai Felsőtárkány egykor az egri püspöki uradalomhoz tartozott, a Kő-köz előterében állt a kastély és a majorság, azaz „Feltarkan”. Ma egy szép, parkosított területet találunk itt, ahol a Szikla-forrás vizét tóvá duzzasztották, melyre a szurdok kapujában álló szikláról nagyon szép kilátás nyílik. Erre a sziklára a tanösvény nyomvonalán kb. 5 perc alatt felkapaszkodhatunk.

A Kő-köz bejárati sziklája és a Felsőtárkányi-tó

A rövidke, látványos, mészkőbe vájódott völgyszoros nagy valószínűséggel barlangfelszakadással keletkezett, amiről az oldalában elhelyezkedő megannyi üreg, romkürtő, cseppkőtöredék tanúskodik. Sajnos a bányászat nyomai itt is fellelhetők, de szerencsére a szoros nagy része megmaradt. A szurdok mai formája a pleisztocénben kezdett el kialakulni, a jégkorszakok és az interglaciálisok váltakozása alaposan átformálta képét, csakúgy mint a műút építése, vagy a bányászat.

A Kő-köz, vagy más néven Barát-szurdok felé emelt vár tehát a szurdok bejáratát védhette a támadások elől, pontosabban a püspöki uradalmat és a Barát-völgyben épült kolostort és lakóit. A lent hivatkozott forrás alapján érdemes megemlíteni a közelben végighaladó ősi utakat, mint amilyen például a Török-út, vagy a Király-út. Ezek az utak az akkoriban nehezen járható völgyek helyett hegygerinceken vezettek végig. A Török-út volt a legrövidebb útvonal Eger és Kassa között, míg a Király-utat Nagy Lajos használta bükki vadászatai során. A túra második felében az egykori Török-út nyomvonalán haladunk majd. Ennek fényében az sem tartható kizártnak, hogy a Kő-köz vára vámszedőhely is volt.

A Segedelem-völgyében

A Kő-köz sziklaszorosa kiválóan védte a mai Barát-völgyet, amit a középkorban Vallis Auxilii-nek (Segedelem-völgyének) is neveztek. A völgyben állt a 14. században a karthauzi néma barátok kolostora. Feltételezhető, hogy a tatárjárás idején a lakosság ide, vagy az egykori Kő-közi várba menekült, csakúgy mint a mai Szlovák Paradicsom Nemzeti Parkban található Menedékkő-tető (Klastorisko, Lapis Refugii) esetében, ahol szintén egy kartauzi kolostor állt. Mindkét kolostor igen nehezen megközelíthető, támadások ellen jól védhető helyen található, így ténylegesen menedékként szolgálhattak. A Kő-közzel bezáruló völgy pedig az Eger-Miskolc műút építését megelőzően csakugyan teljesen rejtett és védett volt, így a szerzetesek nyugodtan végezhették értékes könyvmásoló, gyógyító és tudományos tevékenységüket. Érdekesség, hogy a tárkányiak körében sokáig fennmaradt az a hiedelem, hogy a néma barátok valójában kísértetek, mivel csak éjszakánként közlekedtek, némasági fogadalom kötötte őket, sőt, arcukat elrejtő csuklyát is hordtak (ami miatt „fejetlennek” is tartották őket).

Barát-rét

A Barát-völgy egy több mint két kilométer hosszú kiszélesedő szakasza a Tárkányi-patak völgyének, itt a jellemző kőzet az agyagpala. A Barát-rét erdővel szegélyezett hosszú tisztásai mellett vezet a tanösvény, de én úgy vélem, hogy ahol lehet, érdemesebb a rét közepén vezető úton haladni, már csak a látvány miatt is. Az Oldal-völgy torkolatáig gyönyörködhetünk a rétet határoló erdős bércek látványában, ott azonban érdemes megállni és szétnézni egy kicsit, ugyanis ott rejtőzik maga a kartauzi kolostorrom, legalábbis annak helye. A rendnek az országban öt kolostora volt, az 1332-ben alapított felsőtárkányi volt közülük a negyedik. A néma szerzetesek még a 16. századi egri ostromkor is jelen voltak, a várvédők között is akadtak néhányan közülük, sajnos éppen a török dúlásnak köszönhető az eredeti épület pusztulása. A 18. század közepén Barkóczy Ferenc a názárenus szerzeteseknek adta, újjáépíttette, de a rendnek a pápával való konfliktusa miatt két évtized múlva ismét lerombolták az újra elhagyatottá vált épületeket.

Az 1930-as években kerültek napvilágra a kolostor romjai, az Eger-Lillafüred hadiút építésekor, de a műemlék konzerválása céljából vissza is temették. Azóta is rejtőznek a romok, csak egy kereszt jelöli a kolostor hollétét.

Egy kis kitérő gyanánt felkereshetjük a Bujdosó-kő völgyét a Barát-réti tanösvény nyomvonalán. Ez a nem túl nagy, de karsztjelenségei (rombarlangok, kürtőmaradványok, sziklatorony) miatt érdekes mészképződmény és környezete leginkább csapadékos időszakban nyújt érdekes látványt, amikor a mészkősziklán egy időszakos vízesés is alábukik. Ezt a sziklaegyüttest Macska-kőnek is nevezik a zegzugos átjárói miatt.


Bujdosó-kő (Macska-kő)

Visszatérve az Oldal-völgyhöz, megkezdjük túránk nagy kapaszkodóját, és egyben az azzal járó sárdagasztást. Mert bizony lesz bőven sár, lesz lehetőség mindenfélét tesztelni: van csúszós, ragadós, cuppanós, agyagos, homokos, kődarabos. Ez ne szegje kedvünket, hiszen túránk legszebb részei még csak most következnek!

Körpanorámás vár a Hór-völgy szurdoka felett

Az Oldal-völgyet régebben nevezték Ódor-völgynek is, ugyanis ez volt a legrövidebb út az Ódorvárra, mely nevét minden bizonnyal az oldalában nyíló számos barlangról (Ódor – Odor – Odú, stb.) kapta. A völgy elején néhány bájos környezetben lévő halastavat láthatunk, melyek el vannak kerítve, így közelebbről nem nézhetjük meg őket.

Eleinte egy kényelmesen emelkedő erdészeti műúton emelkedünk a patakkal párhuzamosan, majd a vízfolyást keresztezve egy meredek ösvényre, majd egy igen sáros feltáróútra térünk rá, követve a piros kereszt turistajelzést. A szuszogtató emelkedő után rövidesen a Völgyfő-házhoz érkezünk, mely nevéhez méltó módon több völgy találkozásánál található egy nyeregben, a már említett Török-út mentén.

Oldal-völgy

Innen egy fél órán belül az Ódorvár csúcsán lehetünk, ráadásul két útvonalat is használhatunk. Az egyik a piros rom (L) jelzésen vezet át a Tábor-hegy csúcsát érintve. Ezt vegetációs időszakban nem igazán tudom ajánlani, a kivágott erdőrészeknél igen nagy tüskés bozót nehezíti meg a közlekedést. Egy hosszabb, de szinte nulla szintemelkedéssel vezető út is eljuttat minket az Ódorvárra, ez pedig kerékpárral is járható. Az utolsó kanyar után már feltűnik az Ódorvár jellegzetes, kúp alakú sziklatömbje, ahogy méltóságteljesen emelkedik több mint kétszáz méterrel a Hór-völgy felé.

A Hór-völgy, balra az Ódorvár sziklái

A nyeregben egy frissen felújított esőbeálló és bivakhely várja a túrázókat. Számunkra is emlékezetes helyszín, mert egyik évben kb. két órát vesztegeltünk itt egy nagyobb zivatar miatt. A nyeregből egy rövid kapaszkodással a várhegy sziklás csúcsára juthatunk. A csúcson egy korláttal elkerített barlangszáj tátong, ez a 296 méter hosszan feltárt Ódorvári-barlang. Ezenkívül több másik kisebb-nagyobb üreg is rejtőzik a hegyoldalban, például az úgynevezett „lakóbarlang”, ahová egy felnőtt ember épphogy csak be tudja préselni magát, persze neve onnan ered, hogy kitöltéséből kőkorból származó gazdag leletegyüttes került elő. Az Ódorvár (néha Odorvár) nevét éppen ezekről a barlangrendszerekről kapta, a hegy belseje „odorjas”. A Délnyugati-Bükk legjelentősebb barlangja, az 1971-ben felfedezett Hajnóczy-barlang is itt található. Ennek hossza a 4 kilométert is meghaladja, a Bükk-vidék harmadik leghosszabb barlangjaként tartják számon, csak az István-lápai-barlang és a Bolhási-Jávorkúti-barlangrendszer előzi meg.

Az Ódorvári-barlang

Túránk során azonban elsősorban a kilátás fog lenyűgözni minket, hiszen csaknem 360 fokos panorámát élvezhetünk az Ódorvár csúcsáról. Alattunk húzódik hosszan a Hór-völgy, melyet kiválóan lehetett idefentről ellenőrizni. A völgyet Bogácstól a Suba-lyuk körüli szurdok kapuján és az Oszlai-ház rétjén át egészen a Hollós-hegyekig szemlélhetjük. A völgykapun és a Bükkalja dombjain túl az Alföld végtelen rónasága nyújtózkodik, míg északi irányban a Bükk-fennsík déli leszakadásának köveiben gyönyörködhetünk.

Várnak pedig már szinte nyomát sem találjuk idefent, hiszen bár alapzata kőből épült, de jó eséllyel palánkvár lehetett. A hegység sok más várhegyéhez hasonlóan ez is lakott lehetett az őskortól kezdve. Később egyes források szerint a tatárjárás után épülhetett itt vár. A kormegállapítás igen nehéz, tekintve, hogy egyetlen okleveles említése maradt ránk 1351-ből, melyben Erzsébet királyné utasítja az akkori odorvári kapitányt, Peskót, hogy ne háborgassa a környező települések lakóit, ne szedjen dézsmát.

Ódorvári kilátás

A környéket a 15. században dúló husziták Ján Giskra vezetésével valószínűleg ezt a várat is elfoglalhatták, hogy innen rabolják a környék falvait, és csak az 1470-es években foglalták vissza Magyar Balázs vezetésével Mátyás seregei, akik aztán le is rombolták azt. De mivel konkrétan erről az esetről írásos említés nincs, így nem tudhatjuk biztosra, csak feltételezhetjük ezt a környék várainak történetéből.

Kitekintés: Füzérkő vára

Ha körbetekintünk az egykori vár helyéről, észak felé egy vad sziklaletörést figyelhetünk meg közvetlenül a Hór-völgy felett, tőlünk néhány kilométerre. Ez a Füzér-kő sziklája, ahol egy másik vár állt egykor, és jó eséllyel az attól nem messze lévő, csodás panorámája miatt szintén felkeresni érdemes Őr-parlag is szolgálhatott valamilyen védelmi szereppel. A Füzér-kő éppen ott emelkedik, ahol a Hosszú-völgy és a Hór-völgy találkoznak.

A Füzér-kő (előtérben) és az Őr-parlag (hátul) az Ódorvárról

Sziklájában két átjáróbarlang is rejlik, a kisebb méretű alsó éppen a Hór-völgyben futó turistaút mentén található. Az Ódorvárhoz hasonlóan Füzérkő vára is egy nagyon jól védhető szakadékperemre épült. Szintén egyetlen okleveles említését ismerjük 1248-ból, amikor IV. Béla engedélyezte Lampert egri püspöknek, hogy az egyház tulajdonában lévő sziklacsúcsok valamelyikén várat építtessen.

Kilátás egy korábbi túránk során az Őr-parlagról az Ódorvár irányába

A Füzér-kő fokozottan védett területen található, jelzett turistaút pedig nem vezet arra, az Őr-parlag viszont bárki számára megtekinthető, Répáshutáról egy rövid túra keretén belül érdemes felkeresni az eldugott kilátópontot.

A Kövesdi-kilátótól a leomlott Várhegyig

Az Ódorvártól nincs más választásunk, vissza kell térnünk a Völgyfő-házhoz. Itt térünk rá a középkori „Török-út” nyomvonalára. Itt újra sáros erdészeti úton vezet utunk, szép tölgyerdőben, ahol pedig erdészeti munkák következtében újulat van, ott a Bükk köveire nyíló kilátás páratlan. A gerinc északi oldaláról az út rövidesen áttér a déli oldalára, ahol egészen mediterrán hangulat fogad minket a melegkedvelő vegetációnak köszönhetően.

Kilátás Ódorvár és a Völgyfő-ház között

Az út ezen szakaszának fő látványossága a Kövesdi-kilátónak nevezett sziklaletörés, amely nevét vagy onnan kapta, hogy a Köves-tető oldalában található, vagy pedig onnan, hogy tiszta időben szép kilátás nyílik Mezőkövesdre. Párás időben leginkább Noszvajban és Bükkzsércben és nagyszerű környezetükben gyönyörködhetünk. A hegyes-dombos táj itt fokozatosan megy át síkságba, végül éles határvonal nélkül szinte belelolvad az Alföldbe. A Kövesdi-kilátónál jó érzékkel elhelyezett padok és asztalok is megkönnyítik a szép környezetben való étkezést, az Eger környékéről érkező természetjáróknak köszönhetően azonban ez egy elég forgalmas hely, magányra nem igazán kell számítani.

A Kövesdi-kilátó

Az úton továbbhaladva Várkútra juthatunk. (Decemberi túránkon sem Várkutat, sem a Várhegyet nem érintettük idő hiányában, így tavaszi képeket használtam fel). Várkút a Felsőtárkány felé emelkedő jellegzetes Várhegy lakóinak vízellátását biztosította, illetve a Török-út mentén fogadó állt itt az utazók ellátására, csakúgy mint a hegyvonulat túloldalán, Bánkúton. A fogadót idővel turistaház váltotta fel, mely napjainkban is üzemel, várja a vendégeket (persze a mostani időszakban nem).

Régi útjelző tábla Várkúton

A bronz- és vaskoroktól egészen a középkorig lakott Várhegyre a turistaháztól egy kényelmetlenül meredek ösvény vezet fel, körülbelül 100 méter szintemelkedéssel. Habár a csúcsra háromszög jelzés vezet, kilátás nincs, cserébe viszont tavasszal gyönyörű keltikeszőnyeg borítja teljes területét. Az ösvény egy csúszós kőfolyáson vezet fel a hegy két csúcsa közötti nyeregbe. A legújabb feltárások szerint nem véletlen, hogy a hegynek kettős csúcsa van, ugyanis a csúcsok közötti részen egy hegyomlás nyomait vélték felfedezni, azaz a hegyoldal egész egyszerűen lecsuszamlott valamikor a közelmúltban.

A látványos sziklaudvarban körbepillantva nekünk is ez lesz rögtön a benyomásunk. A valamikor a bronz- és vaskor tájékán bekövetkezett földcsuszamlás jó eséllyel antropogén lehetett, közrejátszhatott benne a sáncépítéssel járó óriási földmunka és az erődített telep kialakításakor elengedhetetlen erdőirtás is. Korábban „pogányvárnak” tartották a hegyen álló sáncmaradványokat, a hegy délnyugati csücskét pedig Nagy-Oltárnak is nevezik. Ma már a régészeti feltárásoknak köszönhetően biztosan tudjuk, hogy nemcsak a bronzkor végén és a vaskor elején használták a hegyet, de a 12-14. században is, hiszen pénzérméket, cseréptöredékeket is találtak. A bronzkor és a vaskor között épült földvárak valóságos hálózatot alkotnak a Bükk peremén, a Várhegyen kívül ide sorolhatjuk még többek között a Kelemen-székét és a Verepce-várat is.

Keltikemező a Várhegyen

A csúcson a sáncok és árkok mellett egy kőből épült falmaradványt és egy zsombolyt találunk, melynek kialakulása szintén összefüggésbe hozható a földcsuszamlással, a néphiedelem szerint pedig tündérek építették (a várral egyetemben), összeköttetésben van Eger várával és kamráiban rengeteg kincs rejlik – persze az utóbbi három állítást ezidáig senkinek nem sikerült igazolni.

A Várhegyről az alatta lévő nyeregbe már egy jóval kényelmesebb útvonalon ereszkedhetünk le, és ha kedvünk tartja, kitérőt tehetünk az apró, de különleges hangulatú Arnót-kői barlanghoz, mely nevét Arnaut pasáról kapta. És a túra végére a Várhegyen elmaradt kilátást is pótolhatjuk a Felsőtárkány feletti Dolomitbánya kilátópontjánál, mely a Déli-Bükk egyik legszebb kilátását tárja elénk. Alattunk a Tárkányi-medence aljában hosszan kígyózó Felsőtárkány mutatja meg magát, felette a hullámzó, erdő borította bércek koronájaként a Kövek vonulata pompázik, a Bél-kőtől a Három-kő keleti szirtjéig. Nyugat felé pedig a Mátra tömbje emelkedik ki. Érdemes napnyugta környékén felkeresni a kilátóhelyet, garantáltan csodás élményben lesz részünk, ahogy a Mátra mögött lenyugvó nap utolsó sugarai megfestik a Bükk nagyszerű szirtjeit.


Kilátás a Kövek-vonulatára a Dolomitbányától

A Dolomitbányától már egy rövid ereszkedéssel, a Csák-Pilis érintésével újra Felsőtárkányban találjuk magunkat, befejezve a több mint 20 kilométeres körtúránkat.


Felhasznált források:

http://lithosphera.hu/2013/06/vorossanc-a-bukkben/

Felsőtárkányi

tanösvények – Tanösvények a Bükki Nemzeti Parkban (kiadvány, BNPI)

Rejtektől

Tárkányig (kiadvány, BNPI)

http://www.termeszetvedelem.hu/index.php?pg=cave_5382-4

https://www.varbarat.hu/varak/odorvar.html


A szerző további írásait itt és itt olvashatják.

Kovács Bence
barlangi túravezető, turisztikai munkatárs

Kapcsolódó