Nem Mici, de Mackó! 2022.06.25. 13:34

Nem várhatsz mindig arra, hogy mások meglátogassanak. Néha neked kell meglátogatnod másokat.” (A.A.Milne: Micimackó, részlet)

Gyakorta felreppen a hír arról, hogy barnamedve nyomát, vagy magát az állatot vélték látni Igazgatóságunk területén. Munkatársaink minden ilyen bejelentést haladéktalanul megvizsgálnak, ha kell, akkor hitelesítenek.

Fontos, hogy amennyiben medvét észlelünk, haladéktalanul jelezzük igazgatóságunknak az alábbi ügyeleti telefonszámon: +36 30 861-3808

Fotónk a Veresegyházi Medveotthonban készült Fotó: Kozma Attila

Ilyen esetekben sokak fejében megfordul a kérdés: „Honnan kerül ide egy medve?”

A mackók felbukkanása a hazai erdőkben persze nem megy csodaszámba, hiszen Szlovákia felől – mivel a nagyragadozók, így a medvék sem ismerik az államhatár fogalmát – egyre gyakrabban tesznek egy kis kiruccanást az Északi-középhegység, ezen belül is a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság erdeibe vagy azok környékére. Hogy mi hajtja őket hozzánk, azt csak valószínűsíteni tudjuk. Ilyen „vendégeskedésre” noszogató esemény lehet a törzsterületükön egy erős zavarás (pl. hajtóvadászat, vagy intenzív erdészeti munkák), főleg a fiatal, az anyjukat már elhagyó kamaszmedvék esetében új territórium keresése, esetleg párkeresés vagy épp' átmeneti táplálékhiány. A medvék itthoni szaporodására és tartós megtelepedésére azonban egyelőre nincsenek adataink. Úgy tartja a tudomány, hogy a medve „lakóhelye” ott van, ahol világra hozza a bocsait, tehát a szaporodási területen. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a „lakóhelyükről”, tehát a szlovákiai erdőkből nem ruccannak át időlegesen más, akár hazai élőhelyekre is.

A közvetlen zavaráson és a párválasztáson túl, nagyon gyakran az élelemhiány áll a kóborlásuk hátterében. Ugyanis a medvék, bár a nagyragadozók közé soroljuk őket, többnyire erdei gyümölcsökkel, gombákkal táplálkoznak, de ha eléjük kerül, akkor beleesznek az elhullott vadakba is. Ha belegondolunk abba, hogy a szlovákiai erdőségek mentén milyen népszerű a vadon termő erdei gyümölcsöknek, szedernek, málnának, áfonyának az utak menti árusítása, feldolgozása, nem is csodálkozhatunk azon, hogy szegény mackók gombaszezonban vagy gyümölcsérés idején gyakran kényszerülnek arra, hogy távolabbi területeken keressék a meg a betevőt. Intenzíven vadászni csak nagy ritkán szoktak, akkor is inkább a legyengült, idős példányok fanyalodnak erre.

Fontos tudunk, hogy az embert nem tekintik potenciális zsákmánynak, nem vadásznak ránk, a médiában keringő medvék okozta balesetek majd mindegyikéről az derül ki végül, hogy az ember hibázott, hergelte őket. „Egy jó fotót” szeretett volna készíteni a „cuki medvebocsról”, vagy az anyamedvéről, megpróbálta elkergetni a kirándulás közben elfogyasztani szándékozott tábori ételtől, a kukoricásból vagy éppen a gyümölcsösből. A barnamedvék, mint a legerősebb és egyben leggyorsabb Kárpát-medencei nagyragadozók, egyszerűen nem szoktak hozzá, hogy őket bárki megzavarja, pláne a táplálékáról elűzze.

Tudnunk kell, hogy az erdőben bizony a medve a főnök. A velük való viselkedési szabályokról – de nevezhetjük etikettnek is – az Igazgatóságunk honlapján részletes leírás található.

A barnamedve fokozottan védett állat hazánkban, pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 250 000 Ft, elpusztítása bűncselekménynek minősül. Tehát a természetvédelem hatáskörébe tartozik minden ezzel kapcsolatos cselekmény, amihez, ha szükségesnek ítéli, kérheti más ágazatok (erdészetek, vadásztársaságok) segítségét is.

Róbert Gida lemászott a fáról.

– Csacsi öreg medvém – mondta –, hát mit csináltál? Előbb kétszer egymás után megkerülted a cserjét, aztán Malacka utánad szaladt, aztán megint kétszer megkerültétek, s éppen a negyedik körbe fogtatok bele...

– Várj csak – mondta Micimackó, és mancsai közé fogta a fejét.

Leült, gondolkodott, nagyon erősen gondolkodott. Aztán beillesztette talpát az egyik lábnyomba, kétszer megdörgölte az orrát, és felállt.

– Úgy van – mondta Micimackó. – Most már világos – tette még hozzá. – Nyilvánvaló, hogy félre voltam vezetve. Meg fogom vizsgáltatni az agyvelőmet. Úgy látszik, ráment az influenza.

– Te a legédesebb és legjobb Mackó vagy a világon – mondta Róbert Gida vigasztalóan.

– Ugye? – mondta Mackó reménykedve. És aztán hirtelen felragyogott. – Agyvelő ide, agyvelő oda – mondta, – már kész van az ebéd.

Ebben megegyezve hazamentek.”

(A.A.Milne: Micimackó, részlet)

Kapcsolódó

8 Unsere Erfahrungen als Freiwillige in Ungarn

8 Unsere Erfahrungen als Freiwillige in Ungarn

2023.04.19. 14:31
Seit fast fünf Monaten sind wir nun schon hier in Ungarn und arbeiten im Direktorat des Bükk-Nationalparks. Schon etwas emotional schauen wir auf den letzten Monat und die Zeit, die uns noch in unserem Freiwilligendienst bleibt. Aber vor allem schauen wir voller Dankbarkeit auf die Zeit, die wir hier schon verbracht haben. Der sechsmonatige Freiwilligendienst hier in Ungarn war für uns beide die erste lange und vor allem alleinige Reise ins Ausland und am Anfang haben wir uns natürlich unsere Gedanken gemacht, ob alles so verlaufen würde, wie wir es uns erhofften. Wenn wir eins gelernt haben, dann ist es, dass man aus schwierigen Situation am besten lernen kann und dass Erfahrungen – egal ob gute oder schlechte – uns als Menschen wachsen lassen. In unserer Zeit hier hatten wir das Glück, vor allem gute Erfahrungen machen zu dürfen: Wir haben die Gastfreundschaft vieler Ungar:innen kennengelernt, Freundschaften fürs Leben geknüpft und sind ein ganzes Stück eigenständiger geworden. In den letzten fünf Monaten sind wir viel gereist, haben unser Bestes im Ungarisch lernen gegeben und viele neue Menschen kennengelernt. Des Weiteren haben wir einen Einblick in die Natur des Bükk-Gebirges und die vielfältigen Aufgaben des National- und Geoparks gewinnen können. Besonders bei der Arbeit mit den Ranger:innen war es spannend, ihren Blick auf Bio- und Geodiversität vermittelt zu bekommen. Aber nicht nur die Vielfalt der Natur haben wir ganz neu betrachten und verstehen gelernt, wir haben auch gelernt zuzuhören. Wenn wir mit Freund:innen und Verwandten von Zuhause telefoniert haben, wurden wir oft gefragt, wie Ungarn und seine Menschen denn so seien. Während der Zeit hier haben wir gelernt, dass es keine einfache Antwort auf diese Fragen gibt; es ist nicht leicht zu sagen, wie ein ganzes Land ist oder alle Menschen in diesem Land sind. Denn jeder Mensch ist ein Individuum mit eigener Geschichte und eigenem Blick auf die Welt. Wir können bloß zuhören und versuchen, zu verstehen, wie die einzelnen Menschen denken, ohne etwas verallgemeinern zu wollen. Und mit je mehr Menschen wir uns unterhalten haben, desto vielschichtiger wurde unsere Sichtweise. Denn wie in jedem Land haben die Menschen auch hier ganz unterschiedliche Sichtweisen und Perspektiven auf unterschiedliche Themen – egal ob im Alltag, bei Persönlichem, der Lebensweise oder Politik. Der Freiwilligendienst hat uns gelehrt, dass ganz viel Schönes geschehen kann, wenn man etwas Neues ausprobiert, offen an Herausforderungen herangeht und einfach mal „ja“ sagt. Beim Einleben hat es sehr geholfen, uns unser Zuhause gemütlich einzurichten und mit Fotos, Pflanzen und Kerzen zu personalisieren sowie die Stadt Eger und ihre Menschen möglichst gut kennenzulernen. Momentan nehmen wir zum Beispiel an einem Jumping-Kurs teil; mit vielen Einheimischen Sport zu machen, ist jedes Mal ein Highlight unserer Woche. Uns hat dieser Auslandsaufenthalt im Rahmen eines Freiwilligendienstes unglaublich stark bereichert und können ihn aus vollem Herzen weiterempfehlen. Wir wünschen dir alles Gute für die nächste Reise! Marei und Ronja
Tovább olvasom