Télen a be nem fagyott állóvizeken vízimadarak egész seregét figyelhetjük meg: récék, hattyúk, ludak nagy számban pihennek, táplálkoznak és éjszakáznak ezeken a helyeken. A nagy egyedsűrűség egyfelől biztonságot jelent számukra, másrészt viszont kedvező lehetőséget biztosít egyes betegségek terjedésére is. Ezek közé tartozik a madárinfluenza.
Miért éppen télen?
Az emberi influenzához hasonlóan Európában a madárinfluenza is erős szezonalitást mutat, főként a téli hónapokban és kora tavasszal üti fel a fejét. A kérdést globális szinten vizsgálva azonban nem mutatható ki egyértelmű ok-okozati összefüggés egyes időjárási tényezők és a fertőzések között. Indonézia például (trópusi éghajlata ellenére) egész évben érintett, bár jelentős hullámzás tapasztalható az esetek számában. A kutatók azt feltételezik, hogy a napsütéses órák száma (az emberekhez hasonlóan) a madaraknál is hatással van az immunrendszer állapotára. Vízimadarak esetében pedig a telelőhelyeken rendelkezésre álló táplálék mennyisége és minősége szintén befolyásolja az egyedek általános kondícióját és ellenállóképességét.
Téli életkép az Ipoly-völgyből: bütykös hattyúk és néhány tőkés réce egy sekély vízfolton. (Fotó: Papp Ferenc)
A madárinfluenza téli megjelenésének másik oka a madarak közötti érintkezések (a fertőzés átadási lehetőségének) növekvő számában keresendő. Ez egyrészt a vonulás során valósul meg, másrészt pedig a telelőhelyeken összeverődő vízimadár-csapatoknak köszönhető.
A récefélék nagy csapatokba verődnek a be nem fagyott tavakon, tározókon. A jégen való „sziesztázás” a récék napi programjának részét képezi. (Fotó: Papp Ferenc)
A tavakon, víztározókon összeverődő madárcsapatok változatos összetételűek: a hazánkban költő példányok mellett nagy számban jelennek meg főként az északabbi tájakról származó, a Kárpát-medencébe telelés céljából érkező madarak is. A vonulás során az egyedek nagy távolságokat tesznek meg, így távoli tájakról is behurcolhatják a fertőzést. A nagy létszámú madárcsapatok pedig kiváló lehetőséget kínálnak a betegség terjedésére.
Nem csak egy megfázás!
A madárinfluenza nem a hideg időjárás vagy a megfázás „terméke”, hanem egy vírusok által kiváltott megbetegedés. Vadon élő madarak és házi baromfik között egyaránt előfordul. A természetben élő madarak közül leginkább a vízimadarak (récék, ludak, hattyúk) körében figyelhető meg, ők a fertőzés fő terjesztői. A baromfiállományokban megjelenő madárinfluenza szinte minden esetben a vadon élő madarakkal való közvetlen vagy közvetett érintkezés következménye. Ezt támasztja alá az is, hogy a szabadon tartott baromfiállományokban jóval gyakoribb a megbetegedés, mint zárt tartásban.
Sok más vírushoz hasonlóan a madárinfluenzánál is megfigyelhető a tünetmentes hordozók jelensége, amely nehezíti a betegség időbeni felismerését és a sikeres védekezést.
A tőkés récék között nagyarányú fertőzöttséget mutattak ki, bár többségük csak hordozója a vírusnak. (Fotó: Papp Ferenc)
Mennyire veszélyes?
Az emberi influenzához hasonlóan a madaraknál is lázzal, bágyadtsággal, légzőszervi és emésztőrendszeri panaszokkal jár a betegség. Egyes esetekben idegrendszeri tünetek (koordinálatlan mozgás, egyensúlyvesztés, fejrázás, a fej és a nyak abnormális pozícióban vagy mereven tartása, körözés) is kísérik a madárinfluenza megjelenését. A betegség gyors lefolyású, a fertőzés következtében legyengülő madarak néhány nap alatt elhullanak. Léteznek kevésbé veszélyes vírustörzsek is, melyek alig észlelhető tüneteket okoznak, de akár teljesen tünetmentes is lehet a megfertőződött madár. Egy tőkés récéken végzett kutatás szerint a gyengébb variánsokkal való találkozás a madarak számára természetes védettséget nyújt más vírustörzsekkel szemben is.
A filmen látható bütykös hattyú állatorvosi vélemény szerint madárinfluenza-gyanús viselkedést mutat, de bevizsgáltatására nem volt lehetőségünk. (Videó: Papp Ferenc)
Hogyan terjed?
A fertőzés főként az ürülékkel (bélsárral), illetve különböző váladékokkal való érintkezés útján terjed. Házi baromfikra a fertőzött takarmány és ivóvíz jelent leginkább veszélyt. A madárinfluenza fő terjesztői a vízimadarak: főként tőkés récék és más vadréce-fajok, valamint ludak, hattyúk és sirályok. A vírus a bélrendszerben, illetve a kloáka hámsejtjeiben szaporodik, és az ürülékkel jut a vízbe. A fertőzés a vad populációk közvetítésével a baromfiállományokban is megjelenik. A vírus esetenként az embert is megfertőzheti, és az emberről emberre terjedés lehetősége sem zárható ki. A madárinfluenzától önmagában nem kell félnünk, de fontos, hogy komolyan vegyük – az igazán veszélyes fenyegetést a madárinfluenza és az emberi influenzavírus kombinálódásának lehetősége, és az ily módon esetleg létrejövő új humán influenzavírus jelenti.
Magányos nagy kócsag – a többi gémféléhez hasonlóan a természetvédelem címermadarát is érinti a madárinfluenza. (Fotó: Papp Ferenc)
Mit tehetünk ellene?
Mivel a vándormadarak a fertőzés fő terjesztői, így a madárinfluenza gyakorlatilag kivédhetetlen. Ha a vad madarak fertőzöttségét időben felismerjük, megakadályozhatjuk a betegség átterjedését a baromfiállományokra, illetve az emberre való átterjedés lehetőségét is minimalizálni tudjuk. A védekezés nem csupán a szakembereken múlik: a természetszerető emberek főleg a vízimadarak etetésének mellőzésével segíthetik a betegség terjedésének megakadályozását.
Kérünk valamennyi madárbarátot és természetszeretőt, hogy a madarak egészségére való tekintettel mellőzze a vízimadarak (récék, hattyúk, sirályok) etetését a téli időszakban.
A vadkacsák és más vízimadarak etetése egy szép gesztus, ám a madarak szempontjából fölösleges, sőt szeretetünk és gondoskodásunk ilyen módon való kifejezése kimondottan káros is lehet – gondoljunk például a madárinfluenzára. Az ember által biztosított rendszeres táplálék ugyanis egy helyre koncentrálja a madarakat, így azok nem vonulnak tovább, a csoportosulás pedig a fertőzés melegágyául szolgálhat.
A madárinfluenza egyértelmű megállapításához, kimutatásához laboratóriumi vizsgálatok szükségesek. Az esetek felderítésében számítunk a laikusok, madárbarátok segítségére is. Kérjük, hogy ha beteg, furcsán viselkedő, netán elhullott vízi- vagy gázlómadarat (réce, hattyú, sirály, ill. gém, kócsag) talál, értesítsen minket! A bejelentéseket az alábbi felületeken tudjuk fogadni:
A fertőzött és elhullott madarakkal való érintkezés által mi magunk is megfertőződhetünk vagy továbbhurcolhatjuk a betegséget! Beteg madár vagy tetem begyűjtését lehetőség szerint bízza szakemberre! Ha elkerülhetetlen a madár megfogása, azt védőkesztyűben tegye!
Az énekesmadarak téli etetéséről
Egyelőre nincs tudomásunk arról, hogy a madárinfluenza az énekesmadarakat is érintené. Ettől függetlenül kérjük a madárbarátokat, hogy fordítsanak figyelmet a madáretető és itató tisztán tartására – a pintyfélék és más énekesmadarak körében terjedő sárgagomb-betegség (Trichomonas fertőzés) ellen is sokat tehetünk néhány egyszerű higiéniai szabály betartásával.
- N. Tuncer and M. Martcheva: Modeling seasonality in avian influenza H5N1. Journal of Biological SystemsVol. 21, No. 04, 1340004 (2013). Special Issue on Modelling in Infectious Diseases
- Latorre-Margalef et al.: Competition between influenza A virus subtypes through heterosubtypic immunity modulates re-infection and antibody dynamics in the mallard duck. PLOS Pathogens, 2017; 13 (6)
