​144 éve született Kadić Ottokár 2020.07.29. 17:15

Kadić Ottokár horvát származású magyar geológus, paleontológus, egyetemi tanár 1876. július 29-én született, a szerémségi Ópazovában.

Az ő nevéhez fűződik a magyarországi ősemberkutatás és szervezett barlangkutatás megalapítása.

1906-ban, Herman Ottó buzdítására, a Szeleta-barlangban végzett kutatásokat. A feltárások során a pleisztocén végén több tízezer éven át itt élő ősember nyomaira bukkantak: pompásan megmunkált babérlevél alakú, kalcedon lándzsahegyeket, barlangi medve csontot, tűzhelyet, csiszolt kőeeszközöket, paleolit kőeszközöket találtak.

Ezt a Bükk-vidék sok barlangjára jellemző kőipart ma világszerte Szeleta-kultúrának nevezik.

A barlangban végzett kutatásról egy tanulmányban is beszámol.

Kép forrása: wikipédia

A Szeleta- barlang feltárását követően figyelme a környező barlangok felé fordult.

Ásatásokat folytatott a Puskaporosi-kőfülkében, a Büdös-pest területén, ahol egy neolit korú női csontvázat találtak. 1912-ben vizsgálta meg a lillafüredi Anna-barlangot, aminek elkészítette a térképét és Hámori-barlang néven ismertette. 1913-ban ő volt az első, aki az ún. „kutya-lyukon” át, leereszkedett a Szent István-barlangba, és jutott el egészen az első nagy terembe.

Egy másik jelentős kutatása az 1932. évi Suba-lyuk feltárása, ahol Dancza Jánossal megtalálták az itt élt neandervölgyi ember állkapcsát. A barlangról és annak kutatásáról Igazgatóságunk gondozásában egy részletes monográfia is megjelent.

A neandervölgyi állkapocs előkerülésének helye, kép forrása

Életéről és munkásságáról Székely Kinga, Kadić Ottokár, a magyar barlangkutatás atyja, címmel írt könyvet, mely a Magyar Állami Földtani Intézet gondozásában jelent meg, 2010-ben.

Domán Zsófia
turisztikai és kommunikációs munkatárs

Kapcsolódó

2022/1. - 6. Visit to Kiskunság National Park

2022/1. - 6. Visit to Kiskunság National Park

2022.08.23. 15:44
Austausch in einen anderen Nationalpark [07.06.2022-12.06.2022]Durch die Freiwilligen vor uns inspiriert, wollten auch wir einen Austausch mit den Freiwilligen aus dem Kiskunság Nationalpark machen. Somit sind wir am Dienstag, den 7. Juni nach Kunpeszér gefahren, ein Ort mit ca. 700 Einwohnern. Wir wurden von den Freiwilligen Lara und Jakob und ihrem Ansprechpartner Csaba abgeholt und mit dem Jeep zum fünf Kilometer entfernten Forsthaus gefahren. Dieses liegt mitten im Wald und dient als Unterkunft, Treffpunkt, um den Arbeitstag zu beginnen und Arbeitsplatz für Aufgaben am Computer. Am nächsten Tag zeigten uns Lara und Jakob die Umgebung und Orte, an denen sie bisher gearbeitet hatten. Im Allgemeinen ist die Region sehr flach und an vielen Stellen auch deutlich trockener als im Bükk. Großflächige Wälder gibt es kaum, die Landschaft ist vorrangig von Graslandschaften geprägt. Diese sind Teil der UNESCO Biosphärenreservate und beinhalten eine große Diversität an Fauna und Flora. Am Nachmittag hat Csaba uns dann noch ihm persönlich wichtige Orte im Nationalpark gezeigt und verschiedene Aspekte des Ökosystems erklärt. Der Kiskunság Nationalpark befasst sich weniger mit Tourismus und deutlich mehr mit dem Erhalt der Diversität. An den nächsten zwei Tagen waren wir unter anderem noch in Kecskemét, haben einen Ort für verletzte Schlangen besucht und haben uns ein Adlernest angesehen. Zwischendurch hat es in Strömen geregnet, weshalb wir drinnen Karten spielten.
Tovább olvasom